A kinevezésed óta eltelt néhány hónapban sikeres kiállításokkal tetted le a névjegyedet a Modem élén. Bár a kiállításszervezési munkák már korábban megkezdődtek, a megvalósításban neked is jelentős részed volt. A január végéig nyitva tartó, Párizsi absztraktok című kiállítás ügyében mik voltak a teendőid, és azt hogyan értékeled?
Szerencsés helyzetben vagyok ennek a kiállításnak a megnyitásával, amely az érkezésem harmadik hónapjára esett. Az igazán nagy volumenű és jelentőségű nemzetközi tárlat szervezésének véghajrájába kapcsolódtam be. Ebben a szakaszban olyan lényeges kérdéseket kellett eldönteni, mint az intézmény befogadóképessége, a biztonsági rendszer megerősítése és kiépítése, hogy világhírű műalkotásokat mutathassunk be hosszú hónapokon keresztül, és felelősséget tudjunk értük vállalni. Ezek nagyon fontos mozzanatok voltak.
Közben még tanultam az intézmény működését, a körülményeket és a munkatársakkal való együttműködést is. Ez ijesztő és hatalmas kihívás volt, de hihetetlenül inspirált a feladat, amiben részt vehettem. A szakmai pályafutásomra egyébként jellemző, hogy mindig in medias res, azonnal a dolgok közepébe csöppenek, és ott próbálok a legjobb tudásom szerint helytállni. Minden eddigi munkahelyváltásom nagy ugrást jelentett, és olyan helyzeteket hozott, amelyeket bátran kellett meglépnem a fejlődésem érdekében. Visszatekintve nagyon örülök, hogy mertem, merek élni a lehetőségeimmel.
Hatalmas megtiszteltetés az a bizalom, amit a Modem vezetéséhez eddig kaptam. Úgy érzem, hogy mindenki segíteni szeretne a közös, jó cél érdekében. A Párizsi absztraktokkal kezdeni nagy lehetőség. Úgy gondolom, hogy ez a tárlat a 2021-es kiállítási év egyik legjelentősebb eseménye volt az országban. Szeretném hangsúlyozni, hogy a létrejöttében az elődömnek is hatalmas érdeme van, de az utolsó etapot már Mészáros Flóra kurátorral és a Modem csapatával vittük végig.
Kik azok a szakemberek a Modemben, akiknek a szakmai tudására támaszkodhatsz? Kíváncsi vagyok arra is, hogy a meglévő csapattal dolgozol tovább vagy új alkalmazottak is érkeznek a meghívásodra.
Nagyon hálás vagyok azért, hogy kiváló csapatba érkezhettem a Modembe, és nem célom rajta változtatni. Nem hiszek a garnitúraváltásban. Az eddigi visszajelzések azt mutatják, hogy sikerült jól összerázódnunk. Több szakembert is kiemelhetnék, akik hatalmas segítséget jelentettek kifejezetten ez utóbbi kiállítás létrejöttében. Ilyen volt például Szabó Zsuzsanna, a logisztikai vezető vagy Zilahi Sándor, aki a műszaki csoportot irányítja. És természetesen Süli-Zakar Szabolcs művészeti vezető, valamint Don Tamás kurátor. Velük dolgozom együtt a legszorosabban, de az egész csapatról elmondhatom, hogy éjjel-nappal számíthatok rájuk, és bátran támaszkodhatom a szakértelmükre.
Milyen szakmai koncepció alapján folyik a kiállítások tervezése? Mennyire kapnak szabad teret a munkatársak ötletei?
A csapat erejében, nem pedig a „vízfejű” kormányzásban hiszek. Szerintem azért vannak szakemberek körülöttünk, hogy segítsék és kiteljesítsék a munkánkat, amelynek során nagyon fontos kérdés a bizalom. Magamról is tudom, hogy ha bizalmat érzek egy vezető részéről, akkor sokkal kreatívabb, inspiráltabb vagyok. Ezt a fajta vezetést igyekszem gyakorolni a mindennapokban.
Az év végi hónapokat a tervezéssel, a kiállítási szempontok egyeztetésével töltöttük Süli-Zakar Szabolccsal és Don Tamással. Ez nagyon izgalmas periódus volt, és az derült ki, hogy egyetértünk a távlati célokban. Mivel én eddig sok évet töltöttem a forprofit szektorban vagy azzal együttműködve, kicsit más a szemléletmódom, mint az évek óta a nonprofit szektorban működő kollégáknak. Ez érdekes beszélgetéseket hozott magával a tervezés időszakában, de úgy érzem, a szempontjainkat összehangolva erősíteni tudjuk egymást és a célok eléréséhez vezető út sikerességét.
A nemzetközi anyag debütálása és az ezzel járó kapcsolatépítés új célok kitűzésével is együtt járt a Modemnél?
Egy ilyen jellegű kiállítás esetén nem engedhetjük meg magunknak, hogy a nemzetközi kapcsolatrendszer adta lehetőségeket ne használjuk ki. Ez ügyben fontos lépés volt, hogy a kétnyelvű katalógust Párizsban is bemutattuk. Nemrégiben Barcelonában is jártam, ahol ezzel a tárlattal több neves kurátort is meg tudtam szólítani. Az ilyen ziccereket nem lehet kihagyni. A Modem nemzetközivé tétele kiemelten fontos ügy, de hozzáteszem, hogy ez már zajló folyamat, és nem az én újításom. Az elkövetkező négy-öt évet ezen a téren is fokozatos építkezésként képzelem el, amihez a Modem 15 éves működésének köszönhetően jó alapokról indulunk.
A 2022-es évet többek között a kommunikációs csatornák hatékony kiépítésének szeretném szentelni. Az a véleményem, hogy a Modem mint kiállítóhely magas színvonalat képvisel, ehhez képest azonban nincs megfelelőképpen bekötve a művészeti élet vérkeringésébe. Vezetőként úgy tekintek magamra mint csatornára, mivel a művészeti eseményeken és megnyitókon nem magánszemélyként, hanem az intézmény képviselőjeként vagyok jelen. Nem táplálhatom azt a köztudatban, hogy valahol messze, vidéken vagyok, hanem azt kell képviselnem, hogy a Modemmel és velem is számolni kell, mert igenis a vérkeringés részei vagyunk.
A szakmai pályafutásom során kiépített kapcsolati hálómat most ebbe a tevékenységbe vonom be. A kurátoraimmal egyetértünk abban, hogy a Modem közösségimédia-platformjain és a honlapon túl nekünk is közvetítőként kell működnünk. A kapcsolattartás és a jelenlét a munkánk része. Lehet, hogy ez Debrecen–Budapest viszonylatban néha terhes lesz, de erről akkor sem mondhatunk le. Ebben az évben tehát az új belső struktúra kialakításán és a Modem hangerejének felhangosítására kerül a fókusz. A következő lépés pedig a nemzetközi újrapozicionálás lesz.
Eddig a környező országokkal állt szorosabb kapcsolatban az intézmény, de kíváncsian várjuk a további fejleményeket.
Igen, tulajdonképpen én is. A fejlődést három lépcsőben látom megvalósíthatónak. Az első az, hogy Magyarországon és itt a régióban hangosabbak legyünk. A második az, hogy regionálisan, azaz a környező országok számára is jelentőssé váljunk. Méghozzá úgy, hogy ne csak mi mondjuk magunkról, hanem ők is tudják és mondják rólunk: regionális művészeti központ vagyunk. A harmadik lépcsőfok pedig az, hogy néhány év múlva nemzetközi szinten se legyen olyan kurátor, akinek nem célja a Modembe kiállítást szervezni. Hiszem, hogy nagyban kell gondolkodni, erős célokat kell megfogalmazni, mert azok teszik lehetővé a dinamikus lépésváltást.
A Modem alapvetően befogadóintézmény, de keressük a lehetőségeit annak, hogy a mi szervezésünkben külső helyszíneken is nyissunk kiállításokat.
Mivel ez az ország egyik legnagyobb kortárs kiállítóhelye, minden adottsága meg is van ezekhez a tervekhez.
Igen, az adottságok kiválóak, és úgy érzékelem, hogy a városvezetés is nagyon nyitott, és tele van várakozással a Modemmel kapcsolatban. Ezeknek a jó adottságoknak a hullámát szeretném elkapni.
Debrecen dinamikus ütemben fejlődik, a következő években nagy cégek érkezése várható. Ez azt jelenti, hogy sok külföldi munkavállaló, felső- és középvezetők is érkeznek majd a városba. Közös cél, hogy őket hosszú távon itt tartsuk, és helyben biztosítsuk számukra a kulturális szektor által nyújtható szórakozási lehetőségeket. Ez hatalmas feladat és felelősség lesz mindannyiunk számára. Addigra a Modemnek el kell jutnia arra a szintre, hogy a feliratai, a szignáljai, a nyomtatványai és az eseményei is kétnyelvűek legyenek. Elkezdtük felmérni a dolgozók nyelvi készségeit is, és belső képzést akarunk indítani.
A meghirdetett programokon is érzékelhető, hogy az egyetemistákra mint célközönségre fokozott figyelem irányul. Őket hogyan tudjátok megszólítani?
A város hatalmas campusának egyetemista közössége rengeteg magyar és külföldi diákkal van tele. Őket eddig is igyekezett a Modem bevonzani, de mind úgy látjuk, hogy nem elég hatékonyan. Ezért azon töprengünk, hogy miként lehetne őket aktivitásra bírni a programjainkkal.
Decemberben egy elnyert pályázat nyomán elkezdtünk szisztematikusan felépíteni egy angol és német nyelvű eseménysorozatot, amely kifejezetten a külföldi diákoknak szólt. Tárlatvezetéseket, filmklubot és színházi előadásokat szerveztünk nekik, amelyek mindegyike a Modem épületében valósult meg, és örömmel mondhatom, telt házzal. A hallgatók hatékony megszólításának kikísérletezésére egyfajta előtanulmányként tekintek a hamarosan Debrecenbe települő más nemzetiségű érdeklődők bevonásához.
Beszéljünk konkrét kiállítási tervekről is! Melyek azok a tárlatok, amiket megörököltél akár a pandémia, akár más elhúzódó ügy miatt?
2022 sok szempontból izgalmas lesz. Don Tamásnak három fontos projektje is megvalósul. Az első kiállítás január 22-én nyílt meg, és a kelet-közép-európai identitást vizsgálja 15 művész bevonásával. Különlegesség, hogy a kurátor és a Modem megbízásából készítettek műtárgyat ebben a témakörben.
Egy tárlatot a Déri Múzeummal közösen szervezünk, ami Debrecenben közvetlen szomszédunk. Talán kevesen ismerik a Déri nagyszerű és hatalmas példányszámú fotógyűjteményét. Debrecenhez köthető felvételeket válogattak ki belőle, amelyekre kortárs művészek új művekkel reflektálnak. Mindig izgalmas, amikor olyan kiállításokra készülünk, amelyek esetében a kurátor csak a művészek korábbi munkáiból és a kiállításra készülő tervekből sejti, rakja össze, milyen lesz a végső látvány. E kiállításon kifejezetten számítunk a debreceni közönségre, mert bízunk benne, hogy úgy érzik majd, megszólítottuk őket.
Tamásnak van egy három éve zajló oktatási projektje is, amelynek során művészetelméleti és művészetpedagógiai foglalkozásokat tartott. Ennek a folyamatáról összegző kiállítást nyitunk. Ez is olyan nagy hatású és hiánypótló, sok ezer főt megszólító projekt, amelyet sokkal hatékonyabban lehetne kommunikálni, ezért erre az októberi megnyitóig nagy hangsúlyt helyezünk majd.
Februárban Süli-Zakar Szabolcs kurátori munkája nyomán retrospektív kiállítást nyitunk Tasnádi József munkáiból, aki számára az utóbbi években ember és gép viszonya, a technológia, a metaforikus látásmód és a költői gondolkodás összefüggései kerültek fókuszba.
Szintén Szabolcs fogja össze a nyár elején nyíló, Kopeczky Róna és Balázs Kata által kurált kiállítást, amelynek középpontjában a magyar származású amerikai művész, Agnes Denes művei állnak. Az általa felvetett szempontokhoz kapcsolódó művek alkotói a régió különböző országaiból (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Románia) és különböző generációkból származnak. Szabolcs, Horányi Attila és Csontó Lajos vezetésével az utóbbi években elmaradt Debreceni Nemzetközi Művésztelepet is folytatjuk.
Szintén ősszel Fenyvesi Áron kurátor nemzetközi fókuszú tárlatot hoz, amely a legaktuálisabb kortárs pozíciókat mutatja be a London–Berlin–Budapest tengelyen. A tervek szerint nagyon friss, színes és trendi válogatás lesz. A Modemnek szüksége van arra, hogy a trendiségét hangsúlyozzuk. Amikor ideérkeztem, azt tapasztaltam, hogy bár sok fiatalos és energikus ember dolgozik benne, mégis a megfáradtság érzete tapadt hozzá, amit szeretnénk megszüntetni. Az intézmény tele van kreativitással, amit a kiállítások nagy része határozottan alá fog támasztani.
Az Antal–Lusztig-gyűjteményből is rendezünk tárlatot, mivel az elmúlt évek során a kollekcióról megjelent két nagyon fontos katalógus, ám ezekhez kapcsolódó kiállítás a pandémia miatt eddig még nem születhetett.
Az év során két fontos, nagy dobásra készülünk: az egyik egy budapesti project space megnyitása, de nem akármilyen együttműködésben, a másik pedig az Iparterv-generáció egyik jelentős alkotójának életmű-kiállítása. Ezek ügyében még a tárgyalások és az előkészületek szakaszában járunk. A konkrétumokkal február végén fogunk a közönség elé állni.
Képek forrása: Modem
