Családi hagyományok
A zenetörténeti hűség érdekében le kell írjam: a legrangosabb világzenei toplistán novemberben a Parno Graszt Suttog a szél lemezével negyedik helyen szerepel.
Divat lett a világzene, avagy a world music jelző, amelyet szinte bármilyen muzsikára ráaggatnak, ha abban bárminő népzenei hangszer szerepel. Azonban, ha egy világhírű jazzszaxofonos és egy világhír küszöbén álló délszláv muzsikát játszó zenekar összeáll, akkor tényleg world music születik, méghozzá a legmagasabb színvonalon.
A Söndörgő-tagok neveit olvasva – Eredics Áron, Eredics Benjámin, Eredics Dávid, Eredics Salamon, Dénes Ábel – elengedhetetlenné válik némi zenetörténet. Ha Eredics, akkor természetesen a Dohnányi-, Magyar Örökség és Kossuth-díjas Vujicsics Együttes ugrik be elsőként. Eredics Gábor tamburás, harmonikás és Eredics Kálmán bőgős zeneker-alapítókként honosították meg a balkáni muzsikát Magyarországon. 2004-től Eredics Áron a csapat prímtamburása – olyan, akár a rockzenében a szólógitáros.
Az Eredics családban annyira fontos a hagyománytisztelet, amely Gábor szerint nélkülözhetetlen a zenében (is), hogy a Söndörgő után megalakult a ViGaD. A Söndörgő a Vujicsics Együttes gyermekeiből verbuválódott, a ViGaD pedig a harmadik generáció ifjaiból, akik húszas éveik elejét tapossák. A Zetelaki ikrek, Dániel és Gáspár tamburások Eredics Gábor tanítványai.
A jazz világsztárja
Chris Potter sem ma, hanem tízévesen kezdett szaxofonozni. Három esztendőre rá megtartotta első koncertjét, s mindössze huszonkettő volt, amikor megjelent bemutatkozó albuma. Akkora világsztárokkal muzsikált, mint Pat Metheny, Patricia Barber, Ray Brown, Jim Hall, Joe Lovano, Nguyen Le, Dave Holland, Joanne Brackeen, a Steely Dan zenekar. Mi, magyarok tudjuk, hogy a világon mindenki magyar, ennek megfelelően Potter felesége Győrben született.
A muzsikussal egy házibulin akadt össze Eredics Áron, kisvártatva pedig megszületett az együtt zenélés gondolata. A közös részeket egy nap alatt vették fel a törökbálinti Supersize Recording Studióban. Ez volt egykoron a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat P. Stúdiója, ami 1983-as indulásakor világszínvonalú felszereléssel bírt.
Délszláv jazz
Nem kell valami nagy bátorság azon kijelentésemhez, miszerint a Gyezz minden idők egyik legjobb magyar hanglemeze. Indul és zárul egy-egy hosszú, többrészes kompozícióval (Liras, Híd). Ezekben elképesztő hangszerelési megoldásokat hallani. A harmonikaszőnyeg alatt dübörgő bőgő- és darbukaalap. Erre mint vampre hatalmasakat rögtönöz Chris Potter. Elképesztően talál egymásra a szvinges jazzritmika és a páratlan délszláv metrum. A rövid szekvenciákat, a váratlan tempóváltásokat megfejelik improvizációkkal, amelyben minden szólóhangszer részt vesz, s amelyben fantasztikusan keveredik a balkáni és az alterált jazzskála. Odáig mennek, hogy a Lirasban fúvós brass is szerepel.
Persze a fúvós kórus nem idegen egyik műfajtól (balkáni, jazz) sem, a Spoon intrója olyan, akár a Boban Marković Orkestar recsegő rezei, aztán minden skrupulus nélkül átcsúsznak manouche jazzbe. Itt már persze a gitár, nem a tambura az alaphangszer. A Söndörgő groove-ja és Potter szólója mintha egy Kusturica-filmben szólna.
A Reba cím olvastán – nem tehetek róla, na – Reba Meyers, gitáros hölgy, a Code Orange metalcore banda muzsikusának neve ugrott be. No, a muzsika nem metal, éppen olyan, mint a jeles felmenőké a Vujicsics Együttesben.
Nem véletlen hát, hogy a wRap az arab zene világából indul, s érkezik a Földközi-tenger túlpartjára. Miként a címben említett étel, amelyet hívunk tortillának, gyrosnak, kebabnak, a közös azonban a vékony tésztába tekert húsos, zöldséges, szószos töltelék.
S ha már Bartók, bizony mesteri módon dolgozták fel az Allegro Barbarót. Körbejár a főtéma minden hangszeren, sőt, remek unisonóban szól a gitár és a tambura.
A fentebb említett ősi zenei kapcsolat munkál az R, D.-ben. A Laura pedig a wRap folytatása, annyiban, hogy tökéletes a balkáni hangulat, mintha az Adria partján ülnénk, a lemenő nap sütötte tágas teraszon, ahol a zenekar diszkréten, de határozott kontúrokkal, némi walking basszal, némi manush jazzel húzza, megfűszerezve az isztriai malvazija mellé harapott poljički soparnikot.
