A Ludwig Múzeum idén második alkalommal írta ki az ARTtransfer-díjat. Olyan pályázatokat kívántak díjazni, amelyek a kortárs képzőművészet közvetítése mellett a közösségépítésre, az életminőség-javítására is kísérletet tesznek. Interjú az idei év első helyezettjével, Don Tamással.

Még fiatal vagy, lehet, hogy nem mindenki ismer a képzőművészeti szcénában. Kérlek, mutasd be magad, ki is Don Tamás?

2014-ben diplomáztam a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakának BA képzésén, majd 2016-ban ugyanennek a tanszéknek a mesterképzésén szereztem MA diplomát. Szakdolgozati és kutatási témám a fiatal, pályakezdő képzőművészek integrációs lehetőségei a magyarországi kortárs képzőművészeti intézményrendszerben. Ezenkívül érdeklődési területeim közé tartoznak a társadalmi és politikai problémákra reflektáló projektek. 2015 őszétől 2017 végéig az Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület vezetőségi tagja voltam. 2019-ben felvételt nyertem a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozatába. 

2018 februárja óta a debreceni MODEM kurátora vagyok. Emellett több független kurátori projekten is dolgoztam. Például a Bánkitó Képzőművészeti Fesztivál és a Küszöb Fesztivál szervezőjeként. 2015 óta kurátora vagyok az Enyészpontok című projektsorozatnak, amelynek fókusza a zsidó identitás és az antiszemitizmus a XX. század különböző korszakaiban. 

Hogy kerültél a MODEM-be, milyen feladataid vannak az intézményben?

Egy szakmában dolgozó
ismerősöm hívta fel a figyelmemet, hogy kurátort keres a MODEM. Elmentem az
állásinterjúra és felvettek. Alapvetően kurátorként dolgozom, tehát az
elsődleges feladataim a kiállítások és egyéb kortárs művészeti projektek
kitalálása és lebonyolítása. Nagyon szerencsés vagyok, mert szabad kezet kapok
a munkámban, ez a két főnökömnek, Süli-Zakar Szabolcsnak, a MODEM vezető
kurátorának és Koroknai Editnek, az intézmény ügyvezető igazgatójának
köszönhető.    

Mi volt az eddigi legnagyobb kihívás a munkád során?

Talán éppen a 30 című projekt, amelynek apropóján beszélgetünk. 

Megpályáztad az ARTtransfer-díjat. A díj kiírásában sokféle szempont
olvasható, de alapvetően a kortárs művészet közvetítésére és az azzal való
munkára kerül a hangsúly. Véleményed szerint mik a kortárs művészet
legfontosabb pedagógiai aspektusai?

A kortárs képzőművészet segíthet az embereknek mélyebben megérteni a világot, amelyben élnek. Valamint egyes témák több szempontú megvizsgálására is lehetőséget adhat. Ezentúl fontos kérdéseket is kezdeményezhet. 

Röviden mutasd be a pályázati projektedet, és örülnék, ha kiemelnéd a
projekt erősségeit.

Pályázatom lényegében
egy meglévő projekt online térre való adaptálása. 2019-ben, a rendszerváltás
harmincadik évfordulóján a MODEM hároméves oktatási projektet indított, amely
elsősorban a középiskolásokat ismerteti meg az elmúlt három évtized magyar
képzőművészetével.

A projektet Mélyi Józseffel és Szabics Ágnessel közösen csináljuk. Lényege, hogy az 1989–2019 közötti időszak minden évéből kiválasztunk egy-egy hazai művésztől egy műalkotást, amelyekről a korszakkal foglalkozó művészettörténészek és elméleti szakemberek kb. 10 ezer karakteres elemzéseket írnak. A műveket a MODEM egy-két hónapra kiállítja. Minden tárlathoz a szövegekre épülő múzeumpedagógiai foglalkozások tartoznak. A projekt részeként márciusban nyílt egy nyolc művet bemutató kiállítás a MODEM harmadik emeleti kiállítóterében. Ez előkészíti a 2021 végére tervezett tárlatot, amelyen egyszerre mutatjuk majd be az összes kiválasztott munkát.

A kiállítást a tavaszi
járványügyi helyzet miatt néhány nap után be kellett zárnia az intézménynek, ezért
arra kényszerültünk, hogy kitaláljuk, hogyan tudnánk online is megtartani a
művészetpedagógiai foglalkozásokat. Egy rövid tesztidőszak után március végén
kezdtem el élesben is az online foglalkozásokat.

A résztvevőknek a foglalkozás előtt meg kellett nézniük a MODEM youtube csatornáján Mélyi József  8-10 perces elemzését az aktuális műalkotásról. Aztán pedig közösen elemezve, beszélgetve továbbgondolkodtunk, majd két-három könnyed feladattal próbáltam közelebb hozni számukra az adott művész gondolkodásmódját.

Az online tér adta előnyök miatt át tudtunk lépni a földrajzi (Debrecen és környéke) és életkori (általános- és középiskola) kötöttségeken, így az ország különböző pontjairól, sőt külföldről is jelentkezek be csoportok, személyek a foglalkozásokra. Az első periódus március végétől június elejéig tartott, majd a nyári szünet után szeptembertől immár értelmező videók nélkül folytatódtak a foglalkozások. Ezeknek hála több, egymástól független kis közösség is létrejött, amelyeket a kortárs képzőművészet iránti érdeklődés kapcsol össze. 

Mit jelentett számodra a díj elnyerése?

Egy nagyon megtisztelő
elismerés, ami egyben egy fontos szakmai visszajelzés nemcsak számomra, hanem
az egész MODEM számára is. 

Mik a terveid a közeljövőre? 

A COVID miatt sok minden bizonytalan, de ami biztos, hogy jövőre nyílik a MODEM-ben egy nemzetközi kiállítás, amely a közép-kelet-európai identitással foglalkozik a régióbeli pályakezdő művészek szemszögéből. Ezen dolgozom egy ideje, illetve tovább dübörög a 30 online vagy offline.  

Hemrik László

Az interjú a Ludwig Múzeum blogján jelent meg.

A nyitóképen Don Tamás a Derkovits-ösztöndíjasok kiállításán. Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond