- Kevesli a koreografálást, ezért rendez prózát?
- Színház ez is, az is, csak más oldalról megközelítve. A próza más élményeket hoz, ezért izgat nagyon. Három éve próbáltam ki először, A vörös malom című Molnár Ferenc-darabbal. Aztán jött egy opera, a Kékszakállú herceg vára, majd a Háry János, méghozzá Kodály városában, és ebben az évadban a Háztűznéző. Jövőre újabb műfajba vágok, a musicalbe, a Hairt rendezem.
- Gondolt arra is, hogy prózai rendezőt hívjon a Szegedi Kortárs Baletthez?
- Beszéltünk már erről Bodolay Gézával, csak meg kell hozzá találni a megfelelő alkalmat. Tervezem, hogy meghívok négy prózai rendezőt. Még nem tárgyaltam velük, ezért most nem mondom még meg, hogy kiket. Szerintem sok tapasztalatot ad, ha az ember más színházi ágban próbálja ki magát. A táncban mindenki nulláról indul: meg kell írni a történetet, majd elkészíteni a koreográfiát. A prózánál fontos a dramaturgi munka: a szövegbe belenyúlnak, húznak, alakítanak a rendezővel közösen. Én egyébként igyekszem hű maradni az eredeti változathoz.
- A színlapon azt olvastam: "Fordította: B." Felteszem, a kecskeméti igazgatóról van szó. Miért csak egy betű szerepel?
- Úgy tudom, Bodolaynak ez régi szokása. Nincs ebben semmi titok.
- És terelgette önt a rendezésben is? Vagy kérdezem máshogy: beleszólt a munkába?
- Sokszor vett részt a próbákon, és kikértem a tanácsát. Mint ahogy koreográfusként is többször előfordult, hogy beszélgetőtársa voltam.
- A neveket is megváltoztatták. Podkoljoszinből Padkaljószin lett, és olyan beszélő neveket találtak ki, mint Rántotta, Csócsálov, Kacskarjov. A szolgáló néger, a házasság-közvetítőnő pedig férfi. Ezeknek mi a szerepük?
- A névcsere Bodolay találmánya, mert a szövegben sok a játék a nevekkel, egyszerűen viccesítette az egészet. Almási-Tóth András dramaturggal kiemeltük az eredeti, 19. századi korból a történetet, és időtlenné tettük. Inkább a karaktereket erősítettük, a lényüket és a szokásaikat cizelláltuk. Így a történet vígjátéki oldala, maga a játék domborodott ki. Bohócvilágban élünk ugyanis. És ebben a szolgáló simán lehet néger revütáncosnő, és a házasságszerzőnő pedig férfi. Akár olyan ronda, mint Sirkó László nőként. Tánc nincs benne, csak egy kis Nino Rota-zene. Azt hiszem, ez illik hozzá a legjobban.
MAI PROGRAM A VIDÉKI SZÍNHÁZAK TALÁLKOZÓJÁN
2007. április 27.
19 ÓRA THÁLIA SZÍNHÁZ
19 ÓRA THÁLIA SZÍNHÁZ
Háztűznéző
| A Kecskeméti Katona József Színház előadása | |||||||||||||||||||||||
|
Rendező: Juronics Tamás
díszlettervező: Székely László
dramaturg: Almási -Tóth András
jelmeztervező: Földi Andrea
rendezőasszisztens: Teklesz Zsuzsa
|
|||||||||||||||||||||||
Ismertető: Vajon mi történik velünk, ha a vidám ördögökkel kitömött világban végre nősülni kellene? Sőt férjhez menni! De minden áron. Ha az embernek akad egy jó barátja, aki már szerencsésen túlesett az egészen, akkor megy minden, mint a karikacsapás.
A házasságszerző asszony szerint ez komoly szakma, a műkedvelő házasítóknak nincs esélyük. Neki egész gyűjteménye van finomabbnál finomabb kérőkből. Csak mintha mindnél hibádzna valami. Sorsoljunk, vagy gyúrjuk őket egybe? Mennyi gond, Istenem! Csak nehogy a végén kiugorjunk az ablakon! És már másfél évszázada is oldalát fogta az ember a röhögéstől.
A házasságszerző asszony szerint ez komoly szakma, a műkedvelő házasítóknak nincs esélyük. Neki egész gyűjteménye van finomabbnál finomabb kérőkből. Csak mintha mindnél hibádzna valami. Sorsoljunk, vagy gyúrjuk őket egybe? Mennyi gond, Istenem! Csak nehogy a végén kiugorjunk az ablakon! És már másfél évszázada is oldalát fogta az ember a röhögéstől.
Bemutató időpontja: 2007. január 26., Kecskeméti Katona József Színház
19 ÓRA NEMZETI SZÍNHÁZ
Ördögök
| A Pécsi Nemzeti Színház előadása | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Rendező: Béres Attila
díszlettervező: Bátonyi György
dramaturg: Ari-Nagy Barbara
jelmeztervező: Pilinyi Márta
zene: Bókai Zoltán
asszisztens: Markó Rita
asszisztens: Horváth Eszter
ügyelő: Háber László
súgó: Juhász Piroska
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ismertető: Dosztojevszkij regénye - amelyből az adaptáció Camus és Andrzej Wajda feldolgozása nyomán készült - nyomasztóan hosszúnak tűnik, olvasása egyszerre gyötrelmes és felszabadító. Hogy ennek ellenére miért érezzük annyira jelenkorinak? Ennek több oka lehetséges. Egyrészt a jól ismert egykorú történelmi események sodró lendülte, másrészt a gondolatok pontos, tételes megfogalmazása az, ami vonzóvá teszi a témát.
Dosztojevszkij világnézeti ellenszenve, amely a terrorista Nyecsajevre irányul, általában az orosz nihilista-anarchista eszmeáramlatokra vonatkozik. Az író mélyorosz-szlavofil világnézete távol állt ugyan a kor haladó eszméitől, mégis pontosan tükrözi a mélyén rejlő visszásságokat. Az író abszolút negatív főszereplőt kívánt teremteni. Leveleiből, vázlataiból, műhelytanulmányaiból kideríthető az a tanulságos folyamat, ahogy az általa megteremtett, életre keltett főhős, Sztavrogin az eredeti szerzői koncepció fölé kerekedik. Sztavrogin köztünk jár, ezt bizonyítja napjaink terrorizmusa, a gátlástalan gyilkosságok sorozata, amelyeknek elkövetői nincsenek tekintettel arra, tettüknek ártatlan emberek esnek áldozatul.
Sztavrogin köztünk jár és fölteszi a kérdést, ha nem érvényesek többé a régi erkölcsi és társadalmi törvények, sem a mózesi táblák, sem a kereszténység sem a szabadgondolkodók morális tézisei, akkor mi szabhatja meg teteink irányát, és milyen alapon, kik ítélkezhetnek fölöttünk?
Dosztojevszkij világnézeti ellenszenve, amely a terrorista Nyecsajevre irányul, általában az orosz nihilista-anarchista eszmeáramlatokra vonatkozik. Az író mélyorosz-szlavofil világnézete távol állt ugyan a kor haladó eszméitől, mégis pontosan tükrözi a mélyén rejlő visszásságokat. Az író abszolút negatív főszereplőt kívánt teremteni. Leveleiből, vázlataiból, műhelytanulmányaiból kideríthető az a tanulságos folyamat, ahogy az általa megteremtett, életre keltett főhős, Sztavrogin az eredeti szerzői koncepció fölé kerekedik. Sztavrogin köztünk jár, ezt bizonyítja napjaink terrorizmusa, a gátlástalan gyilkosságok sorozata, amelyeknek elkövetői nincsenek tekintettel arra, tettüknek ártatlan emberek esnek áldozatul.
Sztavrogin köztünk jár és fölteszi a kérdést, ha nem érvényesek többé a régi erkölcsi és társadalmi törvények, sem a mózesi táblák, sem a kereszténység sem a szabadgondolkodók morális tézisei, akkor mi szabhatja meg teteink irányát, és milyen alapon, kik ítélkezhetnek fölöttünk?
Bemutató időpontja: 2006. október 28., Pécsi Nemzeti Színház
