A kollektív emlékek és az érintés jelentősége nyomába eredhetünk a HAB-ban
A HAB legújabb kiállítása a Magyar Képzőművészeti Egyetem legjobb diplomaműveiből válogat: minden tanszék bemutatkozik, és a három teremben 32 alkotó műveit tekinthetjük meg.
Kurátori munkája kihívásos volt, Uszkay Teklának ugyanis a 13 tanszék legjobbjait kellett koherenciába rendeznie, ami lehetetlen feladatnak tűnik, neki mégis sikerült megtalálni az egymással beszélgető műveket. A válogatásból világosan látszik, hogy a fiatalokat milyen témák foglalkoztatják, és hogy ez a generáció mely trendekhez tud kapcsolódni.
A földszinti terem poszthumanista vízióként is felfogható: a kiállított művek a halállal, az elmúlással és az élet utáni élettel foglalkoznak. Borzongatóak, sötét jövőt festenek, vagy disztópikus világot mutatnak be. Kozma Lilla átlényegíti, személyes perspektívából közelíti meg az utolsó ítélet hagyományos toposzát: a lila figurákkal megjelenített groteszk jelenet életének eseményeit felmutatva közelít a büntetés és a bűnhődés fogalmához. Kompozíciója dance macabre jelenetként is olvasható, emiatt működik jól Széll Tímea jelmezével és látványterveivel, amelyeket Ligeti György egyetlen operája ihletett. Elfajzott világot jelenít meg, ahol teljes az őrület és nincs kontroll, amit a vörös színek intenzitása húz alá. Pruzinsky-Plótár Péter elviselhetetlenül nyomasztó, szorongással teli és fenyegetően végtelennek tűnő orvosi váróteremben várja a sorsát.
Az alagsorban Parti Nagy Lajos Jógyerekek című képeskönyvének díszlet- és jelmezterveit látjuk. Tyler Szonja és Kasa Blanka Berta hozzáállása egészen más, mégis mindketten vissza tudják adni a mű véres tragikumát és groteszk jellegét.
A poszthumanizmusra Városi Gabriella komplex, robotikus, az élő organizmus és a gép közötti hibrid identitást bemutató installációja a legszebb példa. A lény keserves és nyekergő mozdulatai küzdelemről tanúskodnak, kiszolgáltatottsága szinte tapintható.
Nagyon izgalmasak azok a munkák, amelyek a testi emlékezettel foglalkoznak, Filus Csilla Emléktára akvarellképeslapokkal töpreng a nosztalgia működéséről, Dicső Eszter Nóra csokoládé-szitanyomatai pedig a személyes emlékeken túl az emberi kapcsolatok mélységét és az emlékezet rétegzettségét hangsúlyozzák. Marosfalvi Marcell Tíz kísérlet egy lehetetlen kézfogásra című műve a digitális otthontalanság és az elszemélytelenedés problémáját boncolgatja.
Ezek az alkotások nemcsak az emlékezet fogalmának, hanem az érintés jelentőségének is a nyomába erednek. Jakabos Júlia konceptműve a kapukódok beütésének nyomait rögzíti, Orbán Tekla kerámiái pedig az egyén és a világ kapcsolódásainak lehetséges módozatait tárják fel a mágia dimenziójában. Molnár Ambrus Márton képregényszerű, a pop-art nyelvezetét is felhasználó kompozíciói a társadalmi érintkezés árnyoldalait mutatják fel játékos formában: a groteszk képeken az alkotó tömegfóbiával kapcsolatos traumái jelennek meg.
Sipos Eszter Tűrés-határ című, több médiumot ötvöző projektje talán a legizgalmasabb az egész kiállításon: a háborús tapasztalat személyes és kollektív emlékeinek továbbéléséről szól. A központi videóműben egy leroncsolódott benzinkutakon performatív mozdulatokat végez az alkotó, amelyek a katonai meneteléseket, valamint az iskolai tornaóra gyakorlatait idézik, mossák össze. A rozsdás, elhasználódott benzinkúti tárgyakból épült installáció az otthagyottság érzetét kelti és a háborúk okozta társadalmi sebekre utal.
A tervezőgrafikusok legjobbjai: Ecsedi Zsófia, Kincses Gergő és Tarcsa Rebeka fiktív téli olimpia, kulináris stúdió és informatikai brand számára terveztek arculatokat, amelyek egyszerre funkcionálisak, komplexek és látványosak.
Az anyagból kiemelkedik Sarfenstein Ditta Leltár című munkája: manuális 3D-nyomtatással kivitelezett, törékeny és érzékeny mű, amellyel a tárgyainkhoz való ragaszkodásunkat, valamint identitásképző szerepüket elemzi az alkotó.
Suplitz Gergely fametszete a diplomavédés fiktív jelenetét mutatja be, Hahn Petra videójátéka a böngészőkönyvek interaktív világát idézi.
A kiállításon Darvay Botond, Tárnoki Tamás Péter látványtervezők, Boros Dorina és Sarfenstein Ditta szobrászok, Juristovszky Tamara intermédia-művész, Kalmár Anna Flóra, Burai-Huber Janka, Kicsák Erzsébet és Túró Babett restaurátorok, Bakos Bettina, Csermék Tamara, László Tamás és Rizmajer Anna képzőművészeti elemző szakot végzett hallgatók, valamint Horváth Mátyás kortárs művészeti szakíró diplomamunkái is szerepelnek.
A kiállítás szeptember 7-éig látogatható.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
