A magyar Chaplin

Latabár Kálmán, a magyar operett játszás állócsillaga nemcsak játékával, de már a megjelenésével, jellegzetesen huncut mosolyával is derűt csalt a szórakozásra vágyó közönség arcára. Játszani akart, ez volt élete fő mozgatórugója. A „Latyi” becenevet állítólag ő aggatta magára, miután egy gyermekműsorban Latyi Matyit, a furfangos cukrászinast játszotta.

Sárdi Mihállyal, a Budapesti Operett Színház igazgatói főtanácsadójával beszélgettünk a különleges tehetségű táncos-komikus színészről.

Mi döntötte el azt, hogy Latabár Kálmánból táncos-komikus színész lesz? Alapvetően ilyen alkat volt, vagy a rá osztott szerepek befolyásolták ezt?

Híres színészdinasztia sarjaként került a pályára, és nyilván alkata, kinézete, de artista és táncos képességei predesztinálták a komikus szerepkörre, akárcsak öccsét, Árpádot, a hosszú Latyit. Számos operettben adódott lehetőségük kihasználni testi adottságaikból adódó komikus helyzeteiket, pl. a Mágnás Miska hülye grófjai, vagy a Szép Heléna két Ajaxa.

A kabaré-operett-film hármasában hogyan lehetne őt elhelyezni? Melyik műfaj állt hozzá a legközelebb?

Bármely műfajban az igényes szórakoztatásra törekedett, de vérbeli zenés színházi színész volt. A filmekben is komoly sikereket ért el – de a színpadon jóval több és rafináltabb eszközt kellett alkalmaznia. A film közelről mutatja a színészt, minden apró rezzenés azonnal érzékelhető, míg a színpadon úgy kell alakítania, hogy a leghátsó sorban ülők is élvezhessék az előadást.

Melyek voltak a legjelentősebb szerepei az Operett színpadán?

Az államosítás előtt a Csárdáskirálynő Bóni grófja, az ötvenes évek szocialista operettjei közül természetesen az Állami Áruház Dániel kartársa, de emlékezetes volt a Szelistyei asszonyok Mujkó bolondja, a Balkezes bajnok kettős szerepe. A 60-as években a Mária főhadnagy Zwikli Tóbiása, a Szép Helénában Menelaos király, A denevérben Frosch börtönőr.

Úgy tudom, nagyon aprólékosan dolgozta ki a poénokat, és a környezetén tesztelte, mielőtt élesben a színpadra vitte őket.

A poentírozás nagymestere volt. Fontos tudnunk, hogy az ő pályafutása idején még a nagy színészegyéniségek domináltak az előadásban, akkoriban a színésznek nagy szabadságot biztosított a rendező. Latabár Kálmán a poénokat előbb kipróbálta a kollégáin. Mindig az első reakciókra figyelt, ezeket tartotta a legőszintébbeknek. Nem improvizált, nagyon precíz színész volt, és ezt várta el másoktól is. Édesapja befolyásolhatta a művészetét, akivel még volt alkalma együtt játszani, igényességét tőle örökölhette, hogy mindig tudja, hol a mezsgye ízlés és ízléstelenség határán.

Hat évet töltött a testvérével külföldi turnékon, de végül hazatért. Nem vonzotta egy külföldi karrier lehetősége?

Nem. A színészmesterség legjobban az anyanyelven érvényesül. A magyarságtudattal párosult szakmaszeretet nagyon erős lehetett a családban, a külföldön töltött idő csupán pénzkereseti lehetőség volt számukra.

Azt mondják róla, hogy nagyon humánus volt, természetesség és közvetlenség jellemezte. Hogyan tudta mindezt megőrizni a hírnév, sikerek ellenére?

A kollégák kedves, jó szándékú, ugyanakkor tartózkodó embernek ismerték. A Fel a fejjel című filmvígjáték Peti bohóc alakításában mutatkozik meg számomra nagyon hitelesen, milyen lehetett valójában embersége. Amikor a társulattal a Szovjetunióban vendégszerepelt, hazahozott egy televíziót, amelyet nálunk még alig ismertek, és a színház társalgójában helyezte el. Szünetekben együtt nézte a televíziót a műszakkal. Később ezt a helyiséget Latabár-szobának nevezték el.

A történelem vészterhes időszakában érte el a pályája csúcsát. El tudta kerülni a politikai zaklatásokat?

Gáspár Margit, aki 1949 és 1956 között igazgatta az Operettet, sok Horthy-korszakbeli ismert színészt mentett meg a kommunista retorzióktól, a Latabár-család is közöttük volt. Az igazgatónő művelt, intelligens nő volt, aki hithű kommunistaként, de emberségesen vezette a színházat, békés ?építőmunkát? és védőhálót biztosítva színészeinek.

Paradox módon ebben a diktatúrában érte el legnagyobb sikereit az Operettszínház, maga Latabár Kálmán is, 1950 és 1953 között Kossuth-, érdemes-, és kiváló művész díjat is kapott. Nem volt pártember, és egyáltalán nem állt közel a hatalomhoz. De ő sem kerülhette el, hogy a hatalom beavatkozzon az életébe. Sikerei csúcsán, amikor rengeteget haknizott, elterjesztették róla, hogy kapitalista beállítottságú ember, aki a fellépéseivel rengeteget keres. Ezért a párt letiltotta őt, egy ideig nem haknizhatott, és új szerepeket sem vállalhatott el.

Kikkel játszott együtt legtöbbet?

A magyar operettjátszás legnagyobbjaival - Honthyval, Felekivel, Sárdyval, Rátonyival, Baksay Árpáddal, Németh Marikával, Petress Zsuzsával - volt egy társulatban, de szubrett partnerei legtöbbször Csikós Rózsi, Kiss Manyi, majd Zentai Anna, Mednyánszky Ági voltak.

Játsszák ma azokat az operetteket, amelyekben ő is fellépett? Ki alakítja ma az ő szerepeit?

Rátonyi is, de Bodrogi, Gálvölgyi, Mikó belőle építkeztek. Még a közelmúlt híres Bóni grófjai - Németh Sándor, Csere László, Bozsó József, Peller Károly - is őt követték, persze sokkal maibb, revűs-táncos elemmel fűszerezve. Pár éve alakította Mészáros Árpád Zsolt Frosch börtönőrt és most Nyegust A víg özvegyből, de legutóbbi bemutatónkban, a Mayában, Rudi szerepében Brasch Bence látható. Ők ugyan már nem a Latyi-féle komédiázók, de az ő nyomdokain haladva igyekeznek megfelelni szerepkörüknek.

Mennyiben más a mai operettjátszás, mint Latabár idejében?

Nagyon. A rendezői színház megváltoztatta az operettjátszást is, mert koncepcióik kevésbé engednek teret a színészegyéniségek kibontakozásának. A zenés színházzal szembeni technikai igények a musicaljátszással rendkívül megnőttek, ez visszahat az operettek színpadra állítására is. Ma már szinte videóklipszerűek az előadások. Mégis, a hungarikummá vált magyar operett napjainkban reneszánszát éli, és színházunk sokat tesz ezért.