A korábbi historizáló, kissé megkövült művészettel szemben a szecesszió színes, játékos, dinamikus formákkal újította meg az építészet. A francia irányzat a burjánzó, kacskaringós természeti formákat, míg a németes a geometrikus elrendezést és a lineáris vonalakat kedvelte. A Budapest Beyond altal szervezett sétán Budapest öt ikonikus épületét jártuk be.

Sétánkat a múltba a Széchenyi István téren kezdtük. Itt magasodik az előző századforduló pesti társadalmi és üzleti élet központjának számító Gresham Palota, amely a Gresham életbiztosító székházaként épült. A Quittner Zsigmond és a Vágó fivérek tervei alapján 1907-ban átadott épületet sokáig ellenérzéssel fogadták, ami nem is csoda, hiszen amikor elkészült még sokan emlékeztek a telken álló korábbi épületre, az 1830-as években klasszicizáló stílusban épült Nákó-palotára. A palotáról az építész Granasztói Pál még 1971-ben is így írt: „A vele szemben álló Lánchíd nemes formáitól teljesen idegen. Már csak ezért is nehéz megszokni, cikornyás formáit pedig még nehezebb.”

A klasszicista palota helyére került csodát, amelyben jelenleg egy luxusszálloda üzemel, ma már a magyar szecessziós építészet egyik kiemelkedő darabjaként tartjuk számon. A homlokzat közepébe illesztett Sir Thomas Gresham arcképet, valamint az első emeleti középerkély két fekvő alakját Telcs Ede mintázta. A negyedik emeleten áll négy, piszkeharaszti-i mészkőből készült herma, a Négy életkort szimbolizáló kőoszlopok, amelyek Ligeti Miklós művei. A homlokzaton látható még Maróti Géza Munkás és gondtalan élet címet viselő allegorikus dombormű-füzére is. Az üvegmozaikokat Róth Miksa készítette.

A Gresham-lépcsőház Zsolnay-csempéi és üvegablakai

A szálloda halljába lépve Zsolnay-csempék és -díszítőelemek tűnnek a szemünk elé, visszafordulva pedig rácsodálkozhatunk a grandiózus, pávás motívumokkal díszített kovácsoltvas kapura. Saját korában a palota földszintje átjáróház volt, benne három lépcsőházon (az Andrássyn, a Kossuthon és a Greshamon) lehetett feljutni a felsőbb szintekre, sőt, hogy a lovaskocsi forgalom is zavartalanul áthaladhasson a palotán, a két oldalsó kaput a földbe lehetett süllyeszteni igény szerint.

A Bazilika felé haladtunk tovább, a székesegyház oldalában áll egy Lajta Béla-tervezte csodás épületfront, amely annak idején Hecht Jónás és fia textil-nagykereskedők üzletének portálja volt, ma pedig a Magyar Külkereskedelmi Bank tulajdonában van. Sajnálatos módon a portál nagy része jelenleg OSB-lapokkal van elfedve az állagmegovás miatt, így csak leskelődés és némi kukucskálás árán lehet megtekinteni a halványzöld, gres-mázas Zsolnay-csempefelületeket, amelyek egészen elképesztővé teszik ezt a munkát. A portál a Gresham-palotával egy időben készült el, jellegzetességei még a szegecselést utánzó mintázatú, domborított vörösréz szegélyek és ablakosztók, de még a korábbi eozinos felirat betűinek nyomai is látszanak az épületen. A finom kidolgozású, népművészeti eredetű ornamentika egyértelműen Lajta művészetének sajátja.

Hecht Jónás és fia egykori üzletének portálja

Az egykori Postatakarékpénztár a harmadik megállónk, amelynek díszítése igazolja, hogy a korszak jelentős építészei a franciás és németes irányzatból egyaránt építkezve egy sajátosan magyar motívum- és formarendszert kezdtek el használni az épületeiken. A magyaros irányzat fő úttörője Lechner Ödön volt, akinek ezt az 1902-ben épült épületet is köszönhetjük. A korban a közvélemény túl csupasznak ítélte meg ezt az épületet, hiszen nincsenek rajta túlságosan kiugró felületek, erkélyek, stukkók, frízek, a díszesség az épület tetejére korlátozódik. Az épületet a népművészetből ismert virágmotívumok árnyalják, a tetején a Zsolnay-gyár csillogó kerámiái köszönnek vissza. Érdekes megfigyelni, ahogy bizonyos motívumok visszautalnak az épület eredeti funkciójára: méhek, méhkaptárak, kincset őrző sárkányok láthatók fent. A zöld-sárga tetőzetet lezáró, bikafej díszítés pedig a nagyszentmiklósi aranykincs egyik leletének művészi újjáformázása.

A Walkó-ház homlokzati díszei

Az Aulich utcában áll a négyemeletes, Kőrössy Albert által tervezett, úgynevezett Walkó-ház is, amelyet hazánk egyik legkorábbi szecessziós épületeként ismerünk. Az 1901-ben átadott bérház még csak nyomokban mutatja az irányzat stílusjegyeit. A homlokzati plasztikák, Maróti első művei első látásra kiegyensúlyozottá és szimmetrikussá teszik az épületet, azonban jobban megnézve látható, hogy a díszítés meglehetősen sokrétű: kilenc állatmotívum, növényi indák, szőlőfürtök, maszkok és egyéb szimbolikus formák alkotják az épület motívumkészletét. A házban Walkó Lajos, a Magyar Leszámitoló és Pénzváltó Bank igazgatója és családja lakott.

A séta a Magyar Szecesszió Házánál, az úgynevezett Bedő-háznál ér véget, amelyről részletesen itt írtunk.

Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond