Óriási szükség van ebben az időben drMáriásra, hiszen a kortárs magyar képzőművészetben talán ő az egyetlen olyan, aki bármilyen borzalmas helyzetből ki tud csikarni egy kis humort és életkedvet. A Godot Galériában látható Anarchy in the E. U. kiállításának festményein a közelmúlt eseményeit dolgozza fel. DrMáriás a történeteket szokása szerint jó nagy adag iróniával meséli, és a valóságot mélyen belemeríti a groteszkbe, ezáltal képes elérni, hogy nevessünk azon is, amin egyébként sírnunk kellene.
Az alkotó legfrissebb festményeit most különleges online tárlatvezetésen élvezhettük (a kiállítás egyébként élőben is látogatható a Godot Galéria nyitvatartási idejében). A megszokott köszöntőt követően gyorsan kiszakadtunk a valós térből és időből, hiszen drMáriás ecsetével vezényelni kezdett, majd öblös hangján elénekelte a Himnuszt. A performansz segített abban, hogy átkerüljünk a másik valóságba, amelynek szereplői ismerősnek tűnnek ugyan, ám a különféle műtermekbe kerülve ők maguk is átlényegülnek.
DrMáriás szerepet ölt magára: karót nyelt pártkatonaként kalauzol minket a közelmúlt eseményein, hogy megértsük, hogyan jutottunk el e mostani helyzethez. Borkai Zsolt szerelmi bánatban szenved George Grosz műtermében festménnyel indulunk, ami még a maszkviselés előtti időket idézi meg.
Az alkotó vizionálja, mi marad a hősből, miután legendás akcióvideóját már mindenki látta.
Az alak magányosan, összetört szívvel ül az asztalnál, mellette a kutyája, aki már szintén ügyet sem vet rá. Az asztalon az életéhez köthető tárgyak, mellette a Dubrovnik hajó épp elsüllyed, a háttérben pedig memento moriként integet a Halál.
DrMáriás kifinomult érzékkel parafrazeálja a művészettörténet leghíresebb alkotásait is. Az egyik képén Francis Bacon Tanulmány Velázquez X. Ince pápa-portréjához festményének átiratát adja: a festmény alakjából végeláthatatlan sikoly tör elő akkor, amikor végre magára marad. Most, e képet látva egyébként felismerjük: ebben az évben számos olyan helyzetben volt részünk, amikor hasonlóképp üvöltöttünk volna.
A következő festményen egy szentként tisztelt tehenet látunk: egy telhetetlen állatot, aki mindent elnyel, ami csak az útjába kerül: szántókat, gyárakat, erőműveket. Kicsit félünk is attól, hogy mi lesz ha e szent tehén a végén e rengeteg mindent kérődzve kiadja magából, vagy egyszerűen szétpukkad...
A festmények nagy része a koronavírus-járvány következményeit dolgozza fel.
Ez nyilván nem véletlen: az évünk nagy részét ez a járvány határozta meg. Az első hullám hangulatát a Karantén-buli Georg Grosz műtermében című festmény adja vissza: egy rendkívüli lakógyűlésnek álcázott éjjel-nappali mulatságba csöppenünk be. Az asztalnál a házmester és a házigazda üzletel, a háttérben egy női alak háttal, egy bilin ül. Oldalt egy pár táncot lejt. A háttérben álló meztelen női testek felidézik bennünk Picasso Avignoni kisasszonyait. Azonban ezek a figurák arctalanul, árucikkekként lebegnek a térben.
Következnek a magyar hősöket ábrázoló képek.
MC, mindenki nagymamája új szupersztárként jelenik meg Matisse virágai között. Míg az egészségügy fő harcosa a Széchenyi fürdő szomszédságában álló tavacskában fürdőzik a Roy Litchenstein stílusát idéző vízililiomok között, tobzódó és burjánzó környezetben tűnik fel Győrfi Pál, aki az alapos kézmosás fortélyaira tanítja Lady Gagát. Közösen táncra perdülnek, és együtt énekelnek Derain kertjében, hogy örök optimizmusukkal és eltökéltségükkel távol tartsák maguktól a rájuk leselkedő koronavírusokat.
Az utolsó vacsorán azt a pillanatot látjuk, amint a koronavírus-járvány idején a világ hatalmasai egy asztalhoz gyűlnek, hogy egy pici nép erős vezetőjének megoldását meghallgassák, ami nem más, mint az alapos kézmosás.
Súlyos mű a Beatles-rajongók graffitiznek Banksy műtermében kép, amin Sztálin és Hitler énekli a Give Peace a Chance dalt. Közben vérrel festenek békejelet a falra. Ez a festmény sokkal keserűbb annál, mint amit megszoktunk a művésztől, azonban mégis fontos, hiszen szembesíti a nézőt,
micsoda szörnyűségeket idézhetnek elő az ideológiák.
Idilli, életvidám és zavartalan jelenet követi ezt a festményt.
Ezen drMáriás egy vágyott jövőképet fest, amely során Orbán Viktor és Soros György kibékülnek, hogy együtt virágoztassák fel Magyarországot. Az alkotó kifinomultan adagolja ezen a művön a giccset, a popartot és a rokokó jegyeket, ettől lesz átütő a kép.
„A belső ellenségről is szólnunk kell! Nem fogjuk elfelejteni 2008-at és a szemkilövetést”
– dörren ránk a szigorú tárlatvezetőnk, majd rámutat Ferencre és kedves nejére, akik mint ártalmatlanított zöld szörnyecskék jelennek meg Francis Picabia műtermében.
DrMáriásnak határozott véleménye van az SZFE átszervezéséről és a raktárkoncertek eredményességéről Francis Picabia műtermében. Képes azt vizionálni, hogy mi lenne, ha Magyarország csatlakozna az USA-hoz, és létrejönne a Magyar Egyesült Állam.
Delacroix stílusában festi meg A diplomás kommunisták című művét, amelyen egy ágyútalpon együtt indul harcba Bill Gates, Soros György, Greta Thunberg és Mark Zuckerberg, hogy együtt szabadítsák fel a proletariátust.
Két képe foglalkozik az űrutazással.
Az egyiken Farkas Bertalan bolygóközi találkozása elevenedik meg Szent Istvánnal Léger stílusában. A jelenetben a karok és lábak egymásba gabalyodva kavarognak a két alak között.
A másik festményen pedig Gagarin váratlanul találkozik a vasfügönnyel Baselitz műtermében. Az élénk színmezőkből felépülő mű meglehetősen melankolikus, hiszen arról szól, hogy az ünnepelt hősöket idővel miként lepi be a feledés pora.
DrMáriás nem kíméli a főpolgármestert sem.
Egyik festményén a humanizmus nagy bokszolójaként ábrázolja, amint margarétákkal felvértezve és kedvességgel túlcsordulva megnyeri a választásokat. A másik alkotásán a már kinevezett KG-t látjuk, akinek a legnagyobb problémáját a faültetés jelenti. Időnként annyira megzavarodik ettől a furcsa helyzettől, hogy fordítva ülteti a földbe az újabb fákat.
Miután a kapitalizmus orvul meggyilkolta a kommunizmust Margitte műtermében, és a Yellowstone Nemzeti Parkban is ráleltünk a magyar tüntetőre, aki olyan hosszú ideje tartja maga előtt tábláját, hogy arcvonásaira már nem is emlékszünk, elérkezünk Rogán Cecíliához, aki néha már annyira vágyik maga után, hogy egyszerre több lesz belőle.
Rendkívül szellemes festmény a Kafka Úr és Kafkáné párterápián Baselitz műtermében, amelyen Kafka kínjában kedves nejévé változik, felesége pedig Kafkává. Majd az ide-odaváltozások során annyira hasonlatossá váltak, hogy végül ők maguk sem tudják, hogy melyikük kicsoda.
A tárlatvezetés a Baráti találkozó Max Ernst műtermében című festménnyel zárul, amellyel drMáriás tulajdonképpen tiszteletét fejezi ki azon fontos személyiségek iránt, akik nagy hatással voltak a gondolkodására és a stílusára. A baráti találkozó során egy képre került többek között feLugossy Laca, Bukta, Gulyás Gábor, a MODEM egykori vezetője, a Godot-s Kozák Gábor. De itt van Bach, a modern metálzene megalapítója, és Bukowski, a perverzitás nagy tudója, sőt még Dosztojevszkij, a bűn és bűnhődés nagy szakértője is. Élők és holtak most végre találkozhatnak egymással, és remélhetőleg vidám tömegverekedéssel zárhatják a nagyszabású bulit.
DrMáriás festményei gyógyítják a lelket, és segítenek a túlélésben.
Egyedülálló alkotói hangja azért is annyira fontos, mert visszaadja a művészet katartikus képességét, így az valóban felszabadíthat a hétköznapi valóság terhei alól. Nézzük meg a képeit, hagyjuk, hogy hassanak ránk, és ne szégyelljünk felkacagni egyik-másik mű láttán, mert drMáriásnak épp ez a célja.
Hogy szeressük egymást, és nevessünk!
Képek forrása: Godot Galéria
A kiállítás képanyaga online is megtekinthető, az tárlatvezetés pedig visszanézhető.
