„A kiállított munkák az elmélyülésre szólítanak fel, hogy ne csak a látásunkkal, hanem a belső szemünkkel is figyeljünk” – fogalmazott Kőrösiné Merkl Hilda irodalomtörténész, a magyar világi domonkos közösség vezetője az eseményen. Hozzátette: a technikájukban is változatos alkotások többek között az Istenről, a teremtettségünkről, mindennapi kenyerünkről szólnak. Megjelenik a munkákon például a mindent látó szem, titokzatos fényáradat vezényel az utolsó vacsora előterébe, de láthatunk egyedi istenképeket, művészi ars poeticákat, műveket az oltáriszentségről, amelyek meghívást közvetítenek a vendégségről.

Az eucharisztia misztériumában a gyarló ember és az Úr szent vendégség formájában egyesül, hogy beteljesüljön, amiért Jézus Krisztus a földre jött. A Krisztussal való találkozás csak ilyen módon válhat lehetségessé, az Úr asztalánál, ott, ahol a titok megtörténik. Erre a (művészeti) vendégségre invitál bennünket a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. és a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum közösen kiírt pályázata eredményeként létrejött tárlat, amely az 52., ismételten Budapesten megrendezett eucharisztikus világkongresszushoz kapcsolódóan jött létre. A Budapest után Debrecenben megnyíló szabadtéri kiállítás célja megmutatni, hogyan inspirálja az eucharisztia szentsége a művészeti alkotások megszületését.

A nyár folyamán meghirdetett pályázatra 200 hazai és határon túli alkotótól érkeztek képző-, ipar- és fotóművészeti alkotások. Öttagú zsűri választotta ki azokat a munkákat, amelyek reprodukcióit a múzeum homlokzatán mutatnak be.

„Az alkotóknak lehetőségük volt rá, hogy a Vendégségben az Úrnál tematikát tágabb bibliai kontextusban, illetve a hétköznapok valóságában értelmezzék. Az olaj- és akrilképeken, szobrokon, kisplasztikákon, grafikai alkotásokon, elektrográfiai munkákon, valamint fotográfiákon különféle istenélményeknek vagy mindennapi lelki megtapasztalásoknak lehetünk tanúi. A munkákban az Úrral való találkozásnak mindig újabb és újabb szakrális vetületeit figyelhetjük meg. Számos izgalmas példát találhatunk az áldozás kézzelfogható jegyeinek ábrázolására, tehát az ostyának, illetve a kenyérnek és bornak, valamint a kehelynek a művészi bemutatására, amelyek Krisztus testének és vérének szimbólumaiként az eucharisztia esszenciáját jelképezik. A munkákon gyakran feltűnnek az utolsó vacsora történései, amelyek mindig más szempontokat állítanak fókuszba, bemutatva azokat a pillanatokat is, amikor Jézus már nincs a tanítványai körében” – mondta el korábban a kurátor.

A templomok csendjében megtapasztalható lelki, hitbéli élmények gyakran a szakrális fény feltűnésével válnak különlegesekké. Az isteni kinyilatkoztatás a művészeti alkotásokon keresztül is szakrális, meditatív élményekben részesít. A Krisztus kereszthalálára emlékező munkák a szent áldozat jelképévé válnak, amely az isteni küldetés beteljesítésével lesz misztériummá. Az absztrakt ábrázolások befogadásával a szentség egyedi, elvontabb értelmezéseiben oldódhatunk fel. Gyakran a fotográfia kézzelfogható valóságában lehetünk tanúi annak a titoknak, amely az isteni beavatás, illetve találkozás során születik meg. Az ellesett pillanatok bemutatása újszerű felismeréseket, lelki élményeket nyújthat, amely világunk jobb megértéséhez, nyitottsághoz és embertársaink elfogadásához vezethet.

A munkák bizonyítják, hogy a szent vendégség művészi értelmezésének lelki tartalma, értelmezése annyiféle, ahányan sugallatot kapnak műveik létrehozására és amennyien nézőként befogadjuk azokat. Tehát maguk az alkotások is a belső, lelki élményeken átszűrődve materializálódnak, hogy közvetítsenek valamit az eucharisztia élményéből. A szervezők bíznak benne, hogy a Babits Mihály megfogalmazta különös, szent nagy titkokról az itt bemutatott munkák mindannyiunknak üzennek, hozzáállástól, vallástól, hitbéli meggyőződéstől függetlenül.