Amikor Johannes Brahms 1880-ban díszdoktori címet kapott a Breslaui Egyetemtől, és megtudta, hogy a megtiszteltetést nem elég csupán megköszönnie, zeneművet is kell írnia ez alkalomból, úgy döntött, megfricskázza a professzor urak orrát. Megkomponálta az Akadémiai ünnepi nyitányt, végén az emelkedett Gaudemus igiturral, előbb azonban a zenében pajkos diákdalok tűnnek fel. Második szerzeménye, a D-dúr hegedűverseny hátterében is akadnak személyes mozzanatok: a zeneszerző ezt a művét legjobb barátjának, Joseph Joachimnak írta, akinek magyar származására a finálé bokázó ritmusú témája utal.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar évadnyitó koncertjének első része a Brahms-művekben Európára tekint, a szünet után azonban hazai legnagyobbjaink egyike, Bartók Béla szólal meg: a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára egyszerre hódol a klasszikus hagyománynak szimfóniaszerű formájával és a barokknak az ellenpontos szerkesztésmóddal. Az együttest főzeneigazgatója, a közelmúltban Kossuth-díjjal kitüntetett Vashegyi György vezényli, a szólista a világhírű virtuóz, Baráti Kristóf.
