Ha 1982-ben bárki meglátta volna a Pajtás újság hátoldalán a Csokonai Vitéz Mihály, a garabonciás poéta című képregényt, kikerekedett volna a szeme. Persze akkor még az írója, Tóth-Laboncz Attila csak nyolcadikos volt, és nem tudta, hogy hét év múlva ő lesz a Tankcsapda alapító basszusgitárosa.
De ha a kis úttörők 1982-ben a jövőbe láttak volna, nyilván bizalmat szavaznak neki, és rávetik magukat a képes történetre. Hogy emeljük a tétet: a beköszöntő szöveget jegyző Puskás István pedig 1991 körül a Red Marinetti nevű industrial metal zenekarban énekelt. Persze ami a legfontosabb: alig pár hónapja volt Csokonai Vitéz Mihály születésének kétszázötvenedik évfordulója, és úgy tűnik, a jubileumot kissé bealudtuk. Ez a képregény azonban hozzátesz valamit az ünnephez, és azokat is megszólítja, akik elolvasnak mondjuk egy Pókember-képregényt, de Csokonai verseivel kizárólag az irodalmi szöveggyűjteményekben találkoztak.
A Csokonai-képregény afféle felképezett életút, egy izgalmas csavarral, versidézetekkel gazdagon illusztrálva. A történet azzal kezdődik, hogy hiába tanult jól Csokonai, hiába olvasott görögül, latinul, fordított németből, a pipadohány és a jó borok mindennél jobban érdekelték, így aztán – mielőtt kicsapták volna a kollégiumból – maga hagyta ott az iskolát.
Majd inni kezd egy borospincében, aztán tovább iszik egy esküvőn. Mindehhez Tóth-Laboncz a költő A borital mellett című versét idézi. Bizonyára vannak olyanok a képzeletbeli tantestületben, akik éppenséggel nem ajánlanák a költeményt, különösen ezeket a sorait:
Mert az igaz magyart nem érheti szégyen. / Igyatok, kurvanyja, fiúk! a világnak, / Kurvanyjok azoknak, akik minket rágnak.
Ugyanakkor Tóth-Laboncz mentségére legyen mondva, hogy a híres versben vannak ennél merészebb sorok is, amelyeket – jobb a békesség jeligére – nem idéz. Nyilvánvaló, hogy több mint kétszáz éve Csokonai bizonyos megfogalmazásaival messzebb ment, mint a punkok valaha is, de mi továbbra is inkább hagyatkozzunk a TTP (tantárgy-pedagógia) ajánlásaira. Mester Csaba rajzai a konzervatív vonalvezetéshez állnak közel, ugyanakkor szórakoztató módon játszanak rá, és így írják felül a Korcsmáros Pál-féle esztétikát.
Csokonai a lázadó karaktere, lazasága, játékossága miatt ma lehetne éppen rocksztár is, és ezzel játszott el az alkotópáros. Csokonai egy dévaj tivornya után napjainkban ébred fel, ami merész fordulat, annak ellenére, hogy ehhez hasonló időcsúszásokat már Mézga Gézáéknál is láthattunk. Csokonai neve helyett a Cimbalom becenevét használta, így lett „Cimbi”… Innen a történet átcsap road movie-ba, meglepett hősünk Debrecenbe, Tihanyba utazik, majd megismerkedik Lillával is, akinek apja menő vállalkozó, de szereti a művészetet is. Látunk egy ágyjelenetet is Lillával, ami tényleg elég vagány, és a hozzárendelt Csokonai-versrészletek is azok. Aztán folytatódik az életrajzi eseményekkel lazán futó cselekménysor. Lilla apja kirakja a szűrét a borissza poétának, aki később tanári állást kap Csurgón. Versei nem tetszenek a szerkesztőknek, így újból az italhoz menekül, majd visszautazik Debrecenbe. ahol is éppen slam poetry versenyt rendeznek.
Végül különdíjat nyer, s levágatja a haját, Aurora pólóban elmegy a Roncsbárba (a tankcsapdás Fejes Tamás tulajdona), majd zenekart alapít, ami nem lesz sikeres formáció, ezért ismét az ivásba menekül. A háza is leég, ezért még többet iszik, és egyszer csak újra érezni kezdi az idővihart. Amikor újra magához tér, ismét a 18. század végén találja magát. Fazekas Mihállyal és Kölcseyvel is cimbizik – ha már Cimbinek becézik –, aztán tüdőgyulladást kap, és ahogy a képregények nagyvonalú történetmesélésére jellemző, már a sírjánál állunk, ahol Kazinczy mond beszédet.
Csokonai időutazós road movie-ja kedvcsináló a költő életművéhez. A híres csikóbőrös kulacsocska maga az időgép, amellyel keresztül-kasul utazhatunk téren és időn át. Olyan ez az út, mint maga a vagabund költészet.
Megjelent a Magyar rocktörténet című képregénysorozat második része, amely a ’80-as, ’90-es éveket mutatja be. Írta: Kántor Mihály. Rajzok: Haragos Péter és Felvidéki Miklós. Művészeti vezető: Futaki Attila. Előszó: Demeter Szilárd. A kiadvány fő támogatója a Petőfi Kulturális Ügynökség.
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link másolása
