? Hogyan fogadta a közönség a korábbiaknál kicsit komolyabb, elgondolkodtatóbb lemezt?
? Az új lemez balladalemez, kizárólag ebből nem lehetne koncertet szerkeszteni, így elég sok dalt játszottunk a régebbi albumokról. Úgy éreztem, az új számokat is jól fogadta a közönség. Ez alapvetően az a fajta lemez, amelyet nem lehet mosogatás közben hallgatni, el kell vele vonulni. Azt akartam, hogy az érzelmek és a dallamok domináljanak, hogy a szöveg fontos legyen, érdemes legyen a lemez mellé leülni. De továbbra is olyan dalokról van szó, amelyek a nem-jazzkedvelőknek szintén tetszhetnek ? bár le kell szögeznem, hogy ez jazz, minden népszerű jelző nélkül.
? A korábbi lemezein dolgozott már fel például népzenei dallamokat, popslágereket, és többen írnak önnek dalokat. Mennyire nehéz feladat ezt a sokféle szerzeményt aztán a saját stílusában énekelni?
? Nyitott vagyok sokféle dologra, ahogy a velem dolgozó zenészek is, így kirándultunk már több műfaj felé. A saját dalok szintén sokfélék, a zenésztársaim mellett például kortárs magyar jazz-zeneszerzők műveit is játsszuk, ez nekünk fontos. Eleinte, mint minden kezdő énekesnek, kemény feladat volt, hogy ne a példaképeim stílusában énekeljek, különösen egy-egy feldolgozás esetében. Sokat kellett dolgoznom azon, hogy hallani lehessen, többféle zene érdekel, de minden egyes dal engem tükrözzön.
? Mi fogja meg egy dalban, mi alapján dönti el, hogy elénekli?
? Fontos a dallam, a hangulat, de elsősorban hallanom kell benne, hogy igen, ez jól állna nekünk, ezt fel tudjuk dolgozni a saját stílusunkban. Aztán jöhet a műhelymunka, közösen ötletelünk, döntünk mindenben.
? A zenészekkel, akikkel a kezdetektől együtt dolgozik. Ez pusztán szerencse, vagy már akkor ilyen tudatosan választott társakat?
? Én akkor kezdtem el a jazzel foglalkozni, jazz-zenészekkel találkozni, amikor megismerkedtem a férjemmel, Barcza Horváth Józseffel, ő mutatott be a többieknek. Ez nem sokkal az első énekórám után történt, és hihetetlen, hogy elsőre olyan muzsikusokkal kerültem kapcsolatba, akik ? számomra, mint énekesnő ? tökéletesek. Persze azért össze is csiszolódtunk az évek folyamán. Eleinte zeneileg óriási előnyben voltak velem szemben, de ma azt mondom, szerencsére, mert ez hihetetlen módon segítette a fejlődésemet. Nemcsak azért, mert nagyon alaposan kellett készülnöm egy-egy próbára, hanem azért is, mert borzasztóan kellett koncentrálnom a fellépéseken, hogy minden jól sikerüljön. Ez viszont erős biztonságérzetet adott a későbbiekben, bármi történt, úgy gondoltam, meg tudom oldani.
? Úgy tűnik, szereti a nehéz feladatokat, hiszen épp csak elkezdett énekesnői karrierrel a háta mögött nekivágott a Montreux-i Jazz Fesztivál énekversenyének?
? Szeretem a nagy kihívásokat. Sőt, csak azokat szeretem. Amikor belecsöppentem a hazai jazz-társadalomba, az még sokkal hierarchikusabb volt. Konkrétan arra gondolok, hogy fiatal énekesnők nagyon kis eséllyel kerültek színpad közelébe, és ha igen, akkor is csak kis lépésekkel lehetett haladni. Nem véletlen, hogy külföldi megmérettetésre akartam menni: úgy gondoltam, ott tiszta lappal indulhatok. Azokat a helyzeteket kedvelem, ahol nem azért szeretnek vagy nem szeretnek egy művészt, mert valakinek a valakije, hanem azért, ahogyan énekel vagy játszik. Azt is rendkívül fontosnak tartottam, hogy olyan emberek ültek a zsűriben, akiknek a véleményét minden körülmények között el tudom fogadni, akkor is, ha rosszat mondanak.
? Mennyit lendített ez a győzelem a karrierjén?
? Mérföldkő volt. Előtte klubokban, kisebb helyeken léptem fel, a koncertezés csak utána indult el nagyobb színpadokon, fesztiválokon. Igencsak ambivalens érzés volt, hogy előbb léptem fel New Yorkban, mint mondjuk a Debreceni Jazz Fesztiválon. Bár a győzelem előtt is ugyanúgy énekeltem, nem tudom, mi lett volna, ha nincs Montreux, nem valószínű, hogy ugyanennyire akartak volna mindenhol.
? Aztán újabb nehéz feladatot vállalt: alig indult be a karrierje, amikor úgy döntött, anyuka is szeretne lenni.
? Három évet vártam arra, hogy találjak olyan kiadót, amelyik megfelel, majd még meg sem jelent a bemutatkozó lemez, és elmentem babázni. De azt gondolom, aki kell, az gyerekkel is kell, nem ezen múlik, koncertezem-e. Sokkal alaposabb szervezést igényel, de azt vettem észre, ha valakire szükség van, akkor a zenészektől kezdve a koncertszervezőkig mindenki sokkal jobban alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez.
? A bemutatkozó lemez után jelentkezett egy japán kiadó, ma pedig már a távol-keleti országban is sikeresek a CD-i. A japán közönségnek ugyanaz kell, mint a hazainak?
? Trendekbe bele lehet trafálni itthon és külföldön is, de hosszútávon csak a minőség maradhat fenn, az a zene, amelyik értéket képvisel. Az első lemezt még sikeressé teheti az újdonság varázsa, de a későbbiekben kell az őszinteség: minél letisztultabban énekelni, megmutatni magam a hibákkal együtt. Hiszek abban, hogy az emberek észreveszik, ha valaki nem azért zenél, mert sikert akar, hanem egyszerűen csak teszi, ami belőle fakad, és reménykedik, hogy másoknak szintén tetszeni fog.
