A társadalomtudományokban viszont a franciák viszik a prímet: a félreértések elkerülése érdekében a film elején leszögezik, hogy a Franciaországban élő örmények mind dolgos-szorgos népek, fénylő díszei a trikolórnak, ám egy-két kivétel mégiscsak akad. Ezek a klánok azok, akik gyermekkorukban túl sokat nézték Marlon Brandót és Al Pacinót (ilyesformán legalább jól passzolnak e film rendezőjéhez és társ-forgatókönyvírójához, Laurent Tuelhez), és ettől sajnálatos módon elromlottak.
Az egyik ilyen, a Malakian-klán jelen filmben teszi, amihez ért, kirabol ezt-azt, Ferrarikat tulajdonít el benzinkutaktól, ápolja a fájós lábú dédmamát, és persze felkészül az eddigi legnagyobb dobására, a sok millió eurós rablásra. Eközben A Rendőr, Aki Személyes Indokból Nyomoz, már készül a nagy tettenérésre ? szerencse, nélküle mindenki unatkozna. A baj csak a jobb életről és igaz szerelemről ábrándozó trónörökös, a Franciaországban rendezett Lengyel Tamás-hasonmásverseny tavalyi győztese (az emléklapot Gaspard Ulliel névre állították ki), aki igaz szerelmét már megtalálta ugyan, de a jobb élet nem adja magát oly? könnyen keresztapáéknál.
S hogy miben is tér el ez attól a jó pár tucat maffiafilmtől és heist movie-tól, amit mindenki maga mögött tudhat a tévék késő esti műsorsávjának köszönhetően? Most persze mindenki azt hiszi, hogy a jó válasz az lenne, hogy ?semmiben?, azonban ez tévedés: mert míg az átlagos heist-filmekben ott van az egyre növekvő feszültség, a Keresztapában pedig emellett még a jó karakterek is, addig A belső körben ilyesmiről nem lehet beszélni. Persze a nagy akció a film vége felé kivált némi kis visszafogott izgalomérzetet, nagyjából akkorát, mint amikor bekopog az ajtón a régen várt pizzafutár, de erre is várni kell jó hetven percet, ráadásul pár perc az egész. Egyébként is, ekkorra már rég idegesek vagyunk attól, hogy a forgatókönyv tényleg pontosan úgy halad a nyilvánvaló, szívszorító, egyúttal tanulságos végkifejlet felé, ahogy azt már harminc perccel korábban kitalálta még az is, aki csak fél szemmel nézte a filmet.
A belső kör tisztességesen filmmé formált, szép képeket, átlagosan jó színészi játékot, átlagosan jó akciójeleneteket, továbbá egy pár fedetlen női keblet felvonultató film. Tűnhetne ez akár átlagosan jónak is ? de az eredetiség teljes hiánya miatt mégsincs semmi értelme megnézni.
