A maratonfutók tiszteletkört futnak

Nemzetközi alkotócsapat dolgozik a Magyar Színház nagyszínpadán, szerb, olasz, macedón és magyar művészek közreműködésével készülnek A maratonfutók tiszteletkört futnak bemutatójára, amely hamisítatlan Kusturica-érzést ígér a közönségnek.

Dušan Kovačević a legismertebb szerb drámaíró. Ő a forgatókönyvírója az Emir Kusturica által rendezett Undergroundnak. A maratonfutók tiszteletkört futnak című drámából még a régi Jugoszláviában készült film (1982), és úgy tartják, hogy a film és a színdarab előrevetítette mindazt, ami később bekövetkezett.

A Topalovity család napjait az ópapáról ükapára, dédpapáról fiúra szálló koporsókészítés szép mestersége tölti ki. A család valahol a koporsók között elveszítette nőtagjait, mert se egy anya, se egy lány, sem egy nővér sehol. Csak apák és fiúk, akik továbbviszik a nevet és a koporsókat.

Öt generáció él együtt huszonöttől százhuszonöt éves korig. Ám a jól teljesítő Végtelen Nyugalom Kft. valójában a koporsók újrahasznosításának kreatív családi biznisze. A család tagjai nem is annyira a koporsókészítést, sokkal inkább a koporsólopást hagyományozták egymásra generációkon át. Száz év alatt nagyjából húszezer reciklált koporsóval teremtették meg a családi jólétet.

Ám a legifjabb Topalovity fellázad. Ki akarna szállni az üzletből, élné a saját életét. Ám a család nem engedi: a fiú kötelessége a családi biznisz folytatása, külön karrierépítésnek itt nincs helye. Így tör mindenki mindenki ellen, akkor is, ha egyébként senki sem lenne senkivel?

A feketekomédia rendezője Paolo Magelli, a 20. század nagy színházi újítóinak egyike. Egy toscanai nagyvárosban, Pratóban született, és még húszéves sem volt, amikor már színházi stúdiót alapított a Prato Színházban. Roberto Benignivel dolgozott együtt, majd Giorgio Strehler asszisztense lett. Attól kezdve azon dolgozott, hogy a színház ne csak élményt nyújtson a nézőknek, hanem változtassa meg az életüket is. Tudatosan használta a színházi formákat a társadalmi változások provokálására. Még az egységesnek tűnő Jugoszláviában kezdett el dolgozni, rendezett szinte mindegyik jugoszláv városban és fesztiválon, tévedhetetlenül szembesítve a nézőket mindazzal, amit a gyilkos nacionalizmussal a fejükre idéznek.

Közben Magelli és az akkori európai avantgarde is egymásra talált. A hetvenes években a Belgrádi színházi Találkozó az a hely volt, ahol összejöttek az akkori színházi újítók: Robert Wilson, Pina Bausch, Zadek és Benno Besson. Ezt követően rendezett és játszott Európa és Latin-Amerika számos országában. Problémaérzékeny személyiségére jellemző, hogy 2000-ben palesztin és izraeli színészekkel dolgozott együtt.