Hat nő

Panta Rhei címen az új Nemzeti Táncszínházban egy este alatt két produkcióval lépett színpadra az Inversedance–Fodor Zoltán Társulat és ezzel zárta a Zsidó Művészeti Napok programsorozatát. Juhász Péter Taka és Idan Sharabi Habit című alkotásai lenyűgözték a közönséget. A külföldről érkezett vendégkoreográfusokkal és a társulat vezetőjével közvetlen a premier után beszélgettünk.

Juhász Pétert - aki jelenleg az Emanuel Gat Company táncosa - még a francia együttes korábbi budapesti előadásán kérdeztük terveiről, és már akkor erre a bemutatóra készült lelkileg. Mint mondja, a Taka a legkiforrottabb darab, amit eddig készített.

"Rövid és fantasztikus volt a próbafolyamat az Inversedance Társulat női tagjaival. Egy alapötlettel vágtam neki a koreografálásnak, és vártam, hogy mi alakul ki belőle. Valójában a táncosok hozták össze a sztorit, és az atmoszférát, amibe a mű egészét helyeztük. Hat lányról szól, akiket hat napra összezárnak egy szobába. Nem szólalhattak meg érthető nyelven, ami azt eredményezte, hogy elkezdtek játszani a hangjukkal, mozdulataikkal, és így próbálták megértetni magukat.

Az előadás onnan indul, amikor a nők kijönnek a szobából. Hiába lesznek szabadok, továbbra is csapatként, törzsként viselkednek, képtelenek elszakadni egymástól. A szigorú szabályrendszer, a jól megszokott monotonitás fogva tartja őket egészen addig, amíg egy kívülről jövő karakter besétál a színpadra, és elkezdi mikrofonba mondani a saját történetét.

Noha ezután is marad a csapatszellem, egyénenként különböző jellemek, karakterek születnek. Sikerül individualizálódniuk, de a végső megoldás, hogy együtt maradna."

Szintén a társulat hat női táncművészével dolgozott az Izraelből érkezett alkotó, Idan Sharabi is. Az ő koreográfiájában sok pici történetből álló előadás bontakozik ki, és az identitás kereséséről, férfi és női szerepekről, a szexualitásról szól. Idan szerint az egész életünk a közösségi médiumok hálójában zajlik, és az a kérdés, magunkat vagy másokat miként látunk ezen keresztül.

"Korábban is kutattam a nemek kérdésében, és kerestem a belső nőiességet, férfi és nő közti különbségeket. Úgy vélem, még mindig gyengébbnek tartja a társadalom a nőket a férfiaknál. Ez nevetséges. Ezért térek vissza a darabjaimban mindig az identitás témájához. Ezek a nők a darabomban először objektumként határozzák meg magukat, az univerzum élőlényeiként.

Feszegetik a határaikat, és igyekeznek a rájuk húzott szerepektől és saját szokásaiktól megszabadulni. Mindenkit borzasztóan behatárolnak a szokásai, engem is, és képtelenek vagyunk változtatni rajtuk, legalábbis nekem nem megy. Az előadás rendkívül impulzív, emocionális és mozdulataiban is nagyon aktív. Megküzdöttek vele a lányok a próbák alatt. Az én mozgásvilágom általában a fantáziáról szól. Játékra és együttműködésre hívom a nézőket, játsszuk el együtt, mintha. Szerencsére ez most összejött."

Az Inversedance társulatának idén ez a harmadik bemutatója volt. Az együttes vezetője, Fodor Zoltán nemcsak csapatával, de egyéni karrierjében is fontos állomásokhoz érkezik. Alkotott Hongkongban, Nagyváradon, most Peruba készül, közben pedig az együttes számára készítette el Puccini Bohémélet című operájának táncszínházi adaptációját, melyben melyben hét év kihagyás után visszatért a színpadra.

"Nagyon sűrűre sikeredett ez az év, de sok sikert hozott egyénileg és társulatilag egyaránt. Most, a bemutató után mondhatom, hogy megkoronáztuk az évadot. Két évet vártam rá, hogy Idan Sharabival és Juhász Péterrel összejöjjön a közös munka, de megszületett, és fantasztikus lett. Egészen friss energiát, látásmódot, bátor megvalósítást tettek a színpadra."

Nyitókép: inversedance.com/Csendes Krisztina