Milkovich Eszter kiadóvezető köszöntötte a szép számú érdeklődőt a Vigadó Makovecz-termében. Örömének adott hangot, hogy két sorozatban is megjelentetnek zenei tárgyú könyveket, amelynek létrejöttéhez Várbíró Judit zenei szerkesztőnek mondott köszönetet. Bősze Ádám zenetörténész kérdezte Várbíró Juditot a könyv megjelenéséről és a benne foglaltakról, Brahms művekről, a zeneszerző személyiségéről és magyar kötődéseiről.
Hiánypótlónak tekinthetjük a Brahmsról szóló könyvet, mert a mostanit megelőzően Molnár Antal zenetörténész, valamint Erhardt Ludwik könyve jelent meg magyarul évtizedekkel korábban a zeneszerzőről. Sokat elmond Fischer-Dieskau könyvéből egy idézet, mellyel Robert Schumann jellemezte a fiatal Brahmsot egy Joachim Józsefnek írt levelében: ?Sas, amelyik hirtelen és váratlanul száll le az Alpokból?.
Dietrich Fischer-Dieskau könyve a monográfia és műelemzés sajátos ötvözete, amelyben alkotó és művei összefonódnak. A dalok szempontjából vizsgált személyiség, amire Dieskau jóvoltából láthatunk, többet elárul az egyébként zárkózottnak és mogorvának tartott zeneszerzőről, mint akár a személyes levelei. Bár voltak barátai, szerelmei, Brahms lelkileg mégis magányos, ugyanakkor érzelmileg túlfűtött volt, amit nem szeretett a világ elé tárni.
Zeneszerzőként sokat dolgozott egy-egy művén, csiszolta, külön zenekarral elpróbálta, mielőtt nyomtatásra adta a kiadónak. Így a Német Requiem című kórusra, zenekarra és szólistákra írt darabját, melyben édesanyja emlékének külön tétellel adózik. A művet tíz évig írta, és zenetörténeti fordulatot jelentett, mert a zeneszerző a Luther-féle Bibliából választott hozzá szöveget. Egyéb szövegválasztásaiban is igényes volt: Goethe, Herder költeményei mellett a kevésbé ismert költők jelentős verseit választotta kompozícióihoz.
Virtuóz zongoristaként vallotta: nem elegendő a technikai felkészültség, a jó előadás filozófiailag és a kifejezési módban is igényeket támaszt. Sok művében található magyar motívum, melyekhez hegedűs barátai, Reményi Ede, Joachim József jóvoltából kerülhetett közel. Legismertebb a Magyar táncok című műve, valamint a Szerelmi dalkeringők is tartalmaz magyaros, részben népdalból eredeztethető zenét. A magyar folklórnak tartott korabeli gyűjtemények, melyeket Brahms felhasznált, magyaros műzenék voltak, de népdalok is bekerültek közéjük.
A sok érdekességet feltáró beszélgetést a könyv gazdag képanyagából tartott vetítés tette változatossá. A közönség felvételről hallhatott Brahms-dalokat Dietrich Fischer-Dieskau előadásában, valamint a helyszínen Szutrély Katalin énekművész és Berecz Mihály zongoraművész játékát is megcsodálhatták a jelenlévők.
Készítette: Csanda Mária
