- Azt mondják, a fiatalok a legszigorúbb kritikusok. Félsz?
- Nem különösebben. A Krétakör Színházzal már jó pár iskolai közönségtalálkozónk volt. Nemcsak ők kritizálnak, én is visszakérdezek. Hogy mi ment át a szövegből, mi volt izgalmas, és mit untak. Nem baj, ha valami nem tetszik nekik, ebből lehet tanulni. Egyébként megfigyeltem, egészen máshogy dekódolnak, mint mi, 35-40 évesek. Még a drámatagozatos osztályoknak sincs számottevő színházi viszonyítási alapjuk, sokkal inkább filmes. De már Bodó Viktor és kortársai is így gondolkodnak, irodalmi helyett filmes műveltségből rendeznek: előadásaik filmszüzsé-szerűek, tele vannak asszociációkkal, soundtrackekkel, videóval.
- A Krétakör tagjaként leginkább Schilling Árpáddal dolgozol. Ő is filmesen gondolkodik?
- Süsü határeset. Fontos neki a szöveg, ez a klasszikus rendezői hozzáállás, de sokszor filmesen lát. Az erős színpadi víziók akkor születnek, ha a darabot rendezők "írják". Dolgoztam már én is ilyenben, a Hazámhazámban például, ez másfajta izgalom, a rendező szervál, és nekem kell ezt fogadni: szöveggé tenni. Engem azért leginkább a nyelv érdekel, a kortárs szöveg antik formában, mint a Phaidránál, vagy a moliere-i textus a Finitónál. A rendezői színház ellenhatásaként ez Németországban már korábban létrejött, az önmagában irodalmi értékkel bíró és látszólag teljesen merev és színháziatlan drámaszöveg, mint például Schimmelpfennignél. De ilyenek nálunk Térey János drámai költeményei is.
- Miért a Finitót viszed az óbudai iskolába?
- Mert ezt meg tudják nézni a fesztiválon, az Örkény Színház előadásában. Ha rajtam múlik, lehet, hogy a legújabb darabomat, a Tranzitot választottam volna. A zalaegerszegi színház kért fel rá, szintén verses, hatodfeles jambusban írtam. Illetve még írom, csiszolgatom.
- Hogy néz ki egy ilyen megrendelés? Mondjuk: írjál nekünk valamit, készülj el vele decemberig! Vagy: írjál a gerlék párzásáról egy jó kis darabot? Esetleg: a Maca művésznőnek kéne egy jó kis főszerep?
- Bagó Bercié úgy szólt: írj nekünk egy nagyszínpadi darabot, lehetőleg minél több szerep legyen benne. Persze, ilyenkor fontos, hogy jó a kommunikáció a társulattal. A darab egy repülőtéri tranzitban játszódik, kényszerleszállás után. Mai szituáció - blank verse-ben, hatodfeles jambusban. Ebben a versformában íródtak az ókori görög- és a Shakespeare-drámák, valamint nemrég döbbentem rá, hogy Az ember tragédiája is. Ez a drámák időmértéke. Nem érzed benne, hogy verset mondanak, mégis a mai figuráknak valami emelkedettséget ad. A forma kizárja a sallangot, a nyögést, az elharapást, csak a közlés, a gondolat marad. A forma ráadásul olyan, mint a tartósítószer - ki tudja, fennmaradt volna-e az Antigoné, ha prózában írják. Februárban lesz a bemutató, ez Bercivel a harmadik munkánk. Úgy ismerkedtünk meg, hogy egy másodikos főiskolai osztálynak rendezte a Kokainfutárt, és elhívtak a bemutatóra. Baromi izgalmas vizsga volt, olyan megfejtések születtek a szövegemhez, amire magam sem gondoltam volna.
- Ilyen gyakran előfordul veled?
- Ritkán. De például az idei POSZT-on részt vettem egy gimnáziumi beszélgetésen. Mikor túljutottunk az udvariassági körökön, egész érdekes dolgok derültek ki. Csak ültem és lestem, amikor a diákok azon kezdtek vitatkozni: Blondin és Blondinné konfliktusainak egyik oka, hogy nincs gyerekük. Ráadásul ezt a szövegből fejtették fel. Pedig én azért nem írtam bele, mert a gyerek csak bonyolította volna a történetet.
- Most vagy tizenöt író elmegy az iskolába, így mindenhol elolvasnak egy-egy drámát. Kinek fontos ma az írott dráma?
- Maguktól kevesen olvasnak drámát. Se kortársat, se régit. Nem tudom elképzelni, hogy valaki csak úgy lekapja a polcról a Bánk bánt. Egyébként maga a minőségi irodalom olvasása is szubkulturális helyzetben van. A drámaíró amúgy is ufó az írók között. Egy kétkötetes költő reprezentánsabb, mint Molnár Ferenc, Szomory vagy Szép Ernő. A szakmai kitüntetéseknél is évekig ide-oda dobáltak minket. Ha Jászai-díjra terjesztettek fel valakit, azt mondták, te író vagy, jelöljenek József Attila-díjra. Ha József Attilára javasoltak valakit, te a színháziakhoz tartozol, mondták. Most végre tisztázódott ez is: két éve drámaírók is kaphatnak (és kapnak is) József Attila-díjat. Azért hoztuk létre a Drámaírói Kerekasztalt, hogy újra bevezessük a drámát a köztudatba, és visszaadjuk az irodalmi presztízsét. Miközben, ha belegondolunk, színházban előadva a dráma jóval több emberhez jut el, mint mondjuk a vers. A Finitót esténként 400 ember előtt játsszák. A Nibelung-lakóparkot nemrég átvitték a budai Sziklakórházból a Lipótra - hónapok óta nem lehet rá jegyet kapni. A néző pedig az előadásélmény hatására szívesen hazaviszi a drámakötetet is.
