Claudio Abbado: nemcsak művészetre, hanem emberségre is tanított

1933. június 26-án született Claudio Abbado, minden idők egyik legnépszerűbb karmestere.

Milánói zenészcsaládban jött a világra. Szülővárosa konzervatóriumában, majd a bécsi zeneakadémián tanult; ekkoriban kötött barátságot növendéktársával, a szintén világhírű dirigenssé vált Zubin Mehtával. 1958-ban Triesztben lépett először karmesteri pálcával kezében a pulpitusra, 1960-ban már a milánói Scalában is bemutatkozott. Három évvel később New Yorkban megnyerte a Dimitri Mitropoulos karmesterversenyt, első díjként öt hónapig vezényelhette a New York-i Filharmonikusokat. 1965-ben hatalmas sikerrel debütált a Salzburgi Ünnepi Játékokon, ahol a Bécsi Filharmonikusok élén Gustav Mahler monumentális Ezrek szimfóniáját dirigálta. A világhírű zenekarnak 1975-től volt vezető karmestere, a salzburgi fesztivál élén 1994 és 2002 között művészeti igazgatóként állt. 1966-tól rendszeresen dolgozott a Londoni Szimfonikusokkal, 1979–1987 között vezető karmesterként; 1982–1986 között a Chicagói Szimfonikusok vezető vendégkarmestere is volt.

Szívén viselte a fiatal muzsikusok pályáját, igazi tanítómester volt, ifjúsági zenekarokat alapított – 1978-ban javaslatára jött létre az Európai Unió Ifjúsági Zenekara. 1986-ban megalapította a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekart, 2004-ben a bolognai Orchestra Mozartot.

Abbado 1968-ban lett a milánói Scala zeneigazgatója, ő tárta ki a patinás operaház kapuit a szélesebb néprétegek előtt, a repertoárt a hagyományos olasz darabok mellett Alban Berg és Muszorgszkij műveivel bővítette. 1981-ben kezdeményezésére jött létre a Scala Filharmonikus Zenekara, amely önálló nemzetközi együttessé nőtte ki magát. Tisztségéből 1986-ban egy szakmai-pénzügyi vita miatt távozott, ezután öt évig a bécsi Állami Operában dirigált.

1989-ben a Berlini Filharmonikusok muzsikusai őt választották meg karmesterüknek Herbert von Karajan utódaként, így 1989 és 1991 között egyszerre működött Bécsben és Berlinben, a két legpatinásabb európai zenekar élén. A Berlini Filharmonikusok éléről 2002-ben egészségi okok miatt mondott le, utolsó koncertjén a hallgatóság virágesővel és több mint félórás ovációval köszönte meg munkáját.

A dirigensnél 2000-ben gyomorrákot diagnosztizáltak, a kezelést követően, 2003 augusztusában nagy sikerű koncerten tért vissza az általa alapított Luzerni Fesztiválzenekarral. Betegsége miatt azonban egyre kevesebb felkérést vállalt el, hosszabb-rövidebb pihenőket kellett tartania. 2011-ben hatalmas sikerrel vezényelte Berlinben Gustav Mahler halálának centenáriumán a komponista Dal a Földről című művét. 2012-ben, tíz év után tért vissza a Salzburgi Ünnepi Játékokra, s negyedszázados szünet után lépett ismét a Scalában a karmesteri pulpitusra. Egészségi állapota azonban egyre romlott, így 2013 szeptemberében minden tevékenységének felfüggesztésére kényszerült.

Abbado mindig partitúra nélkül vezényelt.

Távol állt tőle a Toscanini-féle diktatórikus módszer, barátságos és megértő volt zenészeivel, akik rajongtak érte. Kedvelte a nehéz és ritkán játszott darabokat, repertoárja a barokktól napjaink muzsikájáig terjedt. Múlhatatlan érdemei voltak a kortárs zene népszerűsítésében. 1988-ban alapította a Modern Bécs fesztivált, ahol főként kortárs szerzők, köztük Kurtág György és Ligeti György műveit játsszák. Magyarországon többször fellépett, a Budapesti Tavaszi Fesztivál visszatérő vendége volt. Utoljára 2013-ban saját zenekarával, a bolognai Mozart Zenekarral adott nagysikerű koncertet a Müpában.

Operaházakban is keresett karmester volt. A szovjet-orosz rendező Andrej Tarkovszkijjal vitte színre a londoni Királyi Operában Muszorgszkij Borisz Godunov című operáját, az Oscar-díjas olasz Roberto Benignivel Szergej Prokofjev Péter és a farkas című művét. Ő is vezényelte a Bécsi Filharmonikusok hagyományos újévi koncertjét, és a zenét népszerűsítő könyvet is írt. Természetbarát és szenvedélyes hobbikertész volt.

Abbado több lemezfelvétele kapott Grammy-díjat, munkásságát számtalan kitüntetés mellett 2008-ban művészeti Wolf-díjjal ismerték el.

Megkapta a francia Becsületrendet, a német Ernst von Siemens zenei díjat, a japán Preamium Imperiale kitüntetést, 2012-ben a Royal Philharmonic Society zenei díját, és ugyanabban az évben beiktatták a Gramophone Hírességek csarnokába.

Több egyetem díszdoktorává avatta. 2013 augusztusában az olasz parlament örökös szenátorának nevezték ki, a tisztséggel járó javadalmazásból fiatal muzsikusok számára alapított ösztöndíjat.

Claudio Abbado életének 81. évében, 2014. január 20-án halt meg Bolognában. Emlékére egy héttel később rendeztek koncertet a milánói Scalában, az üres nézőtér előtt az intézmény zenekara Beethoven Eroica szimfóniájának gyászindulóját játszotta, az épület előtt összegyűlt több ezer fős tömeg a zenét kihangosítva hallgatta.

Abbado hamvai egy kis svájci faluban nyugszanak, zenei hagyatéka a berlini állami könyvtárba került.

A képen Claudi Abbado 1997-ben Kölnben. Fotó: Hermann Wstmann / DPA