Dulovits Jenő úgy rajongott a fényért, hogy feltalálta a tükörreflexes fényképezőgépet

„A fény szerelmese vagyok. Hiszem és vallom, hogy a fénykép legnagyobb erénye csakis a fény kifejezése, hangsúlyozása lehet. Bizonyára mások is vallják ezt, mert sokan írnak és szavalnak a fény szerepéről, de nem mutatják meg a hozzávezető utat, mert nem ismerik. Én rátaláltam erre az útra, és azt őszintén, becsületesen meg is mutatom” –  vallotta Dulovits Jenő feltaláló-polihisztor, akit a fény valóban olyan tettekre sarkallt, amely nem csupán fennmaradt fotográfiáin maradt az utókorra.

Dulovits Jenő Sándor 1903. június 22-én született. Apja, Dulovits Miksa ügyvédi írnok, anyja Prausz Mária háztartásbeli volt. Érdekes egybeesés, hogy a későbbi tudós, akinek monográfiája is A fény szerelmese címet viseli, pont abban az évben született, amikor elkészült Hont vármegye székhelyének, az ő szülőföldjének közvilágítása.

A kis Jenő már gyermekkorában, mindössze nyolcévesen megismerkedett a fényképezéssel. Egyik családtagja tanította fényképezni már általános iskolás korában, és ennek köszönhető, hogy Dulovits Jenőnek már 1926-tól rendszeresen jelentek meg képei a hazai és külföldi lapokban. Autodidakta módon sajátította el a fotográfiai csínját-bínját, első gépét ráadásul ő maga készítette el:

„Kartonpapírból, fából és nagyítóüvegből. Apró kazettája is volt, amibe napfénypapír került. Napsütötte épületeket tudtam vele fényképezni fél-egy óra alatt. Az így nyert negatív képet fixáltam, és mindenféle mesterkedéssel próbáltam pozitívvá alakítani, több, kevesebb sikerrel” – olvasható a monográfiájában is közölt interjú részletében, amely a Magyarság című lap 1936 február 9-i számában jelent meg.

Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd 1913-ban a család Budapestre költözött, részben Jenő egészségi állapota miatt, akinél súlyos cukorbajt állapítottak meg. 1924-ben matematika–fizika szakos tanári diplomát szerzett, innentől pedig elsősorban tanárnak tartotta magát, és két évtizeden keresztül tanított fővárosi polgári iskolákban, miközben azért a fotózást sem hanyagolta el. A harmincas évek elején már nemzetközi fotókiállításokon szerepeltek alkotásai.

Ezzel azonban még mindig nem elégedett meg, ugyanis nagyon foglalkoztatta a fényképezés műszaki oldala, és technikai tudására támaszkodva folyamatosan kísérletezett: egy összetett lencserendszert próbált megalkotni. Lett saját készítésű objektíve, valamint pályája során nem kevesebb, mint kéttucatnyi szabadalmat nyújtott be. Ezek jelentős része az objektívekkel, az optikai rendszerekkel, előtétlencsékkel – azaz a fény útjával foglalkozott.

Több találmánya megvalósult, ezek közé tartozik a DUTÓ, azaz a Dulovits és Tóth Miklós alkotta lágyító előtétlencse, az igazi hírnevet azonban a DUFLEX (Dulovits-reflex) tükörlencsés objektív megalkotása hozta. A DUTÓ lágyító előtétlencsés fényképezőgépet 1931. augusztus 7-én jegyeztette be a szabadalmi hivatal, a DUFLEX fényképezőgépet pedig 1943. augusztus 23-án.

Na de mit is jelent a tükörreflexes technológia, és miért számított ez akkora mérföldkőnek a fotográfiában?

A (D)SLR kifejezés egy mozaikszó, amely a (Digital) Single-Lens Reflex, azaz digitális tükörreflexes fényképezőgépet takarja. Dulovits idejében persze még csak SLR-ről beszéltünk, és ez a technológia alapjaiban változtatta meg a fotózásról alkotott képünket, és hosszú időre meghatározta a fényképezőgépek, majd a digitális kamerák fejlődésének is az irányát. 

Dulovits Jenő nevével bevallom, először csupán néhány éve, fotótechnika-órán találkoztam – addig halvány fogalmam sem volt, hogy egy magyar feltalálónak köszönhetjük a fotótörténet egyik legnagyobb találmányát. Ott viszont megtanultam, hogy az SLR-gépek lényege az általa kitalált tükörreflexes rendszerben rejlik, és amely mechanizmus lehetővé teszi, hogy a fotós pontosan azt lássa a keresőben, amit az objektív „lát”, torzítás és késedelem nélkül. Ez a valós idejű optikai élmény volt az innováció egyik legfőbb vonzereje.

Amikor a fotós belenéz a gép optikai keresőjébe, a következő folyamat játszódik le: a fény áthalad az objektíven, majd eléri a tükröt, amely egy 45 fokos szögben helyezkedik el a váz belsejében, közvetlenül az objektív mögött. Ez a tükör a beérkező fényt felfelé, egy matt üveglapra vetíti. A matt üveglapra vetített kép aztán egy összetett optikai rendszeren, a pentaprizmán keresztül jut el a fotós szeméhez. A pentaprizma egy ötoldalú üvegtest, amely többszörösen visszaveri a fényt, így a matt üveglapon fejjel lefelé és oldalirányban fordított kép a keresőben helyesen tájolt, éles képpé válik.

Ezen gépek kifinomultsága abban rejlik, hogy valós idejű, optikai visszajelzést adnak a fotósnak, miközben a felvétel pillanatában precízen irányítják a fény útját az érzékelőhöz. Ez a kettős funkció adja a rendszer egyediségét és tartós népszerűségét, hiába robbantak be a piacra azóta a tükörrendszert kiküszöbölő és ezáltal jóval könnyebb, kisebb méretű, elektronikus keresővel ellátott tükör nélküli kamerák.

A Gramma Optikai Művek kezdik el gyártani 1943-ban a fényképezőgéptestbe beépített pentarizmával ellátott fényképezőgépeket. Sajnálatos módon a második világháború idején nem sok ilyen új technikájú gépet gyártottak le, majd 1949-ben az akkori kommunista irányítású Ipari Központ szovjet nyomásra a Duflex sorozatgyártását kevéssé gazdaságosnak nyilvánítva a Gammában leállíttatta a gyártást, 1954-ben Dulovitsot pedig ’racionalizálás’ indokával elbocsátották a Gammától.

Nemcsak gépkonsruktőr-feltalálóként szűnt meg számára a munka lehetősége, de fotóművészként és szakíróként is ellehetetlenült, és noha Japánban még elkezdték gyártani a Duflexet, Dulovits Jenő elszigeteltségének mai napig ható szomorú következménye, hogy halálakor munkái nem kerültek be közgyűjteményekbe, munkássága egészéhez mérve pedig csak nagyon kevés eredeti kópiája maradt fenn, többnyire magángyűjtőknél. A Duflex ma gyűjtői szenzációnak számít: az Ebayen közel ötmillió forintért lehet egyet beszerezni.

A polihisztor feltaláló a tanítás, a fényképezés és a különféle technológiai újítások mellett egyébként még a filmezésbe is belekóstolt, ő volt például az 1943-ban bemutatott Kádár Kata című magyar film operatőre. Számos szaklapban publikált, illetve szakkönyvek szerzőjeként is ismert, igazi szerelme azonban mindvégig a fotográfia maradt.

Fotóit megismerve pedig egyértelművé válik, hogy a technológiát Dulovits csak eszköznek tekintette, noha fontos szerepet játszott az életében, hogy feltalálja a lehető legjobb eszközt a fény befogására. Könyveinek és képeinek jelentős szerepe volt a festőiességgel szembeforduló, modern és rendkívül igényes formanyelvű alkotási módszer elterjesztésében. Változatos témájú fotóin közös a virtuóz, dinamikus előadás, a biztos szerkesztéssel és a fényhatások változatos alkalmazása. Képei tudatosan komponáltak, mégis árad belőlük a szépség. A rendszer által kitaszított Dulovits Jenőt élete utolsó éveiben csend vette körül. 1972. július 24-én halt meg Budapesten.

Címlapfotó: Dulovits Jenő Duflex elnevezésű tükörreflexes fényképezőgépe. Fotó: MTI/Máthé Zoltán