Hogyan indult a HOTS programirodával való együttműködésetek?
Felvettem a kapcsolatot Kedves Péterrel, a HOTS programiroda projektkoordinátorával, miután elváltak az útjaink a menedzsmentünkkel és függetlenné vált a zenekarunk. Bementem egy fogadóórára a HOTS-hoz, ahol elmondtam neki és Petneházy Flórának – a programiroda projektmenedzserének –, hogy bár egyáltalán nem szeretnénk elveszíteni a „belföldi lábunkat”, mi alapvetően egy exportorientált zenekar vagyunk, így fontosnak tartjuk, hogy legyen valamiféle nemzetközi jelenlétünk. Mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon a magyar nyelvű szövegek vannak előnyben, nincs nagy piaca az angol nyelvű szerzeményeknek, de mivel én angol nyelven szeretek írni, angol nyelvűek a dalaink – ebből fakadóan is természetesnek érezzük a külföldi orientációt. Petiék abszolút nyitottan és támogatóan álltak hozzánk, kialakult köztünk egy jókedvű kollaboráció. Ahogy más velük együttműködő zenekarnak, úgy nekünk is időről időre felhívták a figyelmünket arra, hogy milyen eseményekre érdemes jelentkezni, emellett pedig ki is ajánlottak minket showcase fesztiválokra a magyar zenei export egyik elemeként.
Miben rejlik a showcase-szereplések fő jelentősége?
Abban, hogy ha részt veszünk egy ilyen rendezvényen valamelyik országban, akkor megnő az esélyünk arra, hogy meghívást kapjunk egy sima – nem showcase, hanem piaci jellegű – fesztiválra, klubba, és sok olyan zenekarral is ismeretséget köthetünk, akikkel más keretek között nehezen találkoznának az útjaink. Az ilyen fesztiválokon való részvétel növeli az ismertségünket, ezáltal a közönségünk méretét, a hallgatóink számát és így a piaci értékünket.
Mesélj a legfrissebb showcase-élményetekről, a NextFestről!
Ez volt az eddigi életünk legjobb hangulatú showcase-e, nagyon boldogan jöttünk haza. Eleve összeszokott csapat a zenekarunk, de Poznanba extra összeszokottsággal és jókedvvel utaztunk ki, hiszen előtte sokat ültünk együtt a turnébuszban. A 25-i NextFest-koncertünket megelőzően április 17-én Prágában játszottunk, 19-én pedig Pécsett. Poznanban a Dubliner nevű ír pubban zenéltünk, aminek remek az akusztikája, így hangtechnikai szempontból is nagyon egyben volt a koncert. Ráadásul, legnagyobb örömömre egy barátzenekarunk, a cseh I Love You Honey Bunny után léphettünk színpadra – ez általában fordítva szokott lenni, azaz mi zenélünk előttük, mert ők nagyobb zenekar nálunk. Emellett azért is ez volt a legjobb hangulatú showcase az eddigi pályánk során, mert nagyon befogadóak a lengyelek, kíváncsian, érdeklődéssel és kedvességgel viszonyultak hozzánk, és – a liverpooli és németországi koncertünkhöz hasonlóan – kifejezetten jó nézőszámunk volt.
Kapcsolatépítés terén mennyire volt sikeres a részvételetek?
Részt vettünk az összes hasznosnak bizonyuló kapcsolatépítő eseményen, amiken viszonylag sok szakmabelivel ismerkedtünk meg, akik közül többekkel a továbbiakban is igyekszünk együttműködni lengyel fronton. Ez szintén pozitív élmény.
Miben tudjátok lemérni a showcase-ek építő hatását?
Ez teljesen változó, showcase-függő. Valószínűleg sokkal nagyobb eséllyel hoznak pozitív, építő eredményt a NextFesten létesített kontaktok, mint például a litvánok, hiszen Lengyelország valamivel közelebb esik Magyarországhoz, könnyebben tudunk osztozni velük a kelet-közép-európai lét közösségteremtő erejében. A showcase-ek hatása attól is függ, hogy viszünk-e magunkkal valakit, aki képviseli a zenekart – például menedzsert, bookert vagy promotert –, és attól is, hogy ez a valaki mennyire végez aktív kapcsolatépítő, közönségtoborzó munkát. Ugyanakkor a social media-s követőtáborunk növekedésének mértéke jól tükrözi egy-egy koncertünk kisebb-nagyobb sikerét.
Fotó: Schifter Viktor
