Csőre Gábor: A foci és a művészet nem vetélytársak

Ha az Éjszaka a múzeumban című filmbe csöppenne, melyik kiállításon töltene el egy éjszakát?

Gyermekkorom óta rajongok az indiános történetekért és a fegyverekért. Minden lövöldözős filmet megnéztem. A Hadtörténeti Múzeumot nagyon szeretem, de az összes hely vonz, ahol katonákról lehet olvasni, és fegyvereket, páncélokat állítanak ki. Azért amióta felnőttem, szofisztikáltabb lett az ízlésem, így természetesen járok más múzeumokba is.

Milyen kiállítást látott legutóbb?

A Magyar Menyasszonyt néztük meg a Nemzeti Múzeumban. Mivel a kiállításon nők történetei elevenednek meg, azt hihetnénk, hogy leginkább a nőket szólítja meg. De nem! Rengeteg érdekes történelmi sztori, különleges házasságkötések sora szerepel az anyagban.

Mi alapján választja ki, hogy milyen kiállításra látogat el?

Jellemzően családi és nagyobb baráti tásaságban járunk múzeumba. Első körben a plakát, a hívószavak alapján választunk. Van Gogh vagy El Greco neve számunkra is érdekes, és persze ott állunk a kígyózó sorban, mert ezekre a kiállításokra akarnak a legtöbben eljutni. Mivel kulturális műsorokat is vezetek, folyton érdekes témák után kutatok, és gyakran járok kevésbé ismert helyeken. Így látogattam el először a nemrég felújított, építészeti témájú kiállításoknak otthont adó Walter Rózsi Villába, vagy láttam a zsidó gasztronómiáról szóló kiállítást a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, és az ókorból egyedülálló módon fennmaradt aquincumi víziorgonáról is egy forgatáson hallottam részletesen. Budapest elképesztően érdekes város, tele fantasztikus házakkal. A városi sétákon be lehet tekinteni a százéves bérházakba, az egykori lakók különös történeteibe.

Utazásai alkalmával külföldön is betér galériákba?

Ha Párizsban van az ember, akkor néhány száz külföldi turistán még átverekszi magát és elmegy a Louvre-ba, bár megjegyzem: a tömeg miatt többnyire élvezhetetlen. Sokkal jobban szeretem a francia fővárosban például a Musée de l’Armée-t, a hadtörténeti kiállítóhelyet. A kisvárosok helytörténeti kiállításait is nagyon élvezem, mert bepillantást engednek az emberek hétköznapi életébe. Egy bortúrán jártunk Toscánában, amikor Bolgheriben betértünk egy ilyen házba, és meg tudtuk nézni a borkészítés módját, a helyben használt, számomra ismeretlen eszközöket.

A Múzeumok Éjszakája idei tematikája a Gólpassz. Mit gondol a párosításról?

Én is olyan vagyok, mint minden magyar: a focihoz és a politikához hallatlanul értek. Nagy várakozás előzi meg a magyar válogatott szereplését a futball Európa-bajnokságon, egy-két mérkőzésen még én is kint voltam a fiammal. Tehát nem lehet elmenni mellette. Ezért nagyon jó ötlet, hogy egy kulturális programsorozat nem hagyja figyelmen kívül a párhuzamosan zajló bajnokságot. A Múzeumok Éjszakája nem „vetélytársat” lát a mérkőzésekben, hanem reflektál rájuk, és jót szörfözik az általános érdeklődés hullámain, ez pedig a művészeti összefüggéseket is érdekes, új aspektusból mutathatja meg.

Volt már Múzeumok Éjszakáján?

Igen, bár eleinte furcsálltam, hogy miért megyünk este múzeumba, aztán kiderült, hogy Múzeumok Éjszakája van. Vannak olyan kiállítóhelyek, amik ilyenkor titkokba avatják be a látogatókat, elzárt gyűjteményekbe is bepillantást engednek. Ráadásul ez volt az első ilyen nagyszabású programsorozat, amelynek mintájára később más hasonló rendezvények – például a Színházak vagy az Irodalom Éjszakája – jöttek létre.

Van olyan program idén, amit különösen érdekesnek talál?

Nagyon tetszett a székesfehérvári Csók István Képtár kínai tematikájú tárlata, amelynek részeként párhuzamosan követhetjük az ázsiai ország és Európa történelmét. Ez nagyon érdekes, nekem korábban nem állt így össze. A Múzeumok Éjszakáján a Csók István Képtárban a kínai szellemi és kulturális örökség létrejöttét és a nyugati civilizációra gyakorolt hatását mutatják be: a teaszertartástól a kalligráfián át a hagyományos kínai hangszerekig számos érdekesség lesz, ráadásul harcművészeti bemutatót is tartanak.