Bűnös vagy áldozat? – a Mata Hari kémopera

2014-ben a Müpában már volt egy Mata Hari bemutató. Ez mennyiben lesz más?

Az akkori bemutató – az első világháború kirobbanásának századik évfordulóján – bizonyos szempontból speciális volt. Beemeltük az előadásba Ernest Hemingway karakterét, aki a háborúról mesélt. Most ez egy kissé másként lesz, a Béres Attila librettójára írt eredeti darabunkat visszük színre.

Amit nem felkérésre, hanem a maguk örömére
írtak.

Igen, és kerestük a bemutató lehetőségét, így került a
produkció a Müpába. Az félig szcenírozott előadás volt, amelyet én rendeztem. A
színpadi ősbemutató a Budapesti Operettszínházban lesz.

Miért foglalkoztatta Mata Hari története?

Annyira aktuális, ahogyan Mata Hari az ujja köré csavarta a fél világot! Korának elképesztő sztárja volt.  Ma már iparággá fejlődött a sztárcsinálás, de ez akkor újdonságnak számított. Önmaga teremtette meg, még életében, a mai napig élő Mata Hari-legendát. Egyénisége, kisugárzása hihetetlen hatással volt férfiakra és nőkre egyaránt.

Ezt elsősorban a küllemének, eszének vagy
határozottságának köszönhette?

Ez összetett dolog. Bizonyára kellett hozzá erős
szexuális kisugárzás. A rossz nyelvek szerint nem volt igazán jó táncos,
autodidakta módon sajátította el a mozdulatokat, mikor férjével Bali szigetén
élt. Elképesztő módon hatott az emberekre, és ez lett a veszte is. A mi
feltételezéseink szerint Mata Hari nem volt kém, inkább naiv volt. Ezt
használták ki, visszaéltek a tőle származó információkkal. Bűnös vagy áldozat?

Kell az előadásnak ebben a kérdésben
állást foglalnia?

Nálunk Mata Harit a halála után a saját maga
teremtette istenei szimbolikusan az égbe emelik. Az ő életében is volt egy
pont, mikor elhatározta, hogy a nőiességét a saját érdekei szolgálatába
állítja. Nem volt fiatal, két gyermeke volt, amikor elment Párizsba, és
nekikezdett a tudatos karrierépítésnek. Érdekes életút és zenés színpadra
kívánkozó történet, hiszen egy egzotikus világú táncosnőről szól.

Hogyan lehet feszültséget teremteni egy
történetben, amelynek a végét mindenki ismeri?

Nem a halála a lényeg. Nálunk egyébként Mata Hari nem
hal meg, csak átkerül egy másik dimenzióba. A kivégzéséről tán sokan tudnak, de
az út az érdekes, amit addig bejárt. A darab olyan közeget teremt, amelyben a
főszereplő – s vele együtt – a néző is sodródik az eseményekkel. A történetben
természetesen van szerelem, amely megváltoztatja Mata Hari életét. Ez valós történet,
szerelmes volt egy fiatal, orosz tisztbe, és ez volt a hübrisz, a drámai
vétség. Egy ilyen öntudatos nőnek a szerelem a végzetét jelenheti.

Ragaszkodtak a valós történelmi tényekhez?

Még a neveket is megtartottunk, létező személyek sora
bukkan fel a drámában. Egyszerűsítenünk kellett a viszonyokat, hiszen nehéz egy
egész életet belesűríteni egy előadásba, de a lényeg megmaradt. Az előadás egy
része fantázia, például a „kémpáholy”, amely három kém szövetsége, akik a
háttérből irányítják a dolgokat. Így került például rövid bábjáték is a
darabba, indonéz bábokkal.

Azt mondta: a műfaji határok feszegetése
érdekli. Ez mit jelent a Mata Hari esetében?

A Bali-szigeti zene sajátos hangzásvilága, zenei skálái belekerültek a darabba. Engem mindig érdekelt az opera, ebben a darabban is van egy kifejezetten hosszú operai epizód, amely az eseményeket egy átkomponált recitativóban mondja el. Műfajilag is sokszínű ez a darab.

Somogyi Szilárd rendezi az előadást.
Mennyire tudja ilyenkor elengedni a produkciót?

Engem örömmel tölt el, ha mások hozzátesznek egyéni ötleteket az előadáshoz. Még akkor is, ha ez néha súrlódásokkal jár. Ha valaki tehetséges, új energiákat mozgósít, új életre kel a darab is.