Feltámadás júniusban – szimbolikus a címe a kiállításnak, amellyel a járványt követően újranyitott a Godot. A tárlaton az elmaradt májusi kortárs aukcióra beérkezett művek egy része látható. Erről a kiállításról, a karantén alatti #maradjotthon projektről és a galéria elmúlt két évtizedéről Kozák Gáborral, a galéria egyik vezetőjével beszélgettünk.

1999-ben nyitott meg a galéria. Milyen volt az akkori közeg?

Nem volt nagy konkurencia, ezért könnyebb volt berobbanni ebbe a világba. Jórészt csak a Várfok, a Dovin, a Deák Erika és az általam vezetett Illárium működött még akkor. A két alapító, Kaucsek Bálint és Sáfár Zoltán Safi szüleinek Madách téri ingatlanában kezdték el működtetni a Godot-t. Galériát akartak csinálni, de érezték, hogy ez nem állna meg a saját lábán, ezért mással is foglalkoztak: csúcsminőségű hangtechnika forgalmazásával és ingatlanok eladásával. Így kompromisszummentesen működtethették a galériát.

Hogyan nézett ki akkor a galéria?

A mostani Telep helyén működött a Godot: a földszinten volt a bemutatóterem, ahol a galéria művészeinek képei voltak. Rengeteg mű a falon, sok-sok letámasztva a földre. A felső szinten rendeztük mindig a kiállítást. Lefelé egy nagy pince vezetett, ahol rengeteg képet halmoztunk fel. Olyan volt ez, mint egy képturkáló: jöttek az érdeklődők, válogattak. A 2000-es évek elején igazi kuriózum volt a Godot az óriási méretei miatt.

Megnyitó a Godot-ban, még a Madách úton, 2003-ban
Forrás: Godot Galéria

Az induláskor a Magyar Grafikusok Szövetségével és a Magyar Festők Társaságával is együttműködtetek. 

A kezdetekkor Safiék a sötétben tapogatóztak, még nem volt galériás tapasztalatuk. Kapták a tanácsot, hogy kooperáljanak ezekkel az országos szervezetekkel. Olykor a Godot-ban rendeztek nagy országos tárlatokat, máskor segítettünk ezek lebonyolításában. Az induláskor ez a munka nekünk is jól jött, de idővel ráébredtünk: rengeteg energiánkat elveszi, így abbahagytuk.

Amikor a Godot-ba kerültél, akkor már több évnyi tapasztalat volt mögötted: dolgoztál a Várfokban, a Csók István Galériában és az édesanyád alapította Illáriumot is vezetetted. Mi volt az a tudás, amit magaddal hoztál a Godot-ba?

A Godot előtti öt évben sok művésszel ismerkedtem meg, sokféle művészetet láttam. Minden létező kiállításra eljártam, az akkor létező szaksajtót betűről-betűre végigolvastam, műtermekbe látogattam. Láttam, hogyan működik ez a világ, így amikor a Godot-ba kerültem, már tudtam, hogy kivel és mivel akarok foglalkozni. Hamar kiderült az is, hogy én merészebben döntök, mint Safiék. Ők megfontoltabbak, hosszabban elemzik a kérdéseket, én intuitívabb vagyok.

Fotó: Csákvári Zsigmond/Kultúra.hu

Melyek voltak azok az elvárások, amelyekből nem engedtetek?

Az első szempont: olyan művészettel foglalkozzunk, ami nekünk tetszik. Fontos volt a szakmai szempont is: figyeltünk a művészettörténészekre, a szaksajtóra, a kritikusokra és a trendekre is. A harmadik pedig a gyűjtő oldala: olyan művészetet kerestünk, amit szívesen vásárolnak. Ez a három aspektus az utóbbi években egy dologgal egészült ki: a népszerűséggel. 

Miért fontos a népszerűség a művészet esetében?

Mert a népszerű művészet az, ami a jövőbe mutat. Bezárkózhatunk egy szakmai elefántcsonttoronyba, de a mai világban, ahol a piac törvényei az uralkodók, nincs értelme. Nincs értelme mindig ugyanannak az 500 embernek kiállítást csinálni, mert az unalmas és belterjes. Ez a rendszer is, mint minden másik, a külső impulzusok által lesz életszerű és valóságos. 

Gaál József Gnome című kiállításán
Forrás: Godot Galéria

Népszerűség ide vagy oda, azért viszonylag szűk művészkörrel dolgoztok. 

Igen, jelenleg hat alkotót képviselünk. Ez nem tudatos döntés volt a részünkről, de éreztük, hogy hosszabb távon velük tudunk eredményesen együtt dolgozni. drMáriás, Bukta Imre, Gaál József, feLugossy László, Ujházi Péter és Szikora Tamás tartozik a Godot-hoz. De rajtuk kívül vannak páran, akikkel lazább együttműködésekben dolgozunk.

A művészeitekkel baráti kapcsolatot ápoltok. Azért ez sem feltétlenül megszokott.

Szerintem nagyon fontos az emberi tényező is. Nem mérce, hogy akit képviselünk, az a barátunk is legyen, ez így alakult. A művészeinkkel nem kötünk szerződést sem, mert úgy gondoljuk, hogy a galerista és a művész között a viszony bizalmi.

Kozák Gábor Bukta Imrével, Tariska Szabolccsal és feLugossy Lászlóval
Forrás: Godot Galéria

Kinek a kiállításával nyílt meg a galéria és melyik volt az, aminek a szervezésében már te is részt vettél?

Szurcsik József A varázsló kertje című kiállítással nyílt meg a Godot. Szurcsik fontos művész, több kiállítást is rendeztünk a műveiből, sokáig együtt is dolgoztunk vele. Ma már nem képviseljük őt, de időről-időre azért bemutatjuk a műveit. Legutóbb 2018-ban rendeztünk kiállítást a legújabb munkáiból. Amikor én odakerültem, akkor Gaál József Gnome kiállítása futott épp. Utána következett Koronczi Endre ISTEN című tárlata, amelynek a szervezésében már én is részt vettem. De nehéz ezeket már ennyi év távlatából felidézni, sok kiállítás eltűnik az emlékezetemben.

drMáriás: Vitéz Mága Zoltán csatába hív Larionov műtermében

Melyek azok, amelyekre szívesen emlékszel vissza, amelyek megőrződtek?

Emblematikus kiállítássorozatunk volt az, amelyekben a kortárs magángyűjteményeket mutattuk be. Spengler Katival találtuk ki, aki a férjével maga is jelentős kollekciót birtokol (Spengler-Somlói Gyűjtemény – a szerk.), hogy jó lenne a Műcsarnokban a magángyűjtők képeiből kiállítást rendezni. Ott nem találtunk meghallgatásra, ezért eldöntöttük: megcsináljuk kicsiben a Godot-ban. Végül 18 alkalomig jutottunk, és olyan magángyűjtők mutatkoztak be a Spengler-Somlói házaspár mellett, mint Gerendai Károly, Ledényi Attila vagy Antal Péter. Nem csak a saját gyűjtőinket mutattuk be, független és szakmailag kikezdhetetlen volt ez a válogatás. 

Kozák Gábor, Sáfár Zoltán és Kaucsek Bálint 2003-ban
Fotó: Misetics Mátyás

Miben állt e sorozat jelentősége?

Láthatóvá tettünk egy réteget, nyilvánosságot adtunk ennek a csoportnak. A 2000-es évek elején egyre többen foglalkoztak a magángyűjtőkkel, a 2008-as válságig nagy pezsgés volt a magángyűjtemények körül. Aztán jött a recesszió, az embereknek csökkentek az anyagi forrásaik, történt egyfajta kijózanodás. A megszorítások miatt a gyűjtők többé nem szívesen nyilatkoztak arról, hogy milyen vagyont birtokolnak. 

Hogyan élte meg a galéria a 2008-as válságot?

Rosszul, nagyon megérintett minket. Eltűntek azok a gyűjtőink, akik csak alkalmanként vásároltak, és eltűnt az a pezsgő művészeti élet, amiben mi is fürdőztünk. Sok mindent át kellett gondolnunk, újra fel kellett építenünk. Ekkor kezdtünk el fotóval is foglalkozni, de  végül nem tudtunk megtapadni a fotóművészet terén.

feLugossy László: Ébredők (70×100, olaj, vászon, 1998., Kozák Gábor és Stomp Sára gyűjteménye)

A saját gyűjteményed is megmutatkozott az előbb említett sorozat 7. alkalmán, de tavalyi Publikus magánügyek című kiállításon is láthattunk hét olyan munkát, ami a te tulajdonodban van. Milyen művészetet, kitől vásárolsz szívesen?

Alapvetően a galéria művészeitől veszek: mindegyikőjüktől jelentős anyagom van, fontos képekkel. Mellettük pedig néhány alkotótól vásárolok még. Én nem tudom ezt máshogyan elképzelni: ha művészettel foglalkozom, természetes, hogy magam is vásárolok. Régebben kevésbé voltam szigorú: olykor a gyűjtőinket megelőzve csaptam le egy-egy munkára, de most már nem csinálok ilyet.

Hogyan lehet a látogatókból gyűjtőket nevelni? A Godot-nak van erre valami koncepciója?

Szerintem az kell, hogy az emberek járjanak kiállításokra, menjenek műtermekbe, érdeklődjenek és idővel vegyenek valamit. Nem kell mindenkinek gyűjtőnek lennie: inkább az a fontos, hogy az emberek bátrabban vásároljanak képeket. Remek lenne, ha minden lakásban lenne néhány kortárs mű.

Van egy vásárunk, a Godot Young Generation Art Fair, aminek szintén ez a célja. Fiatal alkotóktól állítunk ki, akiknek a munkáit már néhány tízezer forintért haza lehet vinni. Ezek a művek alkalmasak arra, hogy belépőt adjanak a képvásárlás világába.

Bukta Imre: Kökényes mögött

A Godot esetében a művészet népszerűsítését szolgálja az eseményjelleg is? Gyakori, hogy nem hétköznapi kiállítások, szokatlan megnyitók, különös események helyszíne a galéria.

Igen, azt gondoljuk, hogy ezekkel lehet népszerűsíteni a galériát, az adott művészt vagy kiállítást. És persze az egész képzőművészetet. Olyat kell csinálni, ami kilép a szigorú keretekből. Könnyű ezeket megszervezni, hiszen szinte mindegyik művészünk többdimenziós, bennük is megvan a vibrálás, hogy kilépjenek a megszokott keretekből.

Bukta Imre tyúkjai a Godot-ban
Forrás: Godot Galéria

A galéria szlogenje is tükrözi ezt a szemléletet: az alkotó szabadsága, a gyűjtő szenvedélye. Számodra mit jelent ez a sor?

Ezt a mondatot Szurcsik találta ki: rá jellemzően rövid, tömör és frappáns. A Godot-ban próbáljuk lehetővé tenni, hogy a művészeink szabadon, korlátok nélkül fejezhessék ki magukat, majd az elkészült művekhez keressük meg azokat a gyűjtőket, akik szenvedéllyel, örömből vásárolnak. 

A galéria 2011-ben költözött a Bartók Béla útra. Mennyiben változtatta ez meg a Godot beágyazottságát?

Mi és Faur Zsófi voltunk itt az első fecskék. A működésünket a költözés nem befolyásolta, persze örülünk, hogy a Bartók Béla úti kulturális pezsgés részesei vagyunk, de más helyszínen is ugyanezt a programot vinnénk. A Madách Imre útról viszont jó volt elköltözni, az a környék a romkocsma-turizmussal nagyon megváltozott. 

Nagy Kriszta x-T: I love You

Hogyan élte meg a Godot a karantén időszakát?

efZámbó István VI. Kiséletmű Kiállítás című tárlata gyakorlatilag egybeesett a bezárkózással, a megnyitót már nem is tudtuk megtartani. Virtuális kiállítás formájában marad meg az emléke. Egy-két eladásunk volt: a rendszeres gyűjtőink fontosnak érezték, hogy támogassák a galériát. 

A Facebookon elindítottuk a #maradjotthon nevű projektet, amely során művészeket kértünk meg, hogy fotózzák le magukat az otthonukban, munka közben. Egy képzőművész számára nem olyan nagy kihívás az otthonmaradás, hiszen vírustól függetlenül ők általában a négy fal csendes magányában alkotnak. A projektben a szakma jó pár jeles képviselője részt vett, nemcsak a mi művészeink, ez igazán nagy öröm. 

A járvány miatt egyelőre nem tudjuk, hogy megtervezzük-e az őszi programot és, hogy mikorra időzítsük be a tavasszal elmaradt két kiállítást. A következő hetekben derül ki, hogy mennyire látunk majd előre.

A Feltámadás júniusban című kiállítás
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

Június 4-én nyitott újra a galéria a Feltámadás júniusban című kiállítással. Mit láthatunk?

Május elejére terveztük a II. Kortárs Aukciónkat a tavalyi sikerén felbuzdulva, ez azonban a járvány miatt szintén elmaradt. Mivel az anyag már össze volt állítva, ezért úgy gondoltuk, hogy amit lehet, megmutatnánk. Ezek kereskedelmi tételek, általában gyűjtőktől vannak, akik eladnának, hogy mást vegyenek. A kiállítók között szerepel mások mellett Győrffy László, Soós Nóra, Nagy Kriszta, Nádler István, Pauer Gyula egy-egy munkával, sőt még egy Banksy-nyomat is látható.

#művészeti galériák