Cézanne és a megszilárdított fény

Számos írás, amely egy-egy festővel foglalkozik, szükségesnek tartja feltárni a művész születési helyét, idejét, családját és életének eseményeit az első sikerekig vagy éppen addig, amíg az első alkotásait el nem kezdte készíteni. Most azonban nem egy élettörténet tolmácsolása a célunk. Olyan alkotó munkásságát szeretnénk bemutatni, aki vízválasztóként lezárt, majd elkezdett egy többszáz éves periódust. Nézzük, milyen úton jutott el odáig a 179 évvel ezelőtt, éppen a mai napon született Paul Cézanne, hogy munkái a modern művészet legnagyobbjainak előképei lettek!

A kezdetek: az impresszionisták

Az 1860-as években már megjelentek az új törekvések a festészetben: a francia művészek a szabadban kezdtek festeni és a természetben a fény színbontó hatásait vizsgálták. A később impresszionistáknak nevezett, az akadémikus szabályoknak ellentmondó, a természetet előnyben részesítő festők 1874-ben rendezték meg első tárlatukat Párizsban. Ezen Cézanne három festménnyel szerepelt, majd részt vett az 1877-es kiállításon is, akkor már tizenhat képével. A közönség és a kritikusok azonban támadták műveit, így a festő 1885-ben visszaköltözött a szülővárosába, ahol új irányt fedezett fel.

Mi a ?baj? Cézanne csendéleteivel?

Az 1880-as évektől kezdett el kísérletezni Cézanne. Sokra tartotta az impresszionisták technikáját: ő is olyannak akarta festeni a formákat és a színeket, amilyennek látta, és nem olyannak, amilyennek tudta vagy tanulta őket. Ám az impresszionistákkal ellentétben Cézanne fontosnak tartotta a szilárdság és a formák megőrzését is, a régi mestereket követve a harmonikus kompozícióra, az egyszerűségre, az egyensúlyra törekedett. A formákkal először a csendéleteiben kezdett kísérletezni, bizonyos, megoldásra váró speciális kérdéseket tanulmányozott: a színezés és a plasztikus ábrázolás közötti kapcsolatot (almák), a kiegyensúlyozott kompozíció lehetőségeit (balra nyúló tál), illetve a tárgyak kölcsönhatását (előre dönti az asztal síkját, hogy minden jól látsszon rajta). Azzal, hogy a tárgyakat a néző felé fordítja, megszűnik a hagyományos perspektíva, miközben megteremti a kép harmóniáját, a kompozíció stabilitását.

Úton az absztrakt felé: Mont Sainte-Victoire-ról készült tájképek

Az 1880-as évek kísérletezéseinek eredménye lett a provence-i otthonához közeli Mont Sainte-Victoire hegyről készített sorozata. A természeti látványt Cézanne mértani, térbeli egységekből álló, analitikus szerkezetre bontotta szét: akárcsak csendéleteinél a tárgyak, úgy tájképeinél a természeti részletek is geometrikus alakzatokká válnak. A festő célja innentől kezdve az, hogy hű maradjon a természethez, az érzéki benyomásokhoz, miközben szilárdat, tartósat hoz létre. Mindennek érdekében csupán a rajzot, a körvonalak tradicionális helyességét áldozza fel ? bár nem célja eltorzítani a természetet, nem bánta, ha egy-egy apró részlet eltorzul. A pontos rajz iránti közömbösség, valamint a látványszerkesztési elve okozta később a ?földcsuszamlást? a művészetben, és ezáltal vált Cézanne is a fauvizmus, az expresszionizmus és a kubizmus előképévé.

Amikor már a figurák is torzulnak?

Cézanne végül a figurális kompozícióin is feláldozta az anatómiai pontosságot a kompozíció érdekében. Ekkoriban kedvelt volt a ?fürdőző nők? témája, Cézanne is készített ilyen festményt. Alakjai azonban már nem az élethű ábrázolásról szólnak, hanem a kompozíció harmóniájának kiszolgálóivá váltak. A végletekig leegyszerűsített figurális képein így Cézanne szintén a geometrikus rend létrehozására törekedett. Ez eredményezte azt, hogy maga a téma egyre jelentéktelenebbé, az ábrázolt tárgyak és alakok pedig geometriai alakzatokká váltak.

Mindezek fényében Paul Cézanne-t posztimpresszionistaként tartjuk számon. Ez nem egy több művész által követett stílust jelöl, inkább az impresszionizmusból kibontakozó stíluskavalkádot, melyben a festők már egyéni látásmóddal és ötletekkel rendelkeznek. Míg például Georges Seurat a pointillizmussal, pontokból összeálló látvánnyal kísérletezett, addig Cézanne a geometriát használta fel. Egyik leghíresebb elve az volt, hogy a természetben minden tárgy gömb, henger és kúp formájú, így ennek megfelelően képeinek struktúráját is színnégyszögekből, ilyen alakú ecsetvonásokból építette fel. Ez a geometrikus látványfelfogás teljesedett ki a 20. századi absztrakt művészetben és tette Pablo Picasso, Piet Mondrian vagy éppen Vaszilij Kandinszkij képeit világhírűvé. Cézanne tehát már nemcsak illusztrálni, reprodukálni akarta, hanem reprezentálni is a természetben látottakat.

Paul Cézanne 1939. január 19-én született Dél Franciaországban, Aix-en-Provence-ban. Kezdetben jogot tanult, majd rajzórákat vett, 1961-ben pedig Párizsba ment és részt vett az Académie Suisse művészeti képzésén. Itt találkozott Calude Monet-val, Pierre-Auguste Renoirral, Alfred Sisley-vel és Camille Pissaróval is, ők terelték a tájfestészet felé. Sokat ingázott vidék és főváros között, végül 1882-ben a kritikáktól elvonulva visszaköltözött szülővárosa környékére. Első egyéni tárlatát 1895-ben rendezte meg egy műkereskedő, Ambroise Vollard, miután megvásárolta csaknem kétszáz festményét. A neves festő 1906-ban hunyt el tüdőgyulladásban.

Összeállította: Révy Orsolya

Források:

Elger, Dietmar: Absztrakt művészet

Gombrich, E. H.: A művészet története

Newall, Diana: Mit üzen a kép?

http://www.mozaweb.hu/Lecke-VIZ-Muveszettortenet_8-Paul_Cezanne-101176

http://www.sze.hu/muvtori/belso/stilusok/posztimpr/postimpr2.htm