A Stühmer csokoládégyárnak köszönhetjük az édesebb mindennapokat
Ma már el sem tudjuk képzelni az életünket cukor és csokoládé nélkül, pedig voltak olyan évtizedek, amikor kifejezetten luxusnak számított ilyen finomságokat fogyasztani. A Stühmer Frigyes alapította első magyar gőzüzemű csokoládégyár azonban nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hétköznapjainkhoz is hozzátartozzon az édesség.
A márka története azzal kezdődött, hogy a kiegyezést követő évben Pestre költözött Stühmer Frigyes, a hamburgi cukrászmester, aki megalapította az első magyar gőzüzemű csokoládégyárat. Stühmernek fontos szerepe volt abban, hogy az addig luxuscikknek számító, csak az arisztokrácia, illetve a tehetősebb polgárság körében népszerű csokoládé elterjedt Magyarországon. Ha pedig csokoládé, akkor nem érdemes elmennünk a cukor gyors térnyerése mellett sem.
Az első cukorszállítmányok 996-ban érkeztek Szíriából és Egyiptomból Velencébe, de a cukrot csak 1419-ben említik először Magyarországon, Zsigmond király Pozsonyban tett látogatásával kapcsolatban. Izgalmas tény az is, hogy bár számos növény és gyümölcs került Amerikából Európába, és talán a legtöbben azt hiszik, hogy a cukornád is onnan került az öreg kontinensre, de nem. A cukor esetében pont fordítva történt: Kolumbusz Kristóf vitte magával 1492-ben az első cukornádat, és a kiváló éghajlatnak köszönhetően gyorsan elterjedt a későbbi Kuba, Mexikó és Brazília területén, majd a gyarmatokról szállították a cukornádat az európai finomítókba.
Az első, gyógynövények kivonatából készített cukorkák a 16. században születtek, és a legfontosabb szerepük az emésztés segítése volt. Ugyanakkor nem érdektelen az sem, hogy honnan ered a szaloncukor. A tradicionális magyar édességnek tartott szaloncukor ősét a franciák készítették először a 14. században, ami a 19. század elején érkezett Magyarországra. Főleg a polgári házak és kastélyok szalonjaiban a várakozó vendégek fogyasztották. Később ebből alakult ki a karácsonyi szaloncukor, amelynek nagyüzemi gyártása, a „karácsonyfa cukordíszítmény” Stühmer nevéhez kötődik. Jellemző az áruik népszerűségére, hogy bár a gyárat a szocializmus kezdetén államosították, de számos termékük maradt fenn a pártállami időkben is.
A pártállam a gyárral együtt nemcsak a termékeket tulajdonította el, de vitte a logót és részint a csomagolást is. Bizonyára vannak, akik azt gondolják, hogy ezek a szocializmus ízei voltak, de valójában a két háború közötti Magyarország édességeiről van szó. Ahogy például Lukáts Kató – aki többek között az Ablak-Zsiráfot, a Gőgös Gúnár Gedeont és a Mosó Masát is illusztrálta – sem köthető kizárólag a szocialista gyermekeszményhez, hiszen ő készítette többek között a Stühmer art deco ihletettségű csomagolópapírjait is.
A csokoládégyár nevéhez számos marketinges innováció kapcsolódik. Ott a játékként is használható, dobókocka formátumú úgynevezett E-kakaó, amivel a gyerekeket akarták meghódítani. És akkor még nem beszéltünk a Stühmer-féle növénytani lutraalbumról: a csokik megvásárlása mellé kapott színes képeket egy gyűjtőfüzetbe ragaszthatták be a nebulók.
Hogy ki is volt az a Tibi? Nos, nem ki, hanem mi: a Tibi csokit reklámozták így. És persze nemcsak az államosítás, de előtte a háború is meghatározta a csokoládé történetét. Délvidék ideiglenes visszacsatolásakor három cukorgyárral bővült rövid időre a honi termelés, ugyanakkor később a cukorkás fémdobozokat visszakérték a vásárlóktól, a háború okozta nyersanyaghiányra hivatkozva.
Az 1944-es ostrom után kifosztották a romos gyárépületeket, nem csoda, hogy 1945-ben Itt a béke, itt a Frutti feliratú plakátok lepték el a pesti utcákat. Aztán hat évtizednyi száműzetés után újra találkozhattunk a csokoládémárka nevével. Annak idején nemcsak meséket idéző art deco dobozok készültek a Stühmer megrendelésére, de voltak reklám-ébresztőóráik is. Lehet, hogy egy ilyen óra ébresztette föl a márkát is?
