„Örkény klasszikus drámája a magyar groteszk talán legtöbbet játszott, legismertebb műve. Mondatai szállóigévé váltak, abszurd helyzetei mindannyiunk kollektív tudatában jelen vannak. A rettegő, saját háta mögé pillantgató, hatalmaskodó Őrnagy, a falusi és családi idill törékenysége, a könnyen jövő, apró árulások és megalkuvások sorozata egyszerre szórakoztató és húsbavágóan ismerős” – mondta az előadás rendezője, Szikszai Rémusz.
Örkény István leghíresebb darabjában a háború természetrajzát írja meg félelmetes lélektani pontossággal. Klasszikus mű, s mint ilyen, kötelező olvasmány a középiskolában. Ismerete éppúgy hozzátartozik a magyar irodalmi műveltséghez, mint a János vitéz vagy a Toldi. De vajon mi köze egy mai magyar középiskolásnak ehhez a történethez? Mit mond az örkényi groteszk egy mai fiatalnak? Hogyan szólal meg a darab ma, amikor ismét háború dúl a szomszédunkban? Jobban értjük-e az Őrnagy abszurd javaslatait és utasításait szó nélkül teljesítő, saját méltóságukat is feláldozó, fiukért rettegő Tótékat? A darab számtalan izgalmas morális kérdést vet fel, amelyek a mai néző számára is relevánsak.
„A bábszínház számomra egyik legfontosabb eleme és egyben csodája az, hogy például egy bunraku bábtechnikát alkalmazva egyszerre látom a mozgatót és az általa életre keltett bábot” – mondta a rendező. Ezt a bábtípust használva, a mozgatót azonos jelmezbe öltöztetve kivitelezhető, hogy egyes jelenetekben a szereplők egy része báb, más része viszont élő szereplő legyen. Ez nemcsak adott szöveg értelmét, belső jelentését tágítja ki, de különleges vizuális élményt is nyújt.
„A darab szövegén Gimesi Dóra dramaturggal dolgoztunk, míg a tér, a jelmezek és a bábok Hoffer Károly munkái. A látványvilágban fontos szerepet játszik a karton, amiből a dobozok is készülnek az előadásban. A falut, ezt az idilli, nyugalmas, békés helyszínt is papírból hoztuk létre, de papírból készültek a bunraku bábok fejei is. Az előadást élő zene kíséri. Monori András zeneszerzővel egy olyan dramatikus zenei aláfestést képzeltünk el, amelyben a papír szakadása, a kartonok ritmikus ütése, dobként való használata is ráerősít ennek a papírmasé világnak a szépségére, rémségére, törékenységére” – mesélte a rendező.
A december közepéig középiskolásoknak játszott darabot a Proscenium Szerzői Ügynökség közvetítésével, Örkény István örököseinek engedélyével adják elő.
