Milyen múltra tekint vissza ez az érdekes (de egyúttal borzongatóan félelmetes) múzeum?
A múzeumot 1908-ban hozták létre, azzal a céllal, hogy az orvostanhallgatók, rendőrök, egyetemista joghallgatók munkáját segítse. A megtörtént bűnügyek bemutatásával, megismertetésével eredményesebbé kívánták tenni a későbbi időszakok nyomozásait. A múzeum 1999-től vált publikussá és teljesen ingyenes megtekinthetővé, addig csak zárt rendszerben látogathatták csoportok, rendőrök, munkásőrök, önkéntes rendőrök, joghallgatók.
Az intézménynek mind a mai napig megvan ez az oktatási funkciója is, hisz arra is törekszünk, hogy valamennyi rendőr eljusson ide, hogy lássák a múlt bűnügyeit, és azok tapasztalatait próbálják felhasználni az esetleges nyomozásoknál.
A rendőrség bemutatása mellett egy időközben megszüntetett szervezet, a csendőrség is ismertetésre kerül.
1881-től 1945. május 10-ig volt csendőrség Magyarországon, ez egy félkatonai szervezetként létezett. A csendőrség a rendőrség mellett működött, a csendőrök a kisebb településeken, a mostani körzeti megbízottakhoz hasonlóan teljesítettek szolgálatot. Nagyon komoly feltételeknek kellett megfelelni mind egzisztenciálisan, mind politikailag, mind pedig nyelvismeretben ahhoz, hogy valaki csendőr lehessen. A jelentkező három évig próbacsendőr volt, de soha nem ott teljesített szolgálatot, ahol lakott. Meg volt határozva az is, hogy az állománynak csak a húsz százaléka lehetett nős, és azt is meghatározták, hogy milyen társadalmi osztályból választhat magának feleséget. Ezért cserébe az állam biztosított számukra olyan jövedelmet és olyan egyéb ellátásokat, hogy anyagi gondjaik nem voltak, ebből adódóan nem váltak korrupttá. Mindig párban látták el a feladatukat, megvolt a lakosság előtt a szükséges tekintélyük: ez volt az alapja annak, hogy ahol a kakastoll megjelent, ott mindig rend volt. A csendőrség tisztelete akkor változott meg, mikor a második világháborúban bevonták őket a deportálások lebonyolításába. Parancs megtagadásért kivégezték őket, viszont ha végrehajtották a parancsot, a háború után várt rájuk megtorlás. Ebből adódott a későbbiekben negatív megítélésük.
Mikortól beszélhetünk egységes rendőrségről?
Kezdetben a városok, vármegyék önkormányzati szinten szervezték meg a rendfenntartást, kezdve a kapuőröktől, egészen a darabontokig. 1881-ben alakult Budapesten az első állami rendőrség, amit szerettek volna kiterjeszteni az egész országra. De közbeszólt az első világháború, majd utána a Tanácsköztársaság időszaka, így végül csak 1920-ban történt meg a vidéki rendőrség államosítása. Addig még az egyenruhák is nagyon színes palettát mutattak, hiszen abban is megmutatkoztak a regionális különbségek. A rendőrségnél a szolgálati feladatok ellátásának figyelembe vételével beszélhetünk különböző felosztásokról. Van egy bűnügyi állomány, amely ellátja a helyszíneléseket, a nyomozást, van egy közrendvédelmi állomány, amely a közterületeken lát el feladatokat egyenruhában, valamint van az igazgatásrendészeti állomány, amely a nyilvántartásokat kezeli, és a szabálysértési eljárások lefolytatását, az irodai munkákat végzi.
Ha belépünk a történeti részbe, a kiállítás kronológiai sorrendet mutat. Érdemes néhány érdekességet felvillantani a tárlókból.
Az első vitrinben látható Rózsa Sándornak és Rózsa Bandinak az eredeti koponyateteje, ezek a bonctani intézettől kerültek ide. Rózsa Sándort Kossuth hozatta ki a börtönből, majd tette meg a szabadságharcban hadtápossá, de ő egy idő után visszament az Alföldre betyárkodni. Elfogták újra, és Szamosújvárra került börtönbe, ott is halt meg gümőkórban.
Ebben a vitrinben egy rendőrbot található, ami hatalmi jelkép, nem kényszerítő eszköz. Akire a rendőr ezzel rámutatott, vagy megérintette vele, az előtte ment be az őrszobába. Ez jelzi, hogy mekkora volt abban az időben a rendőri tekintély és milyen volt az állampolgári fegyelem. Másik érdekesség még 1883-ból egy síremlék felirata, ami egy meggyilkolt családé volt, és itt feltüntették annak a nevét is, aki kiirtotta a családot.
Fontos ismérve egy rendőrnek a rajta lévő ruha. 1904-ben Boda főkapitány terveztetett egyenruhákat a rendőri állománynak, ez 1908-tól került használatba. Az egyenruhák érdekessége, hogy a zsinórozás színe megmutatta, hogy milyen kategóriába tartozik, - tiszthelyettes, altiszt, tiszt, főtiszt, - a zsinórok elhelyezkedése pedig azt, hogy milyen - fogalmazó, járőr, parancsnok - beosztása van. A ruhához kapcsolódik a csúcsos, ún. Zrínyi sisak, mely szintén a tekintélyt alapozta meg. Ekkor már viseltek a rendőrök azonosítási számot, ez a derékszíj csatjába volt belegravírozva.
1904-ben dr. Pekári Ferenc főkapitány helyettes kint járt Londonban, és onnan hozta az országba azt az új ötletet, hogy az ujjlenyomat egyéni azonosításra alkalmas. A daktiloszkópia módszere nemsokára Magyarországon is bevezetésre került, így 1907-ben ennek a segítségével fogták el egy gyilkosság elkövetőjét.
A vitrinekben a háború előtti komolyabb és érdekesebb bűnügyekből is láthatunk néhányat. Helyet kapott a kiállításon az első sorozatgyilkos, Kiss Béla, cinkotai bádogosmester, aki hordóba rejtette az áldozatokat, majd a hordókat ? ezek is itt vannak kiállítva ? leforrasztotta. A holttestek az oxigén hatására bomlani kezdtek, de csak addig, míg a hordókban volt oxigén, majd amikor elfogyott, a testek mumifikálódni kezdtek, így sikerült a holtesteket azonosítani a hozzátartozóknak. Kiss Bélára nem tudott lesújtani a törvény keze, mert valószínű külföldön halt meg.
Egy másik, mindenki által ismert bűncselekmény Matuska Szilveszter nevéhez köthető. Ő 1931. szeptember 12-én a biatorbágyi viadukton a vonatsínből felrobbantott 6,1 métert, aminek következtében a bécsi gyors szerelvényei a mélybe zuhantak, 22 ember halálát okozva. Érdekessége ennek az esetnek, hogy kommunisták bérelték fel a provokációra, de tervei szerint ő egy tehervagon szerelvényt akart felrobbantani, ezt azonban a bécsi gyors elsőbbsége miatt félreállítottak. Matuskát először Kufsteinben tartották fogva 1938-ig, majd Vácra szállították életfogytig tartó büntetésre, ahonnan 1944-ben, a háború viharában megszökött, azóta nem tudnak róla semmit.
A vitrinekben tárgyi emlékek is bőven találhatók. Az 1945-ből idekerült tárgyakon érződik az orosz hatás, az okmányok, a dokumentumok két nyelven íródtak, és a rendőrségi egyenruhák ? amiket 1948-ban cseréltek le ? szintén orosz mintára készültek. Az egyenruhákat mindig megpróbálták a legkomfortosabbra tervezni, és olyanra, ami első pillantásra is jól elhatárolható a többi hivatalos szervétől. Az egyenruha változása a kiállításon napjainkig nyomon követhető, de ugyancsak gyakran változott a rendőrök számára előírt vitrinekben látható eskü szövege is, ezek mindig a társadalmi berendezkedés változásait követték.
Természetesen őrzünk fegyvereket, dokumentációkat 1956-ből, és egy különálló kis teremben csak pártállami relikviák vannak kitéve Lenintől Kun Béláig, az Ifjú Gárdától a KISZ-ig. Bár ez nem történelmünk legfényesebb korszaka, egy múzeumnak feladata minden korszakot feldolgozni, s a hozzá kapcsolódó tárgyi emlékeket objektíven bemutatni a nagyközönségnek.
A rendőri munkáról sokaknak elsőre a nyomozás, a bűnüldözés jut az eszébe. Miket láthatunk a kriminalisztikai teremben?
Igyekeztünk itt mindent kiállítani, ami ezen a területen kapcsolódik a rendőrség tevékenységéhez. A belépésnél mindjárt két kitömött rendőrkutyával találkozunk, Tuskóval és a legendás Kántorral. Kántor kutya, aki 1951-ben született, 1964 májusáig élt, több mint 600 ügyben vetették be, ebből 266 esetben volt eredményes mint nyomkövető kutya. A híres kutyáról könyv és filmsorozat is készült, a filmben Tuskó alakította az akkor már nem élő ?kollégáját.?
Érdekesség az a rabosító szék, mely az 1800-as évek végéből való, és már egyszerre két oldalról készített fotót a gyanúsítottról. Egyébként mindmáig egy profilképet és egy szemből készült felvételt készítenek azokról, akik bekerülnek a bűnügyi nyilvántartásba.
A teremben körbejárva a kiállítás egy-egy részt szentel egy bűncselekménytípusnak, vagy egy híresebb bűnesetnek. Közülük az érdeklődés felkeltésére említsünk meg néhányat. A közlekedésrendészeti részben láthatóak minden gyors autós legrettegettebb ellenfelei, a ?háromlábúak? és a még modernebb sebességmérők, hamísított rendszámok, különféle irányítóbotok, emlékezetes balesetek dokumentumai.
A vagyon elleni bűncselekmények részben a híres lopások, betörések megjelenítése mellett, hamis pénzek, betörőszerszámok, legkülönfélébb bűnözői eszközök láthatóak. Bármilyen jó hír, hogy manapság nagyon modernek biztonsági eszközök, sajnos a bűncselekmények elkövetői mindig egy lépéssel az áldozatok és a bűnt üldözők előtt járnak.
A kegyetlen gyilkosságokhoz, hírhedt ügyekhez, többek között Magda Marinkóhoz, a whiskys rablóhoz, a miskolci Bonnie és Clyde-hoz, a Sóos-féle rendőrgyilkossághoz, a Donászy-Bene ügyhöz kapcsolódó bizonyítékok, és az elkövetéshez használt eszközök szintén a kiállítás részét képezik.
Az okmányhamísítás, pénzhamisítás egykor nagyon dívott az alvilágban, mára az utánozhatatlan biztonsági jelzéseknek köszönhetően szinte teljesen kiment a divatból, de a múltbeli emlékek néha látványosak, néha megmosolyogtatóan primitívek.
Vannak olyan bűncselekmény fajták, amelyekről tán nem is gondolnánk, hogy hivatalból üldözendőek. Így az otthon, házilag készített fegyvereknek már a birtoklása is bűncselekmény, ezeket egyébként általában orvvadászat céljára használják.
Külön rész mutatja be a rendőrségi szakértői intézet dolgozóinak munkáját. Ezeket felsorolni sem lehet mind: vannak köztük írásszakértők, vegyészek, orvosok, fizikusok, műszaki szakemberek, az ő feladatuk olyan véleményt adni, amely alapján a bíróság is meg tudja hozni a határozatát.
Ez a felsorolás nem teljes, hiszen a bűnelkövetés szinte egyidős az emberiséggel, s az elkövetések módja, eszközei, kifinomultsága is állandóan változik.
Akkor ez azt jelenti, hogy a kriminalisztikai rész mind a mai napig bővül?
Mi fizetni sajnos nem tudunk a kiállított tárgyakért. A rendőrség történetét bemutató részben hagyományozásból, adományból bővítjük a kiállítást, így kerültek hozzánk egyenruhák, igazolványok.
A kriminalisztikai résszel más a helyzet. A jogerős ítélettel befejezett büntetőügyben, a lefoglalásra került tárgyaknak háromféle jövője lehet: vagy a Rendőrmúzeum tart igényt rá, vagy értékesítik, vagy megsemmisítik azt. Ahhoz, hogy mi hozzájussunk, be kell járni egy jogi utat, de ha olyan ismert a bűneset, vagy ha úgy látjuk, hogy van oktatási célja, akkor bejelentjük az igényünket. Ebből következik tehát, hogy hírhedt bűncselekmények lezárása után, ha nem is azonnal, de mindig bővül ebben a részben a kiállított tárgyak száma.
