Miért, milyen motivációval alapítottátok a Budapest Showcase Hub-ot, azaz a BuSH-t?
Elsősorban azzal a motivációval, hogy láthatóvá tegyük a hazai szcénát.
Az előrejutásuk érdekében egyfelől tudást és szakmai segítséget kell adni a hazai zenekaroknak, másfelől fel kell hívni a külföldi partnerek figyelmét, hogy micsoda kincsek vannak itt. Ez a motivációm spontán született. A törekvésem olyan szempontból szerencsés, hogy összhangban van – vagy legalábbis összhangban kéne lennie – a hazai kultúrpolitika céljaival.
Miben rejlik a showcase-fesztiválok jelentősége?
A showcase-fesztivál olyan esemény, ahol a feltörekvő, de tehetségükből fakadóan már látható eredményeket elért, hazájukban szakmát és közönséget egyaránt megszólító zenekarok be tudnak mutatkozni nemzetközi színtéren, és ezáltal lehetőséget kapnak arra, hogy növeljék az ismertségüket. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy nemzetközi fürdőszobacsempe-kiállítást, csak mi csempék helyett zenekarokat állítunk ki, így építjük az országimázst. A zenekarok számára nem lehet végső karriercél a showcase-fesztiválokon való fellépés, az csupán a továbbjutásuk, a céljaik megvalósításának eszköze.
Miként mérhető ennek az eszköznek a hatékonysága?
Ha egy zenekart a showcase-fesztiváli fellépését követően meghívják külföldi koncertre, vagy megvásárolják valamelyik hangfelvételét egy filmhez, az közvetlen eredmény. Persze ez sok esetben csak évek munkája, számos megjelenés és több showcase-es fellépés után érkezik el – ilyenkor nehéz megmondani, hogy melyik eredménye a siker, ezek összeadódnak. Az Európa legnagyobb showcase-fesztiválja, a hollandiai Eurosonic European Festival Exchange nevű programjára vonatkozóan számontartják, hogy a fellépő zenekarok a koncertjüket követően hány fellépési ajánlatot kapnak. Ezt nagyban lekövetni nem egyszerű feladat, de mi is próbálkozunk vele.
Milyen típusú sikerekhez vezethet a showcase-fesztiváli szereplés?
Háromféle sikert lehet elérni vele. Az egyik azonnali és egyértelmű: a fellépés után az előadó személyes vagy online megkeresést kap, amiben meghívják valamilyen fesztiválra. A másik siker az, amikor én mint zeneipari menedzser a showcase-konferencián találkozom egy másik zeneipari szakemberrel, figyelmébe ajánlom az általam képviselt zenekart, ami szerintem jól mutatna az általa szervezett fesztiválon, és üzletet kötünk. A siker harmadik típusa pedig az, amikor egy előadó több showcase-fellépést követően ér el átütő sikert. Én is akkor szoktam felfigyelni egy-egy zenekarra, amikor már a harmadik-negyedik helyen tűnik fel, például szembejön a közösségi médián, ajánlja az egyik munkatársam, akinek adok az ízlésére, vagy feldobja a Spotify.
A BuSH szervezőiként hogyan tudjátok nemzetközi ismertséghez segíteni a hazai zenekarokat?
Klasszikus showcase-fesztiválként meghívjuk a szakma releváns külföldi képviselőit, akik egyrészt képesek tudást átadni a hazai szakembereknek és előadóknak, másrészt felvásárlók lehetnek. Például elhívunk egy ügynököt, akinek megmutatjuk valamelyik zenekart, majd abban reménykedünk, hogy azokba az országokba, amelyekben ő dolgozik, meghívják majd őket koncertezni – a BuSH Európa-fókuszú fesztivál, javarészt a kelet-európai régióra és Nyugat-Európára fókuszálunk. Lehetnénk amerikai és ázsiai fókuszú fesztivál is, csak egyelőre nem kaptunk akkora anyagi támogatást, hogy ezt meg tudjuk engedni magunknak. New Yorkból és Tokióból kicsit drágább idehozni valakit, mint Berlinből és Londonból.
Milyen motivációval lehet a lehető leghatékonyabb módon végezni ezt a munkát?
Azzal a tudattal, hogy az általunk végzett munka kultúrmisszió. Nekünk kultúrmissziónk, hogy a magyar zene jelenlétét erősítsük a nemzetközi piacon. Ennek az a módja, hogy nem csupán magyar, hanem kelet-európai fesztivált csinálunk. Mégpedig azért, mert nem tudnánk úgy egy teljes hétvégét lefedő eseményt létrehozni, ha csupán a magyar tehetségeket mutatnánk meg a nemzetközi szakmának. A magyar piac kicsi, Kelet-Európa 14 országa viszont óriási piac, és ezek az országok kiaknázatlanabbak, mint Nyugat-Európa.
Hogyan tudjátok biztosítani, hogy a legaktuálisabb és leginkább exportképes feltörekvő zenekarokat vonultassátok fel?
Úgy – és ebben eltérünk minden más showcase-fesztiváltól –, hogy nem klasszikus kiválasztórendszerrel működünk. Nem egy-két ember dönti el, hogy a BuSH-on melyik lengyel, cseh, román, szerb, szlovén és magyar zenekar lép fel. Sok száz fős íméllistánk van, amin a kelet-európai partnerországaink zeneipari szakemberei szerepelnek. Minden évben ímélt küldünk a lengyel, a cseh, a román, a szerb és az észt partnereinknek – azoknak, akik a leginkább ismerik az országuk piaci helyzetét és aktualitásait –, amiben megkérdezzük, hogy náluk szerintük ki a leginkább exportképes aktuális feltörekvő előadó vagy zenekar. Az általuk ajánlott előadók összesítése alapján listát állítunk össze, ami óriási segítség a program összeállításakor.
Milyen kézzelfogható eredményeit látod a kultúrmissziós törekvéseiteknek?
A BuSH tíz évvel ezelőtti megalapításakor az volt az elsődleges célunk, hogy a kelet-európai piacok közötti vérkeringést beindítsuk. Ez azért volt fontos, mert akkoriban elsősorban Berlinbe, Londonba vagy Párizsba vágytak a zenekarok, nem Budapestre, Prágába vagy Varsóba. Egyáltalán nem volt jellemző a kelet-európai országokbeli turnézás, de ezt mi tíz év alatt megváltoztattuk. Mára erős együttműködés alakult ki a kelet-európai zenekarok és fesztiválok között. Nagyon sok fesztivál a partnerünk, amelyek képviselői eljönnek a BuSH-ra, és minden évben meghívnak olyan zenekarokat, amelyeket nálunk láttak – és már nem showcase-, hanem piaci fesztiválokra. A BuSH-on kívül is jönnek már hozzánk játszani például lengyel zenekarok, amelyeknek a koncertjeire pénzért lehet bejutni, és magyar zenekarok is fellépnek ugyanígy Lengyelországban. Tíz évvel ezelőtt ritka jelenség volt az ilyesmi. A másodlagos célunk az volt – amit már mondtam és mindig hangsúlyozok –, hogy kinyissuk a kelet-európai piacot elsősorban Nyugat-Európa és a világ felé. Ez is folyamatosan történik, lásd Jazzbois, amelyet ma már Nyuget-Európában is ismernek.
Milyen dal lehet országhatárokon átívelően sikeres?
Sok jó recept van, és minden zene más, ezért nem tudok általános igazságot mondani, de három feltételnek mindenképpen teljesülnie kell a sikerhez: legyen egyedi, kimagasló minőségű és jól behatárolható karakterű.
Hogy áll Magyarország exportképes előadók terén?
Bővelkedünk tehetségekben, bár szerintem a jelenleginél több exportképes előadónk lenne, ha az oktatásban nyitottabb és tájékozottabb zenészeket képeznének. Magyarországon fantasztikus zenészképzés van, az oktatók magas szakmai színvonalú hangszeres és tárgyi tudást adnak át a tanulóknak, de úgy fest, hogy ez a tudás nem igazán segíti az improvizáció és az egyedi gondolatok kibontakozását. Sok olyan zenekart látok, amelyek tökéletesen játszanak, fantasztikusan profik, de a zenéjük véleményem szerint mégsem elég izgalmas ahhoz, hogy a külföldi partnereinknek azt mondjam: ezt hallgassátok meg, mert ilyet csak ettől a magyar zenekartól hallhattok. Egyre több izgalmas hazai előadóval találkozom, akiknek-amelyeknek azért nehéz a helyzetük, mert a hazai piacon más zene mozgatja meg a tömegeket, ezért sok esetben választaniuk kell, hogy mi a cél: a hazai sztárság vagy a külföldi sikerek. Ha valamelyik projekt nagyon jó, mi megtaláljuk. Jelenleg messze a legizgalmasabb és külföldön legsikeresebb magyar zenekar az Európában telt házakat csináló Jazzbois, amely tavaly a Montreux Jazz Fesztiválon, idén pedig a világ legnagyobb jazzfesztiválján, a kanadai Montreal Jazz Fesztiválon is fellép majd. Ha valami, akkor ez világraszóló siker egy magyar zenekar számára.
Hogyan működsz együtt a HOTS – Hungarian Oncoming Tunes programirodával, milyenek a tapasztalataid?
Nagyon jók. Ott komoly szakmai munka folyik. A HOTS fennállása óta partnere a Budapest Showcase Hubnak, és az elmúlt évek során egyre jobb a teljesítménye. Kiválóak a saját programjaik és a BuSH-sal való együttműködésük is, a HOTS szakmai partnerként delegáltakat és programötleteket is ad a konferenciára. Ezeket az együttműködéseket természetesen lehet még erősíteni, de a HOTS anyagi kerete nemzetközi összehasonlításban elég szerény. A lehetőségekhez mérten azonban jó munkát végez, és ha több pénzből gazdálkodna, még jobbat végezhetne.
Hogyan tekintesz az országok közti kulturális verseny alakulására?
A zeneiparban egyre nagyobb a verseny, így az exportirodáknak egyre nagyobb a jelentőségük. A saját feltörekvő zenekarát mindenki szeretné más ország piacán látni. Ebbe egymással versengve pénzt is tesznek a programirodák. Az általam menedzselt zenekaroknak volt már olyan koncertmeghívásuk Erdélybe és más kelet-európai országokba, sőt Indiába is, ahova végül azért nem tudtak elmenni, mert egy másik ország exportirodája azt mondta a szervezőknek, hogy inkább válasszák az ő nemzetének a zenekarát, kifizeti nekik a gázsijukat, azaz ingyen zenekart adott. Mivel a magyar irodák nincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy a saját költségükön hazai zenekart küldjenek külföldre koncertezni, a külföldiek versenyelőnyben vannak. Tudnánk mit kezdeni több anyagi forrással. A több pénz több sikert jelent.
