M. Tóth Géza

M. Tóth Géza a “kint is vagyok, bent is vagyok” mesebeli helyzetét tudhatja magáénak az idei filmszemlén, hiszen itt – animációs rendező lévén – eddig “csak” az esemény nyitófilmjeként, vagy kiemelt információs vetítésen láthattuk alkotásait, most pedig egyszer csak a kisjátékfilmes kategória jelöltjei közt találjuk a nevét. Korábban meglehetősen elégedetlenül nyilatkozott arról, hogy a szemle nem indít versenyprogramot animációs kategóriában, de kérdésemre, miszerint némi ez irányú dac is vegyül-e abba, hogy kisjátékfilm készítésére vállalkozott, mosolyogva rázza a fejét. “Akkor már rég rossz lenne, ha a dac irányítana” – mondja, bár még most is azt vallja, hogy butaság egy ilyen fontos, magyar vonatkozásban is egyre jelentősebb filmes műfaj figyelmen kívül hagyása. Elégtételt sem érez, egyszerűen a téma – az anyaság és nőiség – ezt a formát kívánta. “Egy dobozba nem lehet mindent belerakni” – érzékelteti a filmkészítésről vallott nézetét. A különböző témák sokszor markánsan eltérő formát és bánásmódot igényelnek, animációs cége, a KEDD Stúdió is ezt vallja: ezért nem egy sablonra húznak rá minden egyes ötletet, hanem folyamatosan új formákat, megközelítési módokat keresnek.

 
 A stúdió nemrég költözött új helyére, amely annyira friss, hogy egyelőre bútorok is alig vannak, de a frissen festett, hófehér falak azért korántsem tiszta lapot takarnak. A 2002-ben alapított stúdió számos animációs reklámot és tévés csatornaazonosítót készített az utóbbi években – ahogy M. Tóth Géza fogalmaz: nem mindig engedhettek meg maguknak olyan “úri huncutságokat”, mint a rövidfilmkészítés, amelynek nem annyira a profit, mint inkább a szakmai elismerés, a fesztiválokon való szereplés a jutalma. Ezúttal viszont újabb “huncutság” ért révbe: a filmszemlén versenyző Mama című kisjátékfilm fókuszában az anya, a nő áll.
 
 Jelenet a Mama című filmből
 
Bevallása szerint nagyon nagy nőpárti, felesége és két lánya nagyban közrejátszik ez irányú meggyőződésében, emellett nőkollégáiról is szuperlatívuszokban nyilatkozik. Egy korábbi munkája, A csodálatos mandarin koncert-animáció például azért lett olyan, amilyen, mert a női munkatársak hozzáadták azt az érzékenységet, kifinomultságot, ami csak bennük van meg. A muzikalitás – ahogy az a rendező több filmjében, így opera-animációiban, vagy éppen a Maestróban is tetten érhető – nem hiányzik a Mamából sem, ahol a nagyváros zaja szellemül át a szorgoskodó anyát megtestesítő Török-Illyés Orsolya valóságos háttérzenéjévé. A hús-vér ember instruálása – szemben a saját képre formált animációs teremtményekkel – nem okozott gondot számára, hiszen tanárként és korábbi munkáiban akár 30-40 embert is kellett már irányítania, bár hagyományos instrukciók helyett inkább a külső körülményekkel befolyásolta a színészi játékot.
 
A film természetesen nem a hagyományos értelemben vett kisjátékfilm, a rendező szerint nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy kisjátékfilm, animáció, vagy éppen mindkettő. Az alkotás operatőre Erdély Mátyás, aki többek közt Mundruczó Kornél Deltája és a Johanna képi világát is jegyzi. A rendező nemes egyszerűséggel a legjobbak közül válogatott, a munka során pedig rá kellett jönnie, hogy nagyon meg tudnak szaporodni az emberek egy film körül: “Egy animációhoz adott esetben én egyedül is elég vagyok”.