Kukorelly Endre: Csak az igazán jót érdemes kiadni, az üzleti szempont mellőzésével

Irodalom

Kukorelly Endre magányos harcosként számos ügyet intéz és feladatot képvisel az irodalom háza táján. Sorozatunkban, amely a nagy könyves cégek mellett létező kisebb műhelyeket mutat be, most az általa létrehozott K.E.R.T. Kiadóról kérdeztük.

Magyarországon több mint kétszáz könyvkiadó működik. Miért láttad szükségesnek, hogy létrehozd ezt a kiadót?

Sok minden miatt. Lelki béke. Csigaház. Mert ilyet még nem csináltam. Mert nem tetszik az, ha szívből javasolt könyvek lepattannak. Mert az a véleményem, hogy csak az igazán jót érdemes kiadni, az üzleti szempont mellőzésével. Mert úgy képzelem, egy kiadó csapatmunka: akinek a könyve itt megjelenik, egy társasághoz tartozónak érzi majd magát. Egy futballcsapatban sem kell feltétlenül mindenkinek szeretnie mindenkit. Ki-ki más pozícióban játszik, de „passzolnak” egymásnak. Passzolnak egymáshoz.

Honnan az elnevezés? Valamiféle rövidítésnek tűnik.

„Honnan a név, honnan a név” – ahogyan kedvencem, a Bëlga együttes mondja. A K.E.R.T. az kert, a szentistvántelepi kertemben ülve jutott eszembe; kertfüggő vagyok, szívesen megsülök ott, kint ülök, amíg meg nem fagyok. Összehoztam-boronáltam a Baumgarten-díjjal, az általam alapított Gyümölcsöskert Irodalmi Egyesülettel. Hiszed vagy sem, a Kukorelly Endre Részvénytársaság épp nem jutott eszembe.

Az irodalmi élet megannyi területén letetted a névjegyed. Amellett, hogy versesköteteket és regényeket publikálsz, neked köszönhető a Baumgarten-díj feltámasztása, amit évente kiosztasz, a Facebookon rendszeresen olvasni a Kortárs magyar irodalom a közoktatásban című sorozatodat, létrehoztad a magyar irodalmi szerzőkből álló, nemzetközileg is sikeres focicsapatot, működteted a Nyugodt Szív a Lakhatásért Alapítványt, tanfolyamot vezetsz kezdő íróknak, és gyakran feltűnsz különféle televíziók politikai vitaműsoraiban. Hogyan győzöd ezt energiával?

Sehogy. Folyamatosan azon vacakolok, miből szálljak ki. Mivel valamiért „érdekes vagyok” tévés-rádiós szerkesztőknek – nyilván az író plusz ex-parlamentiképviselő kombó miatt –, behívogatnak, én meg többé-kevésbé – egyre inkább kevésbé – bemegyek okoskodni. Most hagyjam abba az író-futballválogatott menedzselését? Most? Majd, ha abbahagyom a focizást.

A könyvkiadói munkát egyedül végzed, vagy vannak segítőid?

Egyedül. Elkelne a segítség, de azt most nemigen bírnám finanszírozni. Akivel kezdtem, ki- (vagy le)lépett – ez akkor megrendített, de hát ilyen a működés. Rendülsz, felállsz. Csak a végén fekszel le. De akkor aztán lefekszel.

Talán nem tévedek, ha a manapság divatosnak számító kifejezéssel élve garázscégként határozzuk meg ezt a vállalkozást, amely vélhetőleg a legkisebb magyar könyvkiadó. Hogyan tudod működtetni?

Saját zseb. Bírom, ebbe is, a Baumgarten-díjba is visszaforgatok abból, amit a Digitális Irodalmi Akadémiától kapok. Ha valami pénzes díj megtalálna, azt is ebbe forgatnám. Kicsit csodálkozom, hogy azok a kollégák, akiknek jól megy, miért nem húznak bele. Civil ethosz stb., szoktam mondogatni.

Eddig hat kötet látott napvilágot a gondozásodban, két verseskötet (Tasnády Attila, Pertics Gergő), egy kisregény (Rédl Zora), András Sándor könyve Klimó Károly festészetéről, Farkas Zsolt esszékötete, meg a te Laikus tájékozódás című, képzőművészeti tárgyú könyved. Milyen szempontok szerint választod ki a publikálandó kéziratokat?

Azt adom ki, ami nagyon bejön nekem. Mint céloztam rá, van bennem tetszik vagy nem elitizmus. Saját könyveim a Kalligramnál jelennek meg, a Laikus tájékozódás kivétel, mivel viszonylag drága, és esszékötetet nem könnyű eladni – nem akartam ezzel a Kalligramot terhelni: amúgy szinte napra egyszerre jelent meg ott a Ház, háború, halott című regényemmel.

Milyen olvasói rétegeket célzol meg a kiadványokkal?

Mindenki a cél. Egész népemet fogom megcélozni. Nem középiskolás fokon, tehát akit eltalál, az jól jár vele.

Hogyan zajlik a terjesztés, milyen eszközeitek vannak a művek népszerűsítésére?

Elsősorban az Írók Boltjában. Aki a neten rám ír, annak postázom. A Bookline is megkeresett, ott is hozzáférhetők a könyvek, és boldogan megyünk könyvbemutatókra, ha hívnak. Ha valaki vesz bármelyikből, nagy jót tesz vele.

Az eddig kiadott köteteket hogyan fogadta a közönség és a kritika?

Nagyon szép a recepció, úgy érzem, a szakma látja, lett kis presztízse, az Élet és Irodalomban például minden könyvről írtak.

Hogyan tovább, milyen könyvek kiadására készültök a belátható jövőben?

Csak lassacskán készülök. Van négy-öt tervem, most csak Szabó Csaba őrülten érdekes Hölderlin-kötetét és a Magyar Narancs egyik színikritikusának, Kiss Annamáriának az írásait egybegyűjtő könyvet említem.

Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu