Csokonai ma is aktuális

Mikor indultak a próbák, hogyan teltek azok?

Viszonylag kevés időnk volt, egy hónappal a bemutató előtt kezdtünk próbálni, ráadásul az évad előrehaladtával egyre több előadás fut esténként, ami elvonja a színészek figyelmét a próbáktól. Úgyhogy többnyire délelőtt tudtunk csak gyakorolni. Bátran mondhatom, hogy mindenkinek szokatlan próbafolyamat volt. A szöveget és a formát tekintve is. Alaposan ki kellett dolgoznunk a mozgásos részeket ? a történet elmesélésének ez is szerves részét alkotja ?, sokunknak már önmagában ez nehézséget okozott.

Miként sikerült Csokonai Vitéz Mihály szövegét színpadra vinni?

Nehéz vállalás volt, mert nem színpadra szánt művel dolgoztunk. Más próbafolyamattal ellentétben most sok időt kellett fordítanunk a szövegek és a helyzetek elemzésére, hiszen a Dorottya zömmel narráció, így párbeszédek híján máshonnan kellett a szituációkat megfogni. Ezt segíti a mozgás. Nekem személy szerint a szövegtanulás is nehezebb feladatnak minősült, mint máskor: az élő szöveggel könnyen megbirkózom, itt azonban még az a kapaszkodó sem volt, hogy esetleg egyszer-egyszer más szót használjak, mint az eredeti műben, hiszen időmértékes, rímekbe szedett szövegről van szó. Addig kellett mondogatni, amíg be nem ült. Továbbá a monológ-rendszer is új volt számomra, hiszen itt nem a partnertől jövő impulzusokra épül a színészi játék, hanem teljesen magamra vagyok hagyva. Ez számomra eleinte ijesztő volt, nem csináltam még ilyet.

A farsangi játékról a színház oldalán két jelzőt is találunk: komikus eposz és diadalmas drámai történet. Ön szerint merre billen a mérleg nyelve?

Remélem az utóbbi felé. A komikus eposz az eredeti műnek, a Dorottyának a Csokonai által megnevezett műfaja. Ez önmagában nem állja meg a helyét színpadon, mert akkor csak egy hangoskönyv lesz. A mi játékunk által válik drámai történetté. Nagyon kivételes csapatmunka lett a végeredmény, mindnyájunk gondolatai és energiái kellenek ahhoz, hogy a drámaiság győzedelmeskedjen. Hogy ne lyukadjon ki sehol, ne csússzunk vissza a sima történetmesélésbe, mert akkor epikussá, unalmassá válik.

Ön szerint mi a legelszomorítóbb és a legderűsebb helyzet, amelybe Dorottya kerül?

Az egyik legfájdalmasabb jelenet az, amikor tréfából felkérik Dorottyát táncolni, amitől egy pillanatra a mennyországban érzi magát, majd rájön, hogy csak ugratják, és mindenki rajta nevet. Ez adja meg a végső lökést ahhoz, hogy az évtizedek alatt felgyülemlett keserűség és megaláztatás kitörjön belőle. Ezzel a néző is könnyen azonosul, mindenkit ért már olyan élmény, hogy egy közösség kineveti. Számomra azonban sokkal szomorúbb az a jelenet, amikor Dorottya elveszti a férfiak ellen vívott csatát, mert az egyik legény házasságot ígér annak, aki először megcsókolja, és a férfiak ellen felbujtott nők elfeledve egyenjogúságért folytatott harcukat, egymást tapossák a férjhezmenetel lehetőségéért. De sok kis győzelme is van Dorottyának, a legderűsebb pillanat a végén bekövetkező deus ex machina, amikor Vénusz leereszkedvén az égből, megfiatalítja és férjhez adja Dorottyát. Ez annyira mesei elem, hogy mindenkit mosolygásra késztet.

Miként fogadta a darabot a közönség?

Nem a bemutatón találkoztunk először a közönséggel, hanem a nyilvános főpróbán, és az eddigi színházi tapasztalataim azt mutatják, hogy az a mérvadó. A premierközönség sokkal szigorúbb és feszesebb, bármilyen műfajú eladásról legyen is szó. A főpróba remekül sikerült, a közönség nagyon jött velünk, szerették, együttéreztek, drukkoltak, sírtak, nevettek ? és ami a legfontosabb: értették. Tudom, hogy egy hétköznapi szövegű előadásnál az a minimum, hogy össze tudja rakni a történetet a néző, de itt egy nehezen érthető, veretes szövegről beszélünk, amely nem mellesleg archaikus. Szerintem ez nagy győzelem.

Milyen következtetést tud levonni a mai kor közönsége a darabból?

Leginkább azt, hogy Csokonai óta sajnos semmi nem vagy alig változott. Csokonai remekül látta a saját kora társadalmi problémáit. Több ilyet is felvet a Dorottyában, amelyek ma is aktuálisak. A nemzetiségek és a társadalmi rétegek különbségének problémáját, a valláshoz és az idősekhez való viszonyt, illetve ami számomra a legaktuálisabb: a nők alsóbbrendűnek való kezelését. Továbbá remekül bemutatja, milyen könnyen megvezethető az ember, ha tömegben van. Ez több helyzetben is előjön a történetben. Mind-mind nagyon fontos témák.

Nem szeretem azonban azt, amikor leegyszerűsítjük egy történet mondandóját. Azt szeretem, mikor mindenki más gondolatot visz magával haza. Ha valakinek csak az tetszett az előadásban, hogy két órán át Csokonai költészetét hallgatta, és ez átjárta az elméjét, akkor én már elégedett vagyok.

----------------------------------------

Dorottya

Farsang van. Ez a nap nemcsak a mulatozásról szól, hanem arról is, hogy a hajadon lányok párt találjanak maguknak, és házasságok szülessenek. Dorottya gúny tárgyává válik amiatt, hogy idáig még egyetlen egyszer sem kelt el. Megelégelvén, hogy mindig kinevetik, bosszút forral, melyhez szövetségeseket gyűjt. Az egyik fiatal ifjú azonban olyan haditervet eszel ki, amellyel igencsak keresztülhúzhatja a vénkisasszony számításait?

Takács Erzsébet

Fotó: kecskeméti Katona József Színház