A 28. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál koreográfusai és táncművészei a kortárs tánc nyelvén mesélnek túlélésről, kapcsolatokról, bosszúról és megbékélésről az eseménysorozat záróhétvégéjén. Az ősz legpezsgőbb fesztiválján különböző irányzatok képviselői váltják egymást, ám egy dolog összeköti őket: mindannyian valami különlegeset, frisset és csak rájuk jellemzőt hoznak el a közönségnek.

Mi a közös a Sigur Rósban, Benedict Cumberbatch színészben, a shaolin szerzetesekben és a Holland Nemzeti Balettben? Sidi Larbi Cherkaoui belga koreográfus nem csupán a világ vezető balettegyütteseinek készít lélegzetelállító előadásokat, de ő felelt többek között az R’n’B-ikon Beyoncé és férje Jay-Z Louvre-ban forgatott, rekordnézettségű videoklipjének mozgásvilágáért is.  A sokoldalú koreográfus és társulata, az Eastman most Nomad című, sivatagi ihletésű művével érkezik a Trafó Kortárs Művészetek Házába. Az előadásban – melynek zenéjén a Basement Jaxx formáció egyik tagja, Felix Buxton, jelmezein pedig Jan-Jan Van Essche fashion designer dolgozott – megfigyelhetjük a Sidi Larbi Cherkaoui által megálmodott, varázslatos sivatagi tájat és különös lakóit, akiknek minden mozdulatában ott van: a túlélés kulcsa az összetartás.

Ám nem ez az egyetlen kihagyhatatlan táncprodukció októberben, hiszen a hazai táncélet is felpezsdül a fesztivál idejére Feledi János táncművészt-koreográfust ez alkalommal olyan történetek inspirálják, melyek az antikvitás óta újra és újra ihletet adnak költőknek, drámaíróknak és zeneszerzőknek. A szerelméért az alvilágba leszálló dalnok, Orfeusz alakját már-már rockzenét idéző energiával jeleníti meg Szentpáli Roland kompozíciója és Feledi formabontó koreográfiája, a Revenge (Élektra) című vadonatúj előadás pedig Euripidész tragédiája és Richard Strauss operája nyomán a megbékélésről, bosszúról és a háborgó lelkiismeret által szított őrületről szól egy egészen rendhagyó színpadi térben, amely az alkotók szerint egyszerre idéz vágóhidat, de lehetne akár egy különös medence is.

Feledi Project
Fotó: Bobál Katalin

Mi történik, ha egymás számára ismeretlen embereket zárunk egy térbe? Hogyan alakulnak ki kapcsolatok, és a kialakult viszonyok miként hatnak a többi jelenlévőre? A Közép-Európa Táncszínház kettős bemutatója ezekre a kérdésekre keresi a választ két nemzetközi sikereket arató fiatal magyar táncművész-koreográfus egy-egy új művén keresztül a Nemzeti Táncszínházban.

A Ketten című koreográfiát jegyző Mészáros Máté először a Szegedi Kortárs Balett szólistája volt, majd külföldön olyan világhírű alkotókkal dolgozott, mint Ohad Naharin, Sharon Eyal, Myriam Naisy vagy Wim Vandekeybus. Hat éven át volt az Ultima Vez társulat tagja, koreográfusként és oktatóként Európában és a tengerentúlon is dolgozott. A másik mű, a Sinni koreográfusa, Juhász Péter dolgozott a Les Ballets C de la B-ben, a Charleroi Danses-szal, Eléonore Valère-Lachkyval, most pedig Emanuel Gat társulatában táncol. A két bemutató lazán, epizódszerűen kapcsolódik össze, egyik sem előzménye-folytatása a másiknak, ugyanakkor mégis sok ponton lépnek párbeszédbe egymással és persze a közönséggel.

Nyitókép: Közép-Európa Táncszínház. Fotó: Éder Vera

Forrás és részletes program: CAFe Budapest