1964-ben született Kecskeméten. Gyerektáncosként találkozott először a népzenével, nővérével együtt hegedülni tanult, de szülei szerették volna, hogy szakmát szerezzen. Így a gépészeti szakközépiskolában tanult tovább, és azokban az években újra hegedülni kezdett, majd barátaival megalapította első zenekarát, a Garabót.
Az 1970-es évek végén, ’80-as évek elején a Kecskeméti Táncegyüttesben is táncolt. Eljutott Erdélybe, a Felvidékre és a környékbeli országok más magyarok által lakott területeire, ahol személyesen tanulmányozhatta az ott élő népszokásokat, de az itthoni idős mesterektől, prímásoktól is sokat tanult. Bekapcsolódott az akkoriban népszerűvé vált, Novák Ferenc, Sebő Ferenc, Timár Sándor nevéhez köthető táncházmozgalomba, elmondása szerint a táncház lett a második otthona. A katonaság után, 1987-ben a békéscsabai Békés Bandában főállású zenész lett, de emellett számos más művészegyüttesben is játszott. Ebben az időszakban megnősült, első feleségétől egy fia és egy lánya született.
1988-ban Kecskeméten alapította meg Kunos Tamás brácsással a Csík Zenekart. Első lemezük 1993-ban jelent meg Boldog szomorú dal címmel. 2000-ben ők képviselték Magyarország kultúráját a sydney-i olimpián. Kezdetben a népzene volt a legfontosabb számukra, majd érdeklődésük más műfajok (könnyű- és világzene) felé fordult. Elhatározták, hogy népzenei köntösbe bújtatják az ismert és népszerű alternatív rockegyüttesek slágereit, a két műfaj érdekes és sikeres ötvözésével új műfajt teremtettek.
Az első „átdolgozós" Csík-album 2005-ben jelent meg Senki nem ért semmit címmel, ezen a lemezen szerepelt a Kispál és a Borz néhány dalának feldolgozása. A második lemezüket 2008-ban Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen címmel adták ki, ezen hallható a Quimby Most múlik pontosan című dalának feldolgozása. Az előbbi platina, az utóbbi dupla platina lemez lett. A dal a miénk című 2020-as CD a Locomotiv GT klasszikus dalainak „csíkosított" változatát tartalmazza, és a legendás együttes két tagjával, Presser Gáborral és Karácsony Jánossal együtt készült.
Koncertjeikhez is mindig csatlakoznak ismert zenészek, például a jazzmuzsikus, szaxofonos Dresch Mihály (aki egy ideig az együttes állandó tagja is volt), a szájharmonika-virtuóz Ferenczi György, Szokolay Dongó Balázs szaxofonos, a tamburások körében közismert bátmonostori tamburaprímás, Csurai Attila, Pál István Szalonna és még sokan mások.
2002-ben tragikus esemény szakította meg Csík János pályafutását, súlyos autóbalesetet szenvedett, ami után egy hónapig kómában volt, és többek között a bal karja is több helyen eltört. Mivel a sérült kar nem jól forrt össze, sokáig kérdéses volt, hogy vehet-e még kézbe vonót valaha. Az egész népzenész társadalom megmozdult, segélykoncertet szerveztek a prímás és családja megsegítésére. A zenekar ebben a nehéz időszakban sem állt le, a másik prímás, Szabó Attila vezetésével játszottak tovább. A hosszú rehablitáció alatt Csík kezdett felépülni, fokozatosan visszanyerte képességét a hegedű megtartására és a vonó kezelésére is.
Csík János a zenélés mellett zeneoktatással is foglalkozik, a nyíregyházi Tanárképző Főiskolán (ma Nyíregyházi Egyetem) végzett ének-zene-népzene szakon. Több városban is tanított alapfokú művészeti iskolákban, majd 2010-ben a kecskeméti Kodály Iskolában (amely ma ének-zenei általános iskola, gimnázium, szakgimnázium és alapfokú művészeti iskola) megalapította a népzenei tanszakot, azóta is az iskolában tanít népi hegedűt.
2014 végén mutatta be Úgy élni, mint a fák címmel születésnapi lemezét, amely élete olyan pillanatait idézi fel, amelyek meghatározóak voltak számára. 2019-ben Szép a tavasz, szép a nyár címmel készítette el a Mezzo zenekarral népzenével átitatott második szólólemezét. Önálló többéves produkciója az Adagio zenés, irodalmi műsor, amely a népzene, a klasszikus, a kortárs zene és az irodalom, költészet sajátos találkozója.
A külföldön is rendszeresen turnézó zenekarával kiérdemelte 2007-ben a Fonogram-díjat, 2009-ben a Magyar Örökség díjat, 2010-ben a Prima Primissima díjat. Csík Jánost 2010-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével ismerték el, majd 2013-ban a zenekar többi tagjával megosztott Kossuth-díjat kapott sajátos hangzásvilágú, az autentikus népzenét világzenével, illetve könnyű műfajokkal ötvöző, s ezáltal új műfajt teremtő, a magyar könnyűzene nemzedékei között hidat építő, határainkon túl is rendkívül népszerű, negyedszázados művészi pályafutásuk elismeréseként.
A neves népzenész idén októberben jelentette be, hogy kilép a Csík Zenekarból, búcsúzóul az együttessel december végén, a hagyományos óévbúcsúztató koncerten áll színpadra, ekkor hatvanadik születésnapja alkalmából is köszöntik. Azt nyilatkozta, az intenzív alkotói munkát már nem tudja csinálni, „eltelt rajta az idő", és a több mint húsz évvel ezelőtti súlyos autóbalesete miatt is egyre nehezebb tartania a frontot. Ugyanakkor vendégelőadóként szívesen részt vesz még az együttes életében, amely nem oszlik fel, és nevét sem változtatja meg.
