Németország és Nagy-Britannia óriási költségekkel épített hadiflottái az első háborús évben csak kevés nagyobb ütközetben találkoztak. Ezekben a britek maradnak győztesek a támaszpontjaiktól távol tevékenykedő németekkel szemben. Több sikert érnek el a német tengeralattjárók és a kereskedelmi háborúban ténykedő cirkálók, segédcirkálók. Az 1914. augusztus 28-án Helgolandnál lefolyt tengeri ütközet után - amelyben a németek a fölényben lévő brit erőkkel szemben három könnyű cirkálót és egy torpedót vesztenek -, az Északi-tengeri háború leáll. A haditengerészeti vezetés immár azt a célt követi, hogy aknák és tengeralattjárók bevetésével a briteket annyira legyengítse, hogy bele lehessen vágni a döntő csatába. Az első sikerek igazolni látszanak ezt a stratégiát: az U9 tengeralattjáró Otto Weddigen parancsnoksága alatt szeptember 22-én az Északi-tengeren elsüllyeszt három brit páncélos cirkálót. Hasonlóan sikeres eleinte a Csingtaóban állomásozó kelet-ázsiai cirkálóraj Maximilian Spee gróf altengernagyi parancsnoksága alatt: a chilei partok előtt, Coronelnél, november 1-én elsüllyeszt egy brit flottaegységet, december 8-án azonban a Falkland-szigeteknél a köteléket a túlerőben lévő britek elsüllyesztik. Egyetlen hajó menekül meg, a Dresden nevű könnyű cirkáló, amely felveszi a harcot.
