A Nagy Generációnak nevezett, egykori lázadó beatnemzedék ma is élő tagjai lassan mind szépkorba érnek: Zorán (82) után ma Kovács Kati ünnepli a nyolcvanadik születésnapját, míg jövőre Hobo és Szörényi Levente, 2026-ban pedig – időrendi sorrendben haladva – Nagy Feró, Koncz Zsuzsa, Bródy János és Demjén Ferenc tölti be a nyolcadik ikszet.
Kovács Kati – aki sokáig még az útlevelében is Katiként szerepelt, csak amióta bejött a digitális rendszer, azóta ott már Katalin – valójában nem tartozott a beaténekesnők közé. Egerben egy gimnáziumi amatőrzenekarban Little Richard, Ella Fitzgerald és más fekete előadók dalait adta elő. Temperamentumos viselkedése után „Dinamit Katinak” nevezték, és erre első nyilvános szereplése alkalmával is rászolgált. 1965-ben a Ki mit tud?-on tűnt fel egy akkoriban nálunk teljesen szokatlan, ám hangjához kiválóan illő shouter („kiabáló”) előadásmóddal. Az egri orvosírnok mindenkit elkápráztatott: hangja, előadói készsége, robbanékony temperamentuma, frazírozó képessége ámulatba ejtette a szakmát és a közönséget egyaránt.
De hamar meg kellett tapasztalnia, hogy ha az általa annyira szeretett jazz-, blues-, soul- és gospeldalokat, illetve spirituálékat el akarja énekelni, akkor sok más szerzeményt is be kell vállalnia. Miként 1979-ben a Mozgó Világban visszaemlékezett az 1965-ös televíziós debütálására: „bár utána fél évig jártam a jazz tanszakra, mivel ennem és laknom kellett, kenyér után néztem. Még az első sikerek után is az volt a legfőbb vágyam, hogy egyedül egyek meg egy doboz májkrémet. A főorvosom vette a cipőt, amiben a Ki mit tud?-on felléptem.”
Úgyhogy egy évvel később az első Táncdalfesztiválon már Gyulai Gaál János és Hajnal István Nem leszek a játékszered című dalával indult – és azzal is nyerte meg. Később pedig még kétszer diadalmaskodott e televíziós slágerseregszemlén (Add már, Uram, az esőt!, 1972, Újra otthon, 1981), amit a magyar énekesek közül egyedüliként sikerült elérnie. Közönségkedvencként viszont sorra énekelte a rádiós „slágercéh” szerzeményeit, amelyekkel szinte minden fesztiválon, bemutatón sikert aratott. 1967-ben felfedezték a filmesek, és a következő két évben több sikeres moziban (Ünnepnapok, Holdudvar, Fejlövés, Nyár a hegyen, Fényes szelek, Eltávozott nap, Hamis Izabella) szerepelt, 1969-ben pedig a kritikusok őt választották meg az év színésznőjének.
Kovács Kati – Nem leszek a játékszered (1966)
A korábban a beat és a hagyományos tánczene között ingázó énekesnő voltaképpen a hetvenes években találta meg igazi közönségét, akkor, amikor már egyértelműen a szórakoztató tánczenék felé közelített. Akkor, amikor már bevallottan mindenki kedvére akart szerepelni. A számára kedves fekete dalokkal valószínűleg messze nem ért volna el olyan sikereket, mint a rádióban és a lemezeken rögzített világsikerekkel, táncdalokkal, San Remó-i és eurovíziós slágerekkel. És hát így minden adott volt, hogy az első magyar szórakoztató művész legyen.
Kovács Kati – Add már, Uram, az esőt! (1972)
A kivételes hangú énekesnő ennek érdekében szinte mindent elvállalt, amit felkínáltak neki. Ha fesztiválokon vagy bemutatókon kellett szerepelni, akkor ott csinált slágert, ha tévébe, rádióba hívták, akkor ott szólalt meg, ha profik invitálták örömzenélni, akkor mindenkit leénekelt a pódiumról, ha külföldön hallották, rögtön szaladtak a szerződéssel. De ugyanilyen tehetséggel adott elő magyar nótákat, diszkócsárdást, szentimentális slágert vagy bakaballadát is.
A hetvenes években volt egy közismert, kedves slágereket éneklő fesztivál-énekesnői képe (Úgy szeretném meghálálni, Találkozás egy régi szerelemmel, Mit remélsz?, A régi ház körül, Én igazán szerettelek, Hull a hó a kéklő hegyeken, A pesti férfi), és egy kevésbé ismert „Dinamit Kati”, aki élvonalbeli rockegyüttesek és szerzők támogatásával mesterműveket adott elő (Rock and roller, Szólj rám, ha hangosan énekelek, Apák és anyák, Menjünk világgá, Várlak, Segíts túl az éjszakán, Nekem biztos lesz egy fiam, Közel a Naphoz, Kék farmer, Tíz év az úton, Életem lemeze).
Sokak szerint két legjobb korongját 1974-ben és 1976-ban a Locomotiv GT tagjaival készítette.
Kovács Kati és az LGT – Rock and roller (1974)
Miközben 1978-ben Szörényi Leventével és Adamis Annával, 1979-ben és 1983-ban a V’Moto-Rockkal készített lemezeket.
Kovács Kati – Így legyen (1983)
Kovács Kati amúgy azon kevés popzenei előadónk közé tartozik, aki a glóbusz öt kontinensén (Észak-Amerikában, Ausztráliában, Afrikában, Ázsiában, valamint Európa szinte minden országában) fellépett, miközben a világ tizenegy országában a magyar mellett összesen öt nyelven (angolul, németül, japánul, oroszul és lengyelül) jelentek meg hanghordozói. Emellett dalait cseh, francia, finn, olasz, orosz és spanyol nyelvre is lefordították, és adták elő.
Kiválóan énekelt gyerekeknek filmdalokat (Elza kölykei, Dot és a kenguru, Hugó, a víziló, Robin Hood), esemény volt megszólalása a rockoperákban (Atilla – Isten kardja), és sikerrel debütált műsorvezetőként (Slágertévé) szórakoztató zenés műsorokban. Hatszor kapta meg a Magyar Rádió és Televízió Nívódíját. Mindez együtt azt erősíti, hogy a legnagyobb női szórakoztatósztár volt Magyarországon. Számos fesztiválon (Dresden, 1972, Castlebar, 1974) győzött, 1975-ben a brit Music Week szaklap az év énekesnőjének választotta.
Bő hat évtizedes évtizedes pályafutása alatt végig aktív maradt. Játszott többek között a Művészetek Palotájában, a Pesti Vigadóban, a Budapest Kongresszusi Központban, az Erkel Színházban, a Budai Parkszínpadon, a Budapest Sportarénában, a Syma Csarnokban, a Népstadionban, a Sziget Fesztivál és az EFOTT nagyszínpadán, de olyan helyszíneken is koncertezett, mint a Mátyás-templom, a Dohány utcai zsinagóga vagy az A38 Hajó.
Sok évtizedes munkássága elismeréseként 1986-ban a Liszt-díjat, 1994-ben és 2011-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét, illetve Tisztkeresztjét vehette át. 2014-ben pedig megkapta a legmagasabb állami művészeti elismerést, a Kossuth-díjat.
Kovács Kati és a Qualitons – El ne hagyd magad (2009)
