Egy csillag táncra perdült, s az alatt születtem én

Színes kollázsát rakosgatta ide össze különféle emlékprogramoknak az Uránia, a Pannónia Szórakoztató Kft. és a Magyar Shakespeare Bizottság: április 21-én plakátkiállítás, könyvbemutató, ünnepi gála és színházi közvetítés fogadta az érdeklődőket. A közös motívum persze William Shakespeare: a képzőművészetben, a fordítók szemüvegén át, és persze a színpadon. ?Csupa fény és boldogság büszke elmém, Majd fél: az idő ellop, eltemet? ? idézte a 75. szonettet Elsässer Klaudia, a Pannónia Szórakoztató Kft. ügyvezető igazgatója. Arra, hogy Shakespeare-nek e félelme alaptalan volt, jó példával szolgált az emeleti Tükörterem plakátkiállítása: tizenhat jól ismert, kortárs grafikus tervezőművész Shakespeare-rel kapcsolatos munkáját gyűjtötte itt össze Gyárfás Gábor kurátor. A kiállított plakátok között láthatóak régi, ismerős darabok, de kifejezetten e napra készültek is. A kamara-kiállítást Szepes Hédi művészettörténész nyitotta meg, aki beszédében kiemelte a kiállított alkotások sokszínűségét: mint rámutatott, a groteszk vagy a szecesszió vonalát épp úgy felismerhetjük az alkotásokban, mint a szürrealizmust, vagy épp a pop-artot. ?Ismerjük a shakespeare-i drámák jellemzőit: a halállal szembenéző embert, annak sztoikus nyugalmát ? valamiképp ez látható ezeken a plakátokon is.? Valóban, csupa jól ismert drámaalak néz a szemünkbe a kiállítási tablókról: Macbeth, a Henrikek, vagy épp Hamlet maga.

A Hamlet szelleme kísértette a hallgatóságot Darvay-Nagy Adrienne bemutatkozása során is. A színháztörténész és hamletológus eddig 15 önálló kötetet jelentetetett meg, köztük három (és egy készülő negyedik) Hamlet-kutatását tartalmazza. Mint mondta, véleménye szerint a Hamlet ?a modern ember Bibliája?. Támpontjaink most is ingatagok, múlt, jelen és jövő között a különbség pusztán illúzió, hiszen ?az ember sosem változik, a körülmények változnak körülötte?. Első, Hamlet-előadásokat vizsgáló könyve, A kor foglalatjai 2001-ig bezárólag fogja össze és elemzi a mű legizgalmasabb színpadi adaptációit. Ki vagy?- címmel, a darab első megszólalásának címként való felhasználásával már négy kontinens Hamlet-előadásairól írt a szerző. E kötet tartalmazza japán, dél-koreai vagy kínai adaptációk elemzését éppúgy, mint az edinburgh-i ?arab Hamlet?, azaz az Al-Hamlet Summit vagy a Royal Shakespeare Company 2008-as Hamletjének vizsgálatát. Következőleg a színháztörténész Demeter András Hamlet-alapú szerepeit vizsgálta Szereptudásra vagy rögtönzésre - Demeter András a s(z)ínen című monográfiájában. A jövő az első világháborús Hamleteket hozza majd a Harcias készület - A s(z)íneken túl (1914-1918/19) című kötetben, melyben olvashatunk majd a ?magyar Hamletről?, azaz Bánk Bánról, valamint Mágnás Miskáról, és a Csárdáskirálynő és a Hamlet kapcsolatáról is.

Shakespeare emléke előtt ezt követően a Díszteremben gálaműsor tisztelgett, melynek során Nádasdy Ádám nyelvész, költő és műfordító, a Magyar Shakespeare Bizottság elnöke vállalta magára a házigazda szerepét. Elsőként Elekes Botondot, az Uránia új igazgatóját hívta a színpadra, aki ebben a minőségében első alkalommal üdvözölte a közönséget. Mint elmondta, a jövőben a Royal Shakespeare Company több előadását tűzik majd az Uránia műsorára: a Sok hűhó semmiért című darabot, melynek magyar premierjét a Shakespeare-nap végére szánták, valamint a Lóvátett lovagok és A velencei kalmár című Shakespeare-műveket. ?Ezekkel a közvetítésekkel jót teszünk a magyar színjátszás egészének: tükröt, ablakot tartunk eléjük arról, hol is tart Nyugat-Európa?- vélte, egyben reményét fejezte ki, hogy az előadások így, mozivásznon át is maradandó élményt nyújtanak majd a nézőknek. A gála műsorának következő pontjaként Szabó Stein Imre mesélt arról, miképp fogott neki A velencei kalmár fordításának, majd műfordítói minőségében személyes olvasatát, elemzését is megosztotta a közönséggel.

Zene és irodalom váltotta egymást a továbbiakban: Tóth László reneszánsz blockflötén adta elő Jacob van Eyck Variációk egy népdalra című szerzeményét, Nagy Anna színművész pedig Szerb Antalnak A varázsló eltöri pálcáját című írásából olvasott fel egy részletet a Shakespeare-korabeli közönségről, majd Dsida Jenő: Templomablak című versét szavalta. Lánya, Huszárik Kata színművész a Lóvátett lovagok zárójelenetében elhangzó, Ha százszorszép? kezdetű dalt énekelte el. Mint azt Nádasdy Ádám is kiemelte: annak idején minden Shakespeare-darabban volt zene, a Globe színházban az előadások azzal kezdődtek és zárultak a darab mondanivalójától, műfajától függetlenül, olykor pedig maguk a színészek is táncra perdültek a legvégén. A gála zárásaképp Almási Zsolt, a Magyar Shakespeare Bizottság titkára tartott bevezető előadást a műsor után levetített, Sok hűhó semmiért című darabhoz. Ennek során szólt a darab nyelvi sziporkáiról, elemezte a szereplők között kialakuló viszonyokat, a darab világát: ez, mint mondta, egy ?férfi soviniszta világ?, tudálékos, magabiztos férfiaké, akik hibát hibára, tévedést tévedésre halmoznak. Egyedül a nőktől, vagy talán inkább csak a felszarvazottságtól félnek.

Ezt a szerelmi üzekedést, a már jól ismert bonyodalmak hálójának kibogozását a Royal Shakespeare Company produkciójában élvezhették a nézők a Shakespeare-nap végén. Christopher Luscombe rendezésében Beatrice és Benedetto az első világháború végén talál egymásra: a lövészárkokból hazatérő hősök boldogan ájulnak a szerelem karjaiba, és bár az érzelmek hadszínterén semmi sem egyszerű, a boldogság azért elkerülhetetlen. A kor hangulatát nem csupán az ötletes színpadi elemek, de a remek zene is érzékelteti, a színészek (főleg a Beatricét alakító Michelle Terry és a Benedettót játszó Edward Bennett) alakítása pedig ismét csak makulátlanul tökéletes. E színházi közvetítések közelebb visznek a történésekhez, felvételein a karakterek arcának minden rezdülését látni. Egy-egy ötletesebb évődés vagy monológ után pedig szinte nehezére esik az embernek nem tapsolni.

A Royal Shakespeare Company és a Shakespeare?s Globe Színház új előadásainak programja már megtalálható az Uránia honlapján.