A geometrikus és organikus absztrakció sajátosságai jelennek meg e kiállításon, a konstruktivizmus szabálykövető, rendszerszerető jellege és az informel lágysága, puhasága találkozik a terekben. Az egyikben a hideg kiszámítottság és a maszkulin erő, a másikban a nőies formák és az egymásba csavarodó, átívelő alakzatok dominálnak. Mindkét irányban megvan a repetitivitás iránti igény, valamint rész és egész viszonyának a felmutatása.
A HAB alsó terme most a kortárs horvát kárpit- és kerámiaművészeté. Biomorf alakzatokat látunk, a természetközeli színek uralkodnak, de a munkák többségén a gömb egységet, teljességet képviselő formája is megjelenik. Áramló, összefonódó, egymásba tekeredő motívumok jellemzik ezeket a műveket, amelyek a természetben jelen levő rendet, a világban mutatkozó tökéletességet jelenítik meg. Azt, hogy a létezés a kontinuitásban, a fluiditásban és az együttműködésben ragadható meg a maga teljességében. Renata Vranyczany Azinović Nagy raj című agyagszobra az egymást támogató halakat építi hatalmas gömbbé, így lesz ez az alkotás nagyon játékos, ugyanakkor az összetartozás fontosságát is hirdeti.
Cvetka Miloš kárpitján a tekergő, nyúlványszerű elemek erősen taktilisak és vonzóak, de van bennük valami fenyegető is, hiszen tekervényességük invazív érzetet kelt. Seka Severin de Tudja S-36 című szobrai a szimbiotikus létformákat idézik: a lapos, legyezőszerű alakok és a gombára emlékeztető részek összekapcsolása a természetben megjelenő organikus kapcsolódásokra irányítja a néző figyelmét. Ezt a teret Jagoda Buić Dinamikus kör II. című műve uralja, amelynek izgalmát a szigorú struktúrából való kilépés, valamint a rétegek áttűnése, az elfedés-kitakarás gesztusa jelenti.
A felső szinten a kortárs horvát üvegművészet kiemelkedő darabjai, valamint a geometrikus absztrakció hagyományába illeszkedő alkotók művei láthatók. A rendezés a művészekre és a különféle művészeti társulatokra (Új Tendencia, EXAT 51) irányítja a figyelmet, ugyanakkor a motívumkapcsolásokkal képes megteremteni a párbeszédet az egyes művek között. Juraj Dobrovićnak az „átfogó és egyesítő növekedési elv” mentén létrehozott művei játékba hozzák a textúrát, a képmezőt, ritmikus kompozíciói pedig dinamikussá teszik alkotásait. Használati tárgyai és művei egyaránt a világ rendjéről és folytonos változásáról tudósítanak, a Térszerkezet és a Mező strukturális hasonlósága pedig lelkesítően hat a nézőre.
A másik oldalon Miroslav Šutej alkotásai emelkednek ki a sorból, vibráló színeik szinte pszichedelikus látványt hoznak létre. A modulárisan kollázsolt művek provokációnak tűnnek, hiszen Šutej olyan optikai hatásokat generál, amelyek folyamatos mozgásban tartják a retinánkat. Nyughatatlanul próbáljuk kifürkészni, hogy a geometrikus motívumok sokszorosításán és váltakozásán alapuló művek milyen rend szerint épülnek fel, miközben a tiszta, olykor már neonos árnyalatok egymásmellettiségéből fakadó vibrálás szinte teljesen magába szippant. Getulio Alviani G2021 című műve a gravírozástól válik kinetikussá, hiszen az egyes sávokat a művész úgy alakította ki, hogy a néző mozgásától maga az alkotás is „beindul”, és olyan érzést kelt, mintha alagút vezetne a belsejébe.
Ivan Picelj Felszín című műve a megszokott percepcióinkból rángat ki azáltal, hogy struktúráit elforgatja, kiemeli a térbe, így olyan taktilis érzeteket keltő művet hozva létre, amely a táblakép, az objekt és a szobor műfaji határain lebeg.
Az üvegszobrok közül lágyságával kiemelkedik Raoul Goldoni Korongja: belső rétegzettsége, a transzparencia és az érzéki átmenetek szinte erotikus jellegűvé teszik ezt a művet.
Milan Pavić fotói Moholy-Nagy munkáira rímelnek, de a kiállításon eszünkbe juthat Kassák, Fajó, sőt Szilvitzky Margit is, így e tárlat nemcsak arra alkalmas, hogy megmutassa a modern és kortárs horvát művészet legfontosabb áramlatait és művészeit, de azt is lehetővé teszi, hogy meglássuk a kapcsolatot az ottani és a hazai hagyományok között.
A kiállítás június 29-ig látogatható.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
