A kötet egyszerre több műfaj jegyeit viseli magán. Mondható dokumentumregénynek, családi históriának, kibővített önéletrajznak, irodalomtörténeti forrásmunkának egyaránt. A jó tollú szerző a mű felütésében saját négyéves kori emlékeit idézi fel, amikor édesapjával, a neves fizikussal és kibernetikussal 1965-ben Nyugatra távoznak. A továbbiakban kibontakozik a szemünk előtt a valaha mesésen gazdag família története, a generációk során felgyülemlő vagyon eredete.
Az írónő elsőként a 18. században élt szépapja, Deutsch Ábrahám emlékét idézi fel. Az illető úriember Kőszegen született, azonban felcseperedvén fogta magát és az ország túlfelére, Aradra költözött. Első vállalkozása egy kicsiny vegyesbolt volt, majd a későbbiekben, már a napóleoni háborúk idején a búzakereskedelemben ismerte fel a komoly üzleti siker lehetőségét. Akkoriban ugyanis Arad volt a magyar gabonatermesztés egyik legjelentősebb központja, s ezzel a kulcsfontosságú élelmiszer-alapanyaggal látta el a francia hadakat.
Ábrahám fia, Ignác már egy exponenciálisan növekvő kereskedelmi vállalkozást fejlesztett tovább. A gyermekkorból alig kinőve, 19 évesen segédkezett a családi üzlet fellendítésében. Őelőtte izgalmas, nagy jövőt ígérő üzleti pálya, igazi élethivatás állt, és nem elégedett meg a terménykereskedelem adta lehetőségekkel. 1843 táján központi szerepet játszott az akkoriban Magyarországon úttörőnek számító banki-biztosítási üzletág létrehozásában: az ő nevéhez kötődik az Aradi Első Takarékpénztár megalapítása. A fiatal Ignác ekkoriban vette nőül Krieshaber Paulát, akitől aztán négy gyermeke született. Közülük Bernát volt a legtehetségesebb, a fiúcska már tizenöt éves korától segítette édesapja törekvéseit.
Az elbukott forradalom és szabadságharc után a magyar ipar fejlődése – köszönhetően az egymás után nyíló vasútvonalaknak és a gőzhajózás elterjedésének – ütemes növekedésnek indult. Az 1867-es kiegyezést megelőző években a család tovább szélesítette üzleti profilját, s a formálódó cégbirodalom már a tőzsdén kereste a további terjeszkedés útját. Kiemelkedő vállalkozói tehetségük, szorgalmuk, bátorságuk és intelligenciájuk révén ekkorra már tízezer hektár jó termőföld birtokosaiként létrehozták az Első Budai Gőzmalom Társulatot és a Concordia Gőzmalmokat.
Ekkoriban, a 19. század utolsó harmadának kezdetén komoly gazdasági válság csapott le Európára, így hazánkra is. Ennek hatására megszámlálhatatlan vállalkozás húzta le a redőnyt – de nem így a Deutsch család üzleti érdekeltségei. Óriási megtakarításaikat a csődbe ment, ám amúgy ígéretesnek vélt cégek felvásárlására fordították. Ehhez természetesen bölcs előrelátásra, merész lélekre, kockázatvállalásra és bizalomra volt szükség, és ezek a tulajdonságok nem hiányoztak a családból.
Mint ahogy a könyvből megtudhatjuk, az igazi, minden korábbinál messzebbre terjedő expanziót a cukorral való üzletelés hozta el számukra. Ahogy a szerző fogalmaz: ez a vállalkozás repítette a Deutsch családot a gazdasági sztratoszférába. Az ekkoriban zajló európai háborúk miatt ugyanis az angol haditengerészet blokád alá vett jó néhány kikötőt, így a trópusokról, a Karibi-térség irányából érkező nádcukorszállítmányok nem tudtak megérkezni a kontinens piacaira. A luxusterméknek számító árut máshonnan kellett hát beszerezni. Ennek a helyzetnek a következményeként fellendült a hazai cukorrépatermesztés.
A kiegyezést követő évtizedekben, egészen 1918-ig Ferenc József császár több száz, arra érdemesnek talált zsidó embernek adományozott nemesi rangot, és közülük huszonhat família szerzett bárói címet, köztük a Deutsch család legújabb generációját képviselő Bernát és József. Ezzel egyidejűleg, mivel kastélyuk Hatvan városában volt, engedélyt kaptak a Hatvany-Deutsch név viselésére. A család hírnevét, elismertségét ez tovább fokozta. A 20. század hajnalán már elmondhatták magukról, hogy valamennyi számottevő nagy bank igazgatói tanácsában is helyet kaptak, s Hatvany Deutsch Sándor az ország negyedik leggazdagabb embere volt.
A szinte a semmiből három generáció alatt óriási vagyonra szert tett család ezután vált meg a Deutsch vezetéknévtől, ezzel is kihangsúlyozva a magyar sorsba való asszimiláció vágyát és készségét. S még éppen csak elkezdődött a 20. század. A soron következő generációk képviselőit már nem csupán a gazdasági eredmények elérése motiválta, ugyanis ettől kezdve figyelmük kiterjedt a hazai kultúrára és művészetre, illetve elsősorban az irodalomra. Feladatuknak érezték az írók, költők pénzügyi támogatását, a mecenatúrát, ami, ha egy pillanatra napjainkra gondolunk, annyira fájón hiányzik a hazai dúsgazdag elit szellemi homlokteréből.
A literátorok legismertebb patrónusa, mai szóval élve szponzora a fentebb már említett Hatvany Lajos volt. Őt magát az üzleti világ alig érdekelte, maga is írásra adta a fejét, számos regényt publikált, s elmondható róla, hogy ő volt az első személyiség, aki felismerte József Attilában a halhatatlan zsenit. Azonban a század véres poklában előbb a fasizmus, aztán az úgynevezett létező szocializmus derékba törte, ha megsemmisíteni nem is tudta ennek a nagyszerű családnak a létét.
Bár pénzügyi hatalmuk semmivé foszlott, a legújabb nemzedékekben élő különleges tehetség fennmaradt. A könyv szerzője, Hatvany Helga édesapja Cambridge-ben szerzett diplomát. A későbbiekben mint fizikus és számítógépes szakember szerzett hírnevet, és a computeres tervezés egyik úttörőjeként írta bele magát a tudományos élet aranykönyvébe.
Aki mélyebben szeretné megismerni e párját ritkítóan tehetséges és művelt családot, a kötetet lapozgatva kordokumentumként tekinthető fényképeken követheti végig a Hatvanyak viharos időkön átívelő, lebilincselően izgalmas történetét.
Hatvany Helga: Viharos idők – A Hatvany család legendás öröksége (2023, Libri Kiadó)
Nyitóképen: Hatvany Lajos anyjával, Paula nagyanyjával és testvéreivel. Fotók forrása: Petőfi Irodalmi Múzeum
