Weiler Péter festő, multimediális művész albuma olyan, amilyennek egy presztízskiadványnak lennie kell: dekoratív, a felhasználói élményt nagyban segítő layouttal készült minőségi könyvtárgy. A címlapján nem Ferrarit látunk, hanem történetesen Trabantot, amint épp beleáll a – valószínűleg Balaton – jegébe. A Lékhorgászat járó motorral című alkotás a maga teljességében csak a fedőborítón látható, ha levesszük azt, a kemény táblán majdnem ugyanezt a képet látjuk, de már eltűnt a háttal álló alak, és eltűnt a Trabant is. Csak a lék tátong a képen, ami bizonyára elnyelte az autót. Szerencsére nem veszett el, hanem számos formában újjászületett, hiszen Weiler sok olyan képet készített, amelyen szerepel az egykori NDK-ban gyártott kocsi.
A Trabant itt afféle tragikus hős, látható a Kádár a kertjében várja letartóztatását című képen, de Az elfeledett győztes – Mecsek rallye címűn is, amelyen gaz nőtte be az ikonikus autót. Trabant csúszik be a vízbe a Forgalomból kivonás című alkotáson, a Sosem utazunk egyedül című kompozíción pedig Trabant bikáz be egy másikat.
Persze, a pártállam szimbólumaként is felfogható autó mellett még számos más gépkocsi parkolt le a képein, nyolcvanas évekbeli Mercedes éppúgy, ahogy Polski Fiat és Zastava is. Ugyanakkor nemcsak autók közlekednek keresztül-kasul a Weiler-féle univerzumban, hanem hajók, buszok, repülőgépek, vonatok és motorbiciklik is. Mindez azt mutatja, hogy a Weiler-féle világ dinamikus, hogy mozgásban van, pont úgy, ahogy a digitális eszközökkel dolgozó nyughatatlan művész karrierje is.
A közlekedési eszközök sokszor üdülést, kirándulást tematizálva kerültek a kortárs tájképekre, és ezzel el is érkeztünk Weiler egy másik kedvenc témájához, a nyaraláshoz. Bár vannak e témában bizarr képei is, mint amilyen a Fürdő tankcsapdákkal című militáns (azaz békepárti) ábrázolat, vagy ott a Buddy Holly tragikus repülőbalesetére utaló Buddy Holly örökké szerelmes című, víz fölött egy repülőgépet ábrázoló kép is, de a legtöbb esetben ezek a képek az idillt fogalmazzák meg. Akkor is, ha van bennük valami a szocializmus groteszk világából vagy a 2000-es évek magyar fancy szubkultúrájából. Weiler személyes önéletrajzából kiderül, hogy az alkotások mélyrétegében ott lehet az idilli gyerekkor, az anyai nagyszülők balatoni nyaralásai. És ehhez kellettek Kocsis Katica empatikus, értő kérdései, mert
A képeinek sok esetben mélyen személyes karaktere van, például felismerjük az apja VW bogár autóját is a Ronald Reagan apukámmal a Mecsek lábánál című alkotáson. Ha akarjuk, Kocsis Katica könyve afféle önéletrajzi regény, sok képpel, vagy ha így jobban tetszik, megregényesített képzőművészeti album. Az biztos, hogy a képek mellett megismerünk egy nagyon is ambiciózus fiatalembert, akinek olyan fontosak az emlékei, hogy a telefonon rögzített fotói közül az elmosódottakat sem törli. Ahhoz, hogy a kötet személyessége megmaradjon, Kocsis Katica alapvetően az egyes szám első személyű formulát használja, ami izgalmas kontrasztban van a képek harsány, trendérzékeny világával.
Weiler tele van izgalmas történetekkel, maga is írt regényt (A Márai-véletlen), profi partnere a könyv írójának. Az olvasó végül azt mondja: Weiler nemcsak sokoldalú, tehetséges alkotó, a kortárs magyar képzőművészet megkerülhetetlenül innovatív formálója, sőt talán hozzáteszi: jó srác. Weiler nem tagadja el, sőt az életrajzi kis flekkjén arról is ír, hogy társtulajdonosa a puncs.hu társkereső oldalnak (gazdag férfiak keresnek csinos lányokat), és hogy ő tervezte a botrányt kiváltó kreatív kampányát. Ha akarta volna, nem említi meg, hiszen a művészeti tevékenységéhez ez nem kötődik. Nem mentegetőzik, tényként közli. Weiler üzletember is, ő készített Magyarországon először művészeti NFT-t, azaz olyan alkotást, amelyet kriptovalutáért vettek meg, de nemcsak a puncs.hu, de a Randivonal nevű társkereső alapítója is, mégsem viselkedik úgy, mint aki az allűrjeit is giclée technológiával nyomtatná vászonra vagy papírra.
Büszkén vall kedvenceiről, többek között Warholról és Dalíról, akik holisztikusan fogták fel a művészetet, és az életük is művészet volt. Weiler Péter a jópofa allűrök helyett a társadalmi felelősségvállalást, a közösség motiválását állította a középpontba. A legtöbbször történeteket alkot, képei általában egy sorozat részei, így a kiállításaiból nem hiányzik a narratív ív. A Sosem utaztunk egyedül című képről pedig eszünkbe juthat: ahogy az egyik Trabant bebikázza a másikat, úgy ad gyújtást az életnek a művészet, többek között Weiler Péter személyes, intim, mégis számos társadalmi problémával dialogizáló világa.
Fotó: Szalmás Krisztina
