Ezúttal nem a fantáziavilág alagútja állítja választások elé a főhősöket, hanem egy nagyon is kézzelfogható, valóságos határ. A fal túloldalán borítóján hashtaggel megjelenő #berlin szó pedig egyértelművé teszi, hogy jelen kötet a XX. század egyik leghosszabb és legdramatikusabb eseményének idején játszódik. Bár a több kilométer hosszú, szögesdrótból betonná erősített építményt az NDK fasisztaellenes védőbástyaként írta le, a berlini fal valójában életeket vett el, családokat szakított szét, és emberek százait taszította a kétségbeesésbe közel három évtizeden át. A fal az elnyomás, lebomlása pedig a szabadság szimbóluma lett. Keletkezésének gyorsasága fordított arányosságban áll fennállásának időtartamával, amely korszak sokakat ihletett meg, ám a magyar tinédzsereknek szóló regény valószínűleg egyedülálló ebben a témakörben.
Somfai Anna fizikus, író, költő, és háromkötetes Barátságháló-sorozata mellett különféle antológiákban is jelentek meg művei (például: Macskamuzsika, 2018; Tengerecki, 2021; Hamupogácsa, 2022; és az idén napvilágot látott Körtánc). Önálló meséje, a Málna királylány (Cerkabella, 2021) a kisebbeket szólítja meg, ahogy tavalyi – szintén határokon átívelő – karácsonyi történetei is (Karácsony a világ körül, Cerkabella, 2023).
Első ifjúsági regénye, az idei ünnepi könyvhétre megjelent A fal túloldalán szó szerint és átvitt értelemben is „falakat” döntöget: a történet végén lebomló vasfüggöny ugyanis nem az egyetlen, amely felépül vagy ledől a mű során. Folyamatosan falakba ütköző főhősnőnk, Flóra a kamaszokra jellemző kíváncsisággal és meggondolatlansággal igyekszik lebontani azokat, legyen szó társadalmi vagy családi korlátokról. Ezzel párhuzamosan szemtanúi lehetünk épülő falaknak is: az új baráti társaságban rejlő titkok és Flóra családjának széthullása is ilyeneket emel a szereplők között.
A cselekmény első ránézésre nem tartogat túl sok izgalmat: egy magyar család életébe nyerhetünk bepillantást, amely a rendszerváltás előtti években tengeti mindennapjait, mígnem – számukra sem várt fordulatként – egy berlini utazásra nyílik lehetőségük. A négytagú családban a tanárként dolgozó édesanya társa, a fizikus apa ugyanis egy tudományos konferenciára kap meghívást, s az utazást családi nyaralással kötnék egybe. Az anya váratlan rosszulléte folytán az út végül apa–lánya kirándulássá szelídül, ám épp ez válik a vad bonyodalmak forrásává. A lányt szülei a fal túloldalán élő „nyugati” nénikéje gondjaira bíznák, csakhogy határátlépését az utolsó pillanatban megtagadják.
Flóra életében ez a váratlan akadály váratlan szabadságot is hoz: meghiúsult utazásának köszönhetően ismeri meg a szerelmet, és kezdi meg kamaszkori lázadását. Emellett főhősünk kénytelen szembenézni az aktuálpolitikai helyzettel is, amely bevallása szerint sosem izgatta:
„Az volt a baj, hogy az évszámok mellé állampolgári ismereteket is tanultunk, és a feleléskor belezavarodtam, mi az elnöki tanács funkciója, összekevertem Losonczi Pált meg Lázár Györgyöt. Kiskorom óta láthattam őket a tévében, rendszerint hatalmas pulpitus mögött ültek a hozzájuk megszólalásig hasonló, kopaszodó bácsik között, előttük pohárba kitöltött ásványvíz és mikrofonok, de fogalmam sem volt, mi lehet a feladatuk.”
Ám hamarosan kiderül, a körülöttünk zajló történelmet mégsem tudjuk megkerülni: Flóra nem csupán a korabeli politika zűrös eseményeit kénytelen megismerni, de a politikai vezetés döntéseinek következményeit is saját bőrén tapasztalja meg. Kiderül, így vagy úgy újdonsült barátai is a rendszer áldozatai: egyikük kiskapukat keresve menekülni készül, másikuk besúgóként reméli sorsa jobbra fordulását; végül a menekültáradatban maga Flóra is aktív szerepet vállal, amikor jelentkezik a vöröskeresztesekhez önkéntesnek.
Az egyszerű, egyes szám első személyben elbeszélt, naplófoszlányokkal induló történet mégis képes magával ragadni az olvasót. Ez egyfelől köszönhető annak is, hogy a szerző egy olyan közelmúltbeli színtéren helyezte el, amelyről mindenkinek van némi ismerete, mégsem látja át teljesen egészében, ráadásul nem szemlélheti abszolút kívülállóként.
Ahogy Flóra fogalmaz: „Berlinben találkoztak a szövetségesek, tanultuk történelemből. De azt nem tanították, kik emeltek falat és miért.”
Berlinben Flóra is szövetségesekre lel: bár hogy ki az igaz barát, a regény végéig rejtély marad. A romantikusan induló szerelmi szál a kamaszregényekben megszokott módon Flóra és Ben között is összegabalyodik: egy buli alkalmával Flóra közelebbi kapcsolatba kerül Jannal, a költővel, a berlini alternatív világ legfőbb, a lányok által pedig legáhítottabb alakjával, ami megrengeti Bennel való viszonyát. A jól ismert tinitörténetek unásig ismételt bravúrja helyett (ahol tudniillik a tévedés után a két hősszerelmes újra egy párt alkot) Flóra összezavarodott kamaszkori lelkével rezonál a történtekre, és dunsztja sincs, mit érez. Ez nem csupán szerethetővé és emberközelivé teszi a főhőst, de abszolút realisztikussá a szereplőket és magát a történetet is. Ez a realizmus varázsolja lenyűgözővé a befejezést is, ami viszonylag ritka a kamaszoknak írt regényekben: a történet ugyanis egyáltalán nem zárul le. Flóra kalandjai folytatódnak, a berlini fal tégláinak bontásával viszont egy korszak lezárul, a regény tehát egy új időszak kezdetével végződik.
Somfai Anna regényét tökéletesen reprezentálja az Egri Mátyás által tervezett borító, amelyen a Flóra által leírt kocka-Berlin látható, ám a címben szereplő szó tetejéről fegyverekkel felszerelt katonák lesnek a rendszer ellenségeire. Pedig „Berlin nem létezett. Berlinről nem beszéltünk, hiszen nincs kettéosztott biztonság. Csak Ilka néniről beszéltünk, meg a havi rendszerességgel érkező, indigóval sokszorosított leveleiről.”
Az olvasmányélmény csúcspontja az a nosztalgikus hangulat, amelyet Somfai Anna teremteni képes. A több országot megjáró szerző roppant érzékenységgel jeleníti meg az adott kor képét: a cselekményt is átszövő részletek, mint a kommunikációt nehezítő tényezők (az érmével működő telefonfülke, a postai levelezés ellenőrzése vagy a határőrök korrupciója), a mellékszereplők helyzete (Flóra legjobb barátnőjének családja az ellenállást képviselve kerül bajba), valamint a leíró részben megjelenő mellékes információk (mint a helyi kisboltban kapható Donald rágó és Maoam cukor) mind a nyolcvanas évek végének világát idézik.
A tökéletes hangulat megteremtése érdekében a kötet végén QR-kód segítségével hozzáférhetünk a szóba kerülő zenékhez is, így együtt pengethetünk a főszereplőkkel Berlin parkjában, vagy hallgathatjuk a Flóra walkmanjéből pörgő zenéket, mint Nenától a 99 Luftballonst, a Pink Floyd Another Brick In The Wallját vagy a Júlia nem akar a földön járnit a Napoleon Boulevard-tól.
A szerző a korszellem mellett szereplőit is érzékenyen ábrázolja. Hosszadalmas leírások helyett főleg cselekedeteik alapján ismerjük meg őket, a személyes elbeszélésmódból adódóan részletekbe menően főképp a Flórához közel állókat. Pozitív ellenpontként lép a történetbe az ingázó szerkesztő, Charlotte és a nyugat-berlini Ilka néni alakja, de még a rendező is, aki – bár kapcsolatai felhasználásával – a változást akaró fiatalokat támogatja.
A fal árnyékából három különböző család drámájába nyerünk betekintést. A berlini Ben édesapja az NSZK-ba disszidált, hátrahagyva gyermekét és a (valószínűleg) ennek köszönhetően rossz pszichés állapotú édesanyát; hazánkban Flóra barátnőjének, Rékának szülei a rendszer elleni szervezkedések miatt kerülnek veszélybe, míg Flóráéknál az elvek állítanak falat anya és apa közé.
„Minden úgy kezdődik, hogy valaki útnak indul” – írja egy levelében Jan. Flóra pedig hamarosan útnak indul, nem csupán a megnyitott határ felé, de a felnőtté válás útján is.
