A Derkovits-ösztöndíjas képzőművészek beszámoló-kiállítását minden évben megelőzi a bírálási folyamat, amelyet szakmai zsűri végez. Ilyenkor szemlézik és értékelik az ösztöndíjasok elmúlt egy évben végzett munkáját. Hogyan zajlott idén a zsűrizés?
Mint minden más munkafolyamat az elmúlt időszakban, a zsűrizés is folyamatos rugalmasságot igényelt mindenkitől, mivel szinte hétről hétre változnak a terveink megvalósításához szükséges lehetőségek. Ennek megfelelően idén a kuratórium online anyagok alapján bírálta el a beadott év végi beszámolókat.
Mennyire befolyásolta a zsűri munkáját, hogy nem láthatták élőben is az elkészült műveket?
A művészeti tevékenység dokumentálása az online térben egyre nagyobb jelentőségű; egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a műalkotást körülvevő szövegek, leírások, a reprodukciók. Így van ez az év végi beszámolók esetében is: limitáltabb a befogadó hozzáférése a térbeli-időbeli kiterjedésű művekhez. Ezeknek az anyagoknak a részletesebb tanulmányozása viszont a műalkotásokkal való elméleti jellegű, elmélyültebb találkozásra ad alkalmat. Úgy gondolom, hogy az év végi beszámolók értékelése során ez a kettősség hatással volt a zsűri munkájára.
Milyen változások jellemzőek a beszámoló-kiállítás megrendezésében az eddigi gyakorlathoz képest?
Idén a tárlat helyszíne rendhagyó módon és első ízben a MANK két galériája lett volna. A választás azért esett a MANK Galéria és az Új Műhely kiállítótereire, mert az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából a MANK a Derkovits-ösztöndíj szakmai lebonyolítója.
Kirajzolódik valamilyen hasonlóság a 26 ösztöndíjas alkotó beszámolóiban? Mennyire hagytak nyomot az elmúlt egy év viszontagságai a létrejött műveken?
Több ösztöndíjas munkáinak középpontjában is a tériség és a sík, a valóság és az illúzió kérdései állnak. Van olyan ösztöndíjas, akit a nehézségek kísérletezésre késztettek, új irányokat nyitva meg számára. A legtöbb alkotót a 2020-as év meghatározó tapasztalatai a tervezett munkák újrafogalmazására késztették, ha ez nem is egyenlő mértékben érhető tetten mindenkinél.
A művészek munkafolyamatait befolyásolta a bezártság és az elszigetelődés, de a legtöbben arról számoltak be, hogy ez termékenyítően hatott rájuk, és az elkészült munkák is ezt bizonyítják. Másrészt azonban hatalmas hiányok keletkeztek azáltal, hogy a tervezett kiállításokat sokan nem tudták megvalósítani, így a szakmai párbeszéd és a visszajelzések is elmaradtak.
Mit lehet előzetesen tudni az online kiállításról? Hogyan készültök a megnyitóra?
Terveink szerint január 28-án, este hatkor, az offline kiállítás tervezett időpontjában tartjuk meg az online megnyitót. A MANK Galériából jelentkezünk, az eseményt élőben fogjuk közvetíteni a MANK Facebook-oldalán, így bárki bekapcsolódhat majd online.
A kiállítás fizikai formában nem fog megjelenni, de egy komplex bemutatót készítünk, mely szintén az alkotomuveszet.hu oldalon lesz elérhető. Mivel szeretnénk megőrizni az esemény izgalmát, a beszámoló-kiállítás anyaga csak a megnyitó időpontjától kezdve lesz elérhető az online térben.
Kurátorként milyen kihívásokat támaszt eléd az online tárlat megvalósítása?
Ebben az esetben klasszikus értelemben nem lehet rendezésről beszélni, viszont a művek kiválasztása, a szervezés koncentrált munkát igényelt. A kiállítás tulajdonképpen az ösztöndíjasok éves portfóliója alapján készült válogatásból fog állni. Ezekben az anyagokban kerestem kiemelhető, koherens fókuszpontokat. Imázsanyagot is készítettünk a MANK fotósával, Csákvári Zsigmonddal. Minden ösztöndíjas művészről készült egy portré a saját alkotása előtt, és egy villáminterjú is. Izgalmas élmény volt ellátogatni az alkotók műtermeibe.
Az elmúlt egy év kulcsmozzanatai és fogalmai alakultak át azáltal, hogy a publikus és a személyes terek összemosódtak vagy felcserélődtek. Ez meg is jelenik majd az online kiállításban, mivel valamelyest minden fotózási helyszín eltér egymástól, az online térben viszont egységgé szerveződnek, és így „fiktív hely” jött létre. Számomra ez kárpótolta a kiállítás-rendezés élményét, mivel így mindenkivel személyes és közvetlen kapcsolat alakult ki, amit közvetíteni is tudunk a nézők számára. A kényszerhelyzetből született megoldások másik előnye, hogy ez a kiállítási anyag nem csak egy hónapig lesz látható, hanem a weboldalunkon később is.
A beszámoló-tárlat kiállítói:
Almásy Ivor, Ámmer Gergő, Berkes Ádám Csanád, Bernáth Dániel, Éles Lóránt, Gosztola Kitti, Gúgyela Tamás, Gulyás Andrea Katalin, Jagicza Patrícia Linda, Kincses Előd Gyula, Kiss Dániel, Kopacz Kund László, Máriás István aka Horror Pista, Melkovics Tamás, Nagy Karol, Paráda Zoltán, Révész Anna, Rózsa Luca Sára, Schuller Judit Flóra, Sipos Boglárka, Süveges Rita, Szabó Franciska, Szabó Menyhért, Sztruhár Zsuzsa, Tranker Kata, w. Horváth Tibor
A nyitóképen Ámmer Gergő. Fotó: MANK/Csákvári Zsigmond
