A szolnoki születésű Király György több mint egy évtizede alkot és játszik fontos szerepet a csend vizuális interpretációjában: csendéleteket fest. Azon kevés alkotók egyike, aki kizárólagosan elkötelezte magát a már az ókorban is létezett műfaj mellett, amelynek előképei egészen a római művészetig nyúlnak vissza. Ebben az időszakban mozaikokon és freskókon egyaránt gyakoriak voltak gyümölcsök, növények vagy némely esetben színházi maszkok. Egyes források szerint már az ókori görögöknél is előfordult, hogy a csendélet volt a kompozíció fő tárgya.

Az egyik ilyen annotáció a kis-ázsiai Kolophónban született Apellészről szól, aki olyan élethű gyümölcsöket tudott festeni, hogy a madarak rászálltak képeire „szemezgetni”.

Az első realisztikus csendéletek azonban egy jóval később élt festő, nevezetesen Caravaggio nevéhez fűződnek. A 16. században élt piktort az idők folyamán aztán számos jeles képviselő (Velazquez, Jan Bruegel, Paul Cezanne vagy éppen Vincent van Gogh) követte, és a tradicionális műfaj a mai napig virágzik, változó tartalommal.

Ehhez a hagyományhoz maradnak hűek Király György képei is, aki számos egyéni (Különös csendek, Szigligeti Színház Galéria, Szolnok, 2018; Különös csendek II., Campus Galéria, Szolnok, 2019) és csoportos (Jelenlét – a Szolnoki művésztelep alkotó, Halász-kastély, Kápolnásnyék, 2019; 67. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Alföld Galéria, Hódmezővásárhely, 2020; XVII. Táblaképfestészeti Biennálé, Reök-palota, Szeged, 2020) tárlaton vett már részt csendéleteivel. Hol elegáns és légiesen könnyed akvarellel fest, hol a klasszikus és súlyosabb olaj technikáját használja képei létrejöttéhez. Honlapja tanúsága szerint kicsiny, zsebkendő méretű rézkarcok, sőt az általa igen kedvelt szénrajzok is színesítik művészi készletét.

„Színesítik”, csakhogy Király György alkotásai nem éppen tarkák.

A domináns szín a kék és annak legkülönbözőbb változatai. Másutt a fekete, a szürke variánsai némi fehérrel vegyítve jelennek meg, de az összhatás így sem túl színes. Ahogyan a témaválasztás sem, hiszen honlapját böngészve jobbára kancsókat, bögréket, tálakat láthatunk. Ezek a tárgyak a legtöbbször ismétlődnek, így látványuk egy idő után már nem olyan érdekes, de talán nem is ez a lényeg. Ha behatóbban tanulmányozzuk ezeket a képeket, rájövünk, hogy a tárgyak, a látvány csak kiindulópont. A mozdulatlan, ismétlődően egyforma beállítás a csendélet – magyar elnevezésével ellentétesen – szó szerinti jelentésére utal: „halott természet”. Amitől Király György „natura mortái” mégis élettel telítettek, az a finoman strukturált felületeknek, a remekül kezelt folt- és árnyékszerűségüknek köszönhető.

A Martyn Ferenc Galéria kiállítóterében láthatjuk most ezeket az „élettelen” tárgyakat megörökítő és különös hangulatuk miatt megkapó monokróm képeket, amelyek nem törekszenek drámaiságra, nincs különösebb narratívájuk, nem mesélnek, mégis közvetíteni tudják a lét teljességének érzetét. Csak vannak, de statikus jelenlétük a finom vonalak,

az egymást átszövő rétegek és foltok révén élettel tölti ki a képmezőt, egyfajta rezgés, a tárgyak közötti rezonancia jön létre.

A Csendek Sublimatio címet viselő új kiállításon Király György olajvásznai, akvarelljei, rézkarcai és szénrajzai egyaránt szerepelnek, olyan munkák, amelyek az elmúlt két-három évben készültek. A válogatott anyag igyekszik átfogó képet nyújtani azok számára, akik korábban még nem találkoztak az alkotó munkásságával.

A tárlat így témabeli változatlansága ellenére is érdekes, már csak azért is, mert Király György a csendélet fogalmán átlendülve magát a csendet „jeleníti meg”. „Eleinte a tárgyak magára hagyottsága fogott meg formailag, majd a csendéletiség egyre inkább csenddé kezdett válni, és a kezdeti formakövetés absztrakciós eszközzé. Egy olyan »híddá«, ami engedi az átsejlést és az absztrakciót, de ezt nem geometrikus, hanem az egyszeri jelenség vizuális interpretációja által” – vallja.

A csend fogalmáról alkotott pontos definíció nehézségekbe ütközik, hiszen jelentéstartalma nem állandó, és különböző kultúrkörökben ellentétes tartalmat jelöl – írja Bartha-Kovács Katalin A csend alakzatai című, több tudományterületen átívelő szakkönyvében. Király György még évekkel ezelőtt hozta létre Különös csendek című sorozatát, amely azóta is „kultikus” darabját képezi munkásságának, és a későbbiek kiindulópontjául szolgált. „Csendjei” gyűjteményéhez a számára inspirációt adó közismert személyek nevét társította, mint Arvo Pärt észt zeneszerző (Különös Csendek – Arvo Pärt-csend) Bartók Béla (Különös Csendek – Bartók csendje) vagy Giotto (Különös Csendek – Giotto csendje).

A tárlaton hétköznapi nevekkel (Judit csendjei, 2021, Cindy csendjei, 2021, Befejezetlen csend, 2022, Boglári-csend, 2022) találkozhatunk. Az egyes személyekhez, fogalmakhoz kapcsolható „csendeket” látva a saját belső csendünkre is figyelhetünk.

Király meghittséget árasztó képei meditatív állapotú elmélyülésre késztethetnek.

Nyugalomra intenek, arra inspirálnak, hogy merüljünk el a kontúr és éles vonal nélküli kompozíciók árnyékos, lebegő terében. Az olajjal, akvarellel, rézkarccal vagy éppen szénnel készült alkotások ódon, időtlen hangulatot árasztanak, felületmegmunkálásuk egy, a tradicionális technikákat jól ismerő és a matériával folyamatosan kísérletező alkotó kezéről árulkodnak.

A tér méretéből adódóan kevés mű szerepel a kiállításon, ám hiányérzetünk nem lehet, hiszen a vizualitás nyelvén filozofáló Király György művészi pályájának színe-javát, lényegét megmutatja. Időtálló és egyben korszerű, sajátosan átértelmezett csendéletei segítségünkre lehetnek abban, hogy átgondoljuk az életünket.

Király György kiállítása július 5-ig látható a pécsi Martyn Ferenc Galériában.

Takáts Fábián

Nyitókép forrása: szoljon.hu

Fotók: Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft./Marsalkó Péter