Az előadás – amely a közönség egyik nagy kedvence lett – 2016-ban, a VIII. Kaposvári Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén a legjobb gyerekszínházi előadásért járó Üveghegy-díjat nyerte el.
„A világ változik, mindig valamilyen helyzetben élünk. Ilyen értelemben más ma elkészíteni ezt a darabot, mint tíz évvel ezelőtt, vagy tíz év múlva. Nem aktualizáltunk semmit az eredeti meséből, így, ha kihall valamit a felnőtt, arról nem mi tehetünk, hanem a kor, amiben élünk” – mondta egy tíz évvel ezelőtti interjúban Vidovszky György rendező.
– Mindenképpen egyetértek magammal, azzal, amit elmondtam tíz évvel ezelőtt, bár akkor nem biztos, hogy nagyon sok konkrétum volt a fejemben azzal kapcsolatban, hogy milyen lesz a világ tíz év múlva. De biztos, hogy
Előadásuk nem klasszikus felújítás, hiszen a szereplők nagy része új társulati tag a Cirókában. Tehát a színészek egy része számára ez új feladat, nem megismétlik azt, amit korábban játszottak, hanem most alkotják meg a szerepeket – mondta a rendező, akik arról is beszélt, hogy Tasnádi István színpadi adaptációja néhány ponton eltér az eredeti műtől. Egy új szereplő, Klára megteremtésével szerelmi szál is bekerül a történetbe, másrészt, az a bizonyos három verés itt kettőre szűkül. A harmadik azért marad el, mert a színpadon lévők, vagyis a történetben szereplők Matyin kívül mind azt kérik, hogy bocsásson meg Döbröginek, legyen végre vége a bosszúnak.
Vidovszky György úgy látja, hogy ez a történet esszenciális vágyat tükröz, ami abból az igazságtalanságból fakad, hogy mindig vannak emberek, akik rossz sorban élnek, és vannak, akik kihasználják őket és visszaélnek a hatalmukkal. Ugyanakkor ellentmondásos is, mert olyan igazságosztásról van szó, ami egyfajta bosszúvá dagad. „Én azért szeretem ezt a Tasnádi-féle változatot, mert ebben még erre is van reflexió. Kell-e az a harmadik verés? Vagy ha megvolt, elértünk-e bármit is azon túl, hogy bosszút álltunk a sérelmeinkért?” – teszi fel a kérdést a rendező.
A Monori András által komponált zenei betétek nem úgy épülnek be az előadásba, mint egy musical esetében, inkább reflektív dalok, melyek visszhangozzák a főszereplők vagy a színpadon lévők érzéseit. időnként dalban közölnek valamit a nézővel, és vannak bizonyos helyzetek, amiket kifejezetten csak dallal mesélnek el.
Mátravölgyi Ákos tervezővel arra törekedtek az alkotók, hogy a színpadi látvány ne illusztrálja az eseményeket, vagy azt a környezeti világot, amiben éppen játszódik, hanem saját formanyelve legyen. Ebben a történetben a lúdtollal kitömött párnák testesítik meg ezt a motívumot. Még egy fontos eleme van a térnek, egy színpad a színpadon, ami olyan, mint egy ketrec. Egy ketrec, amibe baromfit zárnak, vagy adott esetben egy ludat is tarthatnának, és amihez a színpadi szituációk plusz jelentéseket, asszociációkat adnak hozzá.
– Természetesen ez egy gyermekeknek szóló darab, de remélem, hogy a felnőttek számára is izgalmas, érvényes mondanivalókat tartalmazó előadás született – mondta Vidovszky György.
