Aprószentek
A napkeleti bölcsek a csillag nyomában jőve, Júdea-szerte tudakozódtak Jézus születési helye felől, kérdezvén: „Hol van a zsidók királya, a ki megszületett?” Heródes király hallván ezt, összehívatta az írástudókat, hogy megtudakolja, hol kell a jóslatok szerint a Messiásnak megszületnie. Trónját és dinasztiáját féltvén cselekedett így, a zsidók ugyanis a Messiás személyében földi szabadítót vártak, Dávid király trónjának jogos örökösét. Miután megtudta, hogy a Messiásnak Betlehemben kell megszületnie, hívatta a bölcseket, kifaggatta őket a gyermek életkora felől, majd Betlehembe igazította őket, hogy azok őt is nyomra vezessék. Terve kudarcba fulladt, mert mind a bölcseknek, mind Józsefnek angyal jelent meg álombeli látomásban. A bölcseket figyelmeztette, hogy visszafelé jövet kerüljék el Heródest, Józsefet pedig, hogy Máriával és a kisdeddel szökjenek Egyiptomba. Így is lőn. Heródes nem tudta, hogy az ismeretlen dávidi sarj kicsúszott a kezei közül, úgy próbált dacolni a sorssal, hogy Betlehemben és környékén minden számba jöhető gyermeket megöletett (Mt 2,1–18). E gyermekmészárlás áldozatait nevezi a magyar nép aprószenteknek (latin innocentes martyres = „ártatlan vértanúk”).
Bucholtz Jakab születésnapja – 1696
BUCHOLTZ JAKAB (Késmárk, 1696. december 28. – 1759 (?)): természettudós, a Magas-Tátra legelső kutatóinak egyike. Fiatal korától kezdve sokat kirándult a Kárpátokban, természetrajzi ritkaságokat, ásványokat és gyógynövényeket gyűjtött, a ritkaságokat Bécsbe küldte. Ennek hatására Mária Terézia férje egy kutatócsoportot küldött a helyszínre, ezzel kezdődött a Tátra tudományos feltárása.
Ferenc császár 1754-ben megbízta a magyar ércbányák átkutatásával. Többezer ércdarabból összeállította a Tátra domborművű képét. A Kárpátokban gyűjtött tapasztalatairól szóló írását 1783-ban a pozsonyi az Ungarisches Magazin Beschreibung des wundervollen karpatischen Schneegebirge című cikkében tette közzé. Itt beszámolt többek között arról, hogy a Monguszfalvi völgyben „vörös” színű havat látott, amely a későbbi kutatók szerint értelmezhető a tátrai moszatról szóló első adatközlésként.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1996. MTESZ;)
Neumann János születésnapja – 1903
Századunk egyik legeredetibb matematikai gondolkodója, az elektronikus számítógépek egyik kifejlesztője, NEUMANN JÁNOS (Budapest, 1903. december 28. – Washington, 1957. február 8.) már a híres fasori gimnáziumban kitűnt matematikai tehetségével. Felsőfokú tanulmányait párhuzamosan végezte a budapesti tudományegyetem matematika-fizika-kémia szakán és a Műegyetem vegyészmérnöki karán. Mindkét diplomáját 1926-ban szerezte meg, ugyanebben az évben matematikából doktorált is. Mindössze 23 évesen már a berlini egyetem tanára volt. 1930-ban meghívták vendégprofesszornak az Egyesült Államok princetoni egyetemére. A II. világháború idején bekapcsolódott a haditechnikai kutatásokba, Los Alamosban részt vett az első atombomba megépítésével kapcsolatos titkos programban.
A matematika több ágában is kiemelkedő alkotásokat hozott létre. 1927-ben Hilberttel és Nordheimmel közösen egy tanulmányt publikált a kvantummechanika alapjairól, majd ebben a témában 1932-ben monográfiát írt. Foglalkozott a halmazelmélettel, a matematikai logikával, az operátorkutatással. Az ő nevéhez fűződik a játékelmélet megalapítása, amelynek gazdasági alkalmazásáról könyvet is írt Morgensternnel. A 30-as évek végétől érdeklődése egyre inkább az alkalmazott matematikai problémák felé fordult. Részt vett az egyik első számítógép tervezésében; foglalkozott a programozással is. Ezen az úton haladva jutott el az automaták általános elméletéhez; itt olyan alapvető kérdésekkel foglalkozott, mint az önreprodukáló automaták, megbízható organizmusok szintézise megbízhatatlan elemekből illetve a számítógép és az agy működésének összehasonlítása. Számos egyéb munkája is interdiszciplináris jellegű, közgazdasági, biológiai, kémiai és műszaki területekhez kötődik. Szabadalmai is voltak és tudománypolitikai kérdésekkel is foglalkozott. Mindössze 54 éves volt, amikor meghalt. Teljes életművének feldolgozása még sem itthon, sem külföldön nem fejeződött be.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)
Mihalik János születésnapja – 1818
Egyik legelső vízépítő mérnökünk, Mihalik János (Arad, 1818. december 28. – Budapest, 1892. március 28.) először hadmérnöknek készült, de Széchenyi tanácsára végül polgári pályára lépett. 1847-ben nyolchónapos tanulmányúton ismerkedett Észak-Olaszország vízépítésével. Magyarországra visszatérve a Ferenc-csatornánál majd a Tiszánál dolgozott és 1854-ben egy nagyon jelentős munkát végzett: a Bánságban megépítette a bezdáni hajózsilipet, amely az első vízi betonépítmény volt egész Európában. Eljárását saját kiadású könyvében tette közzé (Praktische Anleitung zum Betonbau, Bécs, 1857). Hollandiai tapasztalatai alapján magánvállalkozóként klinkertégla gyártásba kezdett. A színezett téglák nagy sikert arattak és hamar elterjedtek a Délvidék városaiban: Zomborban, Szabadkán kedvelt útburkolatként használták őket. Sok helyen még ma is alkalmazzák ezt a terméket a belvárosi sétálóutcákban. 1853-ban Laibach (ma: Ljubljana) környékének vízügyi rendezését oldotta meg. 1862-ben önálló mérnök-vállalkozóként megbízták a Lajta folyó szabályozásával, melyet a hivatalos költség-előirányzattal, 348 000 forinttal szemben 68 000 forintos költséggel oldott meg, mindössze három hónap alatt – ezzel a célszerű, takarékos mérnöki munkára akart példát mutatni. 1867-ben a kormány miniszteri tanácsossá nevezte ki és megbízta a Duna-szabályozás irányításával. 1871-ben azonban Tisza Lajos indoklás nélkül nyugdíjaztatta. Baross Gábor 1882-es hivatalba lépésekor rehabilitálni kívánta, de ő idős korára hivatkozva - 64 évesen – már nem vállalt további szolgálatot.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)
