Mozgalmas időszakon van túl: éppen rendezi Veszprémben a márciusban debütáló, Örkény István Kulcskeresők című darabját, továbbra is igazgatja a balatonfüredi Kisfaludy Színházat, március 15-én pedig elindul a Kossuthkifli című magyar hatrészes sorozat, melyben Ön is szerepel. Miként emlékezik vissza ezekre a feladatokra?
A Kossuthkifli nem csak azért volt nagy élmény, mert remek stábbal, kiváló kollégákkal dolgozhattam együtt. Fehér Béla regényéből olyan történelmi road movie született, amihez hasonló nagyon régen, vagy talán soha nem készült. Remélem, ezzel megtörik a jég, és újra lesz tévéfilmgyártás Magyarországon, ahol az egész ország színművészei bemutatkozhatnak a szélesebb közönség előtt. Riasztó, hogy színészgenerációk dolgoznak és tűnnek el a semmibe úgy, hogy nem marad utánuk archivált előadás vagy tévéjáték. Visszatérve a Kossuthkiflire, bár a forgatás körülményei a forró vagy éppen esős napokon sokszor embert próbálóak voltak, remekül éreztem magam a halottaskocsin Haumann Péterrel, Reviczky Gáborral és Kőszegi Ákossal.
Március 13-án mutattuk be Örkény István Kulcskeresők című színdarabját a Veszprémi Petőfi Színházban nagy sikerrel. Külön öröm számomra, hogy Radnóti Zsuzsa is eljött megnézni. Régóta ismer, örülök, hogy nem okoztam számára csalódást rendezőként.
Balatonfüreden, a Kisfaludy Színház vezetőjeként rengeteg a dolgom, de ebben az évben is változatos, magas színvonalú előadások és koncertek várják az érdeklődőket.
Miért lépett a rendezés területére?
A rendezés nagyon régi, titkolt vágyam volt, már gyerekként szívesen próbálgattam a szárnyaimat, amikor azonban át lehetett volna jelentkezni a Színművészetin rendező szakra, inamba szállt a bátorság. Sok év telt el, mire elszántam magam, de ma már örülök, hogy így alakult. Az első rendezésem Moliere "Tudós nők"-je volt a Karinthy Színházban 2009-ben. Veszprémben Jeanne d'Arc-ot (Anouilh: Pacsirta) rendeztem először, ami csodálatos munka volt, és amit sok szép feladat követett.
Persze teljesen nem igazolt át, játszik a néhány hete bemutatott A vadkacsában is. színészként mely szerepére a legbüszkébb, illetve a jövőben milyen szerepben tudná magát a leginkább elképzelni?
A Vadkacsa Ginája az egyik legkedvesebb szerepem, amit Veszprémben játszom, Guelmino Sándor rendezésében. A másik nagy kedvencem az Agónia volt, ahol fantasztikus és életre szóló élmény volt Dömölky Jánossal dolgozni, sokat tanultam tőle és úgy érzem, nagyon egymásra tudtunk hangolódni. Ebből a két példából az látszik, hogy szeretem a mély, drámai szerepeket, ugyanakkor szeretek bolondozni és - bár ritkán - erős, komikai szerepekben is jól érzem magam. Ilyen volt a Tábori piknik anya szerepe. Kapás Dezső és Horvai István, akik a tanáraim voltak, azt mondták, hogy erős tragika válhat belőlem, aki amellett nagy bohóc is. Jó lenne ilyen szerepeket játszani.
2012-től olyan összművészeti pont létrehozását tűztük ki célul Balatonfüreden, ahol a színház, a zene, a tánc és a film képviselőivel találkozhatnak a város lakói és az oda látogatók. Hol tart most ez a folyamat?
A Kisfaludy Színház a Balatonfüredi Kulturális Nonprofit Kft. fenntartása alá került 2013-ban. Ezzel tulajdonképpen a képzőművészettel is szorosabb kapcsolatba kerültünk, hiszen a Vaszary, a Kisfaludy Galéria és a Városi Múzeum is állandó helyszínünk lett. Az integrációnak köszönhetően több zenei program szervezését vállaljuk, ezzel is egyre inkább a kitűzött cél felé haladunk. A táncművészet, ezen belül a kortárs tánc népszerűsítésére tett kísérleteinknek köszönhetően egyre természetesebb az ilyen előadások jelenléte a programkínálatunkban. Közös bemutatónk volt például a PR-Evolution Dance Companyval, a Szegedi Kortárs Balett minden évben szerepel nálunk, de volt itt a Győri Balett és jön a GGTánc Eger társulata is három előadással, valamint a Magyar Állami Népi Együttes egy produkciója. Természetesen a színházi programok területén is törekszünk a nívós előadások meghívására, gyakori vendég nálunk a Veszprémi Petőfi Színház, fellép a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata, minden nyáron érkezik hozzánk több Orlai produkció is, idén például a Csemegepultos naplója, A folyón túl Itália és a Bagoly és Cica. Emellett Rádiószínházzal, irodalmi estekkel, performanszokkal jelentkezünk és keressük a fiatal tehetségeket.
Az ígért négyes fogat filmmel kapcsolatos programjai még váratnak magukra, de remélem, egyszer erre is sor kerül a közeljövőben.
Miként kapcsolódik ki?
Nagyon szeretek utazni, olvasni és filmeket nézni. De a legnagyobb feltöltődés az, amikor nyáron a családommal elmegyünk fürödni, beúszom a Balatonba és csak fekszem a vízen, nézem a felhőket. Korábban rengeteget csavarogtam, utaztam, ez most nagyon hiányzik. Remélem, megadatik még, hogy csak úgy nekivágjak a nagyvilágnak, szabadon, ahogy húszévesen tettem. Kiskoromban az volt a nagy álmom, hogy körbejárjam a világot. Az jó lenne.
Min dolgozik éppen?
A Füredi Tavaszi Fesztivál után most a Tánc Világnapjára készülünk, ahol a Szaffi és a Cigánybáró előadásokkal nyitjuk a Jókai napokat, de épp most indítunk komolyzenei bérletet is a Mendelssohn kamarazenekarral, Tokody Ilonával, Vásáry Tamással, Hegedűs Endrével és Figula Jánossal. Az első koncert április 1-jén lesz.
