Benkó Bence rendező felidézte: Edward Bond Lear-drámáját pár éve Upor László küldte el neki. Egy beszélgetésük alkalmával említette meg, hogy érdemes lehet foglalkozni az anyaggal. „Én ekkor nem ismertem Bond munkásságát, kíváncsi voltam rá, milyen lehet. El is olvastam, és azt gondoltam, valóban izgalmas értelmezése a Shakespeare által írt műnek” – mesélte.
Mint mondta, számára nagyon sok izgalmas kérdést vet fel az író a regnáló hatalmakról, a szöveg pedig nehezen engedi, hogy ne viszonyuljunk valahogy ahhoz, ahogyan a darabbéli vezetők beszélnek hozzánk, rólunk. „A darabban felsejlik a gondolat: ha bolondnak is tartunk valakit, nem biztos, hogy az, csak máshogy látja a minket körülvevő dolgokat. Ennél drámaibb nincs is” – tette hozzá.
Az előadás arra az ellentmondásos kérdésre keresi a választ, hogy az általunk épített és minket körülvevő védőfalak valóban képesek-e szabaddá tenni bennünket. Erről így nyilatkozott a rendező:
„Ellentmondásosnak tartok bizonyos történéseket társadalmi szinten, ellentmondásosnak a szakmánkon belül – ugyanakkor azt is tudom, hogy nem érdemes azonnal, indulatból ítélni. Könnyen kerülhetünk ellentmondásba saját magunkkal akkor is, ha nem szánt szándékkal, számításból tesszük azt. Azt mondom, fontos megvizsgálni egy állítást több oldalról is. Ki mondja, miért mondja, milyen helyzetben mondja? A védőfalak hatásosak tudnak lenni az emberben, de a problémákat nem hiszem, hogy megoldanák. Jobb lenne falak nélkül, kíváncsisággal, türelemmel és elfogadással lenni. Legfeljebb azt mondom, nem értünk egyet valamiben. De egy beszélgetés hasznosabb, mint eleve megépíteni azt a falat.
Nagyon remélem, hogy elgondolkodtató dolgok hangzanak majd el, és nem lesznek közömbösek a témával kapcsolatban. Minden más mindig a nézőre van bízva. Ha jól csináljuk a dolgunk, legalább egy picit mindenki gondolkodhat azokról a bizonyos falakról. Ha nem, az nem a néző hibája. Bármit ér gondolni és érezni.”
Fotók: Szkárossy Zsuzsa
