Tavasz, boldogság, statisztika – és a szokásos északi fölény
Március 20-a nemcsak a csillagászati tavasz kezdete, hanem a boldogság világnapja is. Az ENSZ 2012-ben úgy döntött, hogy a boldogságot megünneplésre méltó célként ismerjük el, hiszen a boldogságkeresés hozzátartozik az emberi léthez. Azóta minden évben ezen a napon jelenik meg a World Happiness Report (WHR), amely kiszámíthatóan ugyanazokkal az adatokkal jelentkezik majd, mint tavaly: az északi országok mosolyognak ránk a lista éléről, és mi azon tűnődünk, vajon tényleg boldogabbak, vagy csak ügyesebben töltik ki a kérdőíveket?
Ám persze az adatokat nem légből kapják, hanem a Gallup World Poll, az Oxfordi Egyetem Jólétkutató-központja és egyéb szakmai szervezetek közreműködésével gyűjtik be. A sorrend olyan tényezőket vesz figyelembe, mint az egy főre eső GDP, a társadalmi támogatottság, az egészségben megért életévek száma, a szabadság érzete, a jótékonyság és a korrupció észlelése.
A másik végén Afganisztán a szerény 1,456 ponttal a világ legboldogtalanabb országának bizonyult, jelentős lemaradásban a többi sereghajtó, például Libanon (2,490) és Zambia (2,484) mögött. A boldogsági szakadék tehát továbbra is óriási: a legboldogabb és legboldogtalanabb ország között több mint hatpontnyi különbség van. Mivel minden évben az előző három év adatait összegzik és frissítik az adott év eredményeivel – tehát 2025-ben a 2022–2024-es adatokból áll össze a rangsor –, várhatóan idén is hasonló sorrend alakul majd ki.
Hol tanyázik Magyarország?
A jelentés egyik legérdekesebb megállapítása, hogy az elmúlt másfél évtizedben Kelet- és Közép-Európa országai jelentősen javítottak a boldogságindexükön. Szerbia például 1,8 pontot, Bulgária 1,6 pontot javult 2010 óta, míg Magyarország 1,1 pontot. Ez azt mutatja, hogy Kelet-Európa lassan, de biztosan felzárkózik a nyugati országokhoz – még ha nem is egyenletes tempóban. Litvánia például 2010-ben még a magyarok mögött volt, ma viszont 6,818 ponttal már a 19. helyen áll.
Ez nem kimondottan fényes eredmény, főleg ha megnézzük, hogy a szomszédos országok hogyan teljesítettek, ugyanis egyedül Horvátországot tudtuk lehagyni, amely a 63. helyen van (5,942 pont) – meg érthető módon Ukrajnát, amely a 105. helyen, Kamerun és Namíbia között végzett 4,873 ponttal.
Ezzel szemben Szlovákia a 45. helyen (6,257 pont), Szerbia a 37. helyen (6,411 pont), Románia pedig a 32. helyen (6,491 pont) előzött be bennünket. Nem beszélve Szlovénia 21. (6,743 pont) és Csehország 18. helyéről (6,822 pont), amivel már bőven a nyugati országok szintjén vannak.
És hogy milyen okok húzódnak meg a háttérben? Az adatok alapján nem érezzük eléggé szabadnak magukat a döntéseink terén, és az egymás iránti bizalmunk sem túl magas fokú. A korrupciót az egyik legnagyobb problémának tartjuk, a társadalmi támogatás pedig – bár nem rossz – elmarad a nyugat-európai szinttől. Az egy főre jutó GDP és a várható élettartam szempontjából sem állunk kiugróan jól, bár ezek a mutatók azért javultak az elmúlt években.
Mit tehetünk, hogy boldogabbak legyünk?
Valójában mit mérnek ezek a listák? A boldogságot vagy inkább a jóllétet? A skandináv jóléti modellek stabil munkahelyet, szabadidőt, társadalmi biztonságot biztosítanak – de vajon tényleg ez az egyéni boldogság garanciája? Az is lehetséges, hogy a kulturális normák befolyásolják, hogyan válaszolnak az emberek a boldogságot firtató kérdésekre. Az északi országokban az elégedettség kifejezése talán természetesebb, míg más kultúrákban az emberek visszafogottabban nyilatkoznak a boldogságukról.
A WHR egyik fontos megállapítása az, hogy a bizalom kulcsfontosságú a boldogság szempontjából. Az északi országokban magas az állami intézmények iránti bizalom, és az emberek közötti is erős. Ez a társadalmi kohézió hozzájárul ahhoz, hogy az emberek elégedettebbek legyenek. Érdekes kérdés az is, hogy a magyar társadalom mennyire nyitott a változásra és a boldogság növelésének új stratégiáira. Lehetséges-e például skandináv mintára olyan politikákat bevezetni, amelyek a társadalmi bizalmat és a jólétet helyezik előtérbe? Vagy a közösségi élet, a társadalmi szolidaritás erősítésével érhetnénk el nagyobb elégedettséget?
A skandináv országokban számos olyan kulturális elem jellemző, amely hozzájárulhat a lakosság boldogságához. A dán hygge (otthonos hangulatú társas együttlét) vagy a finn sisu (elszántság, kitartás) szó például egyaránt olyan életfilozófiát tükröz, amelyek a mindennapi élet örömeire és a kitartásra helyezik a hangsúlyt. Ezek a kulturális sajátosságok segíthetnek abban, hogy az emberek pozitívabban éljék meg a mindennapjaikat.
Európa wellnessközpontja
És bár a finnek nem szeretnek dicsekedni a boldogságindexükkel, érdemes megnézni, miért ők már évek óta a WHR listájának éllovasai.
Finnország területe 338 145 km², azaz nagyjából három és félszer nagyobb, mint Magyarország, ám csak 5,5 millióan lakják. És hogy mit lehet találni ebben a ritkán lakott országban? Erdőt, erdőt és még egy kis erdőt: az ország 73 százalékát ugyanis fák borítják. Így ha valaki egyedül akar lenni a természetben, jó eséllyel sikerülni fog neki: több mint 180 ezer tó és majdnem ugyanennyi sziget van az országban.
Erre meg is van minden lehetőség, mivel a jokaisenoikeudet, azaz everyman’s right (mindenki joga – a szerk.) elnevezésű törvény garantálja, hogy bárki bárhol kóborolhat, piknikezhet vagy gombászhat, gyűjthet bogyókat. De még a főváros, Helsinki területének negyven százaléka is park, és a központból nagyjából 15 perc el lehet jutni a legközelebbi erdőkig.
Nem meglepő, hogy a finnek alig várják a nyarat, hogy nyaralóikban – folyóvíz nélkül, de szaunával – lehessenek.
És hát mi oldaná a konfliktusokat jobban, mint egy nyolcvanfokos helyiségben való közös izzadás? A szaunázás után pedig jöhet a klasszikus finn rituálé: csobbanás egy hideg tóban vagy merülőmedencében.
A finn boldogság egyik fontos összetevője a bizalom. A helyiek szerint az államba vetett hit nemcsak azt jelenti, hogy a busz pontosan érkezik, hanem azt is, hogy az élet a városban is megfizethető. Az ingyenes oktatás, a bűnözés alacsony szintje és az átlátható politika pedig tovább erősíti ezt az érzést.
A finnek azt is régóta tudják, hogy a jó oktatás hosszú távú befektetés a boldogságba, ezért a GDP-jük hét-nyolc százalékát költik rá, amivel világszinten is az élmezőnybe tartoznak. Nem csoda, hogy a PISA-felmérésekben rendre előkelő helyen végeznek, pedig a diákoknak alig van házi feladatuk, és szinte stresszmentesen tanulhatnak.
Ha egyetlen szóban kellene összefoglalni a finn boldogságot, az a sisu lenne. Ez nemcsak kitartást jelent, hanem azt a hozzáállást is, hogy ha egy feladat nehéz, attól még meg kell csinálni. Egy finn nem fog panaszkodni a mínusz harmincfokos hidegre, mert – mint ők mondják – nincs rossz idő, csak nem megfelelő öltözet.
Bár a skandináv országok valószínűleg az idei listát is dominálni fogják, az a finn példából is látható, hogy a boldogság nem kizárólag földrajzi vagy gazdasági kérdés.
Ez összhangban van a pszichológiai kutatásokkal is, amelyek végül kivétel nélkül arra futnak ki, hogy az emberek akkor érzik magukat a legboldogabbnak, ha erős közösségi kapcsolataik vannak, és olyan környezetben élnek, amelyet bizalom és szolidaritás jellemez. Magyarországon a család és a barátok szerepe kiemelten fontos, de a közösségi szintű bizalom és a társadalmi elégedettség még bőven hagy kívánnivalót maga után. Az is nagy kihívás számunkra, hogy a társadalmi kohéziót és az idősebb generációk jólétét javítsuk – ellenkező esetben könnyen előfordulhat, hogy évről évre hátrébb fogunk csúszunk a rangsorban.
