Ahhoz képest, hogy Arthur Millert a modern amerikai drámaírás egyik legnagyobb alakjaként tartják számon, a gimnáziumban még egyáltalán nem volt könyvmoly típus, a sportolás sokkal jobban érdekelte. Akkor döntötte el, hogy író lesz belőle, amikor elolvasta Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényét. Íróként elsősorban az amerikai munkásosztály helyzetét szerette volna bemutatni, színdarabjaiban az emberek gyengeségeit és sebezhető oldalait vizsgálta.
Első darabját még egyetemista korában írta, No Villain címmel. Következő munkáival már díjakat nyert, majd 1947-ben Édes fiaim című drámája hatalmas sikert aratott a New York-i Broadwayn. Az ügynök halála már a Pulitzer-díjat is meghozta számára, a Salemi boszorkányok pedig világszerte mindmáig a leggyakrabban játszott műve. A darabot Miller az egyre agresszívabbá váló Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság allegóriájának szánta, de szimbóluma lehet bármiféle politikai üldözésnek. Mielőtt belefogott a dráma megírásába, Miller elutazott Salembe, Massachusetts államba, hogy tanulmányozza az 1692-es boszorkányperek történelmi hátterét.
Méltán sikeres drámái ellenére Arthur Miller nevének említésére sokaknak elsőre Marilyn Monroe jut az eszébe, és az íróval kötött rövid életű, viharos házassága. Miller alig pár hónappal azután, hogy elvált első feleségétől, meg is tartotta esküvőjét a hollywoodi sztárral. Marilyn utolsó filmje pont az a Kallódó emberek volt, amelyet férje azonos című novellájából vittek filmre. A házasság azonban, akárcsak az író darabjainak többsége, nem ért boldog véget. Válásuk után nem sokkal a színésznő meg is halt, Miller pedig Bűnbeesés után című darabjában írta meg házasságuk alatt szerzett tapasztalatait.
A drámaíró magánélete ezután nyugodtabb mederbe terelődött, harmadik feleségével negyven évig, egészen a nő haláláig együtt maradtak. Arthur Miller élete végéig folyamatosan dolgozott, 2005-ben hunyt el 89 éves korában.
forrás: wiki
