29177327_2389976317695043_1878272095704580096_n
Csorba László, Kalla Zsuzsanna és Hermann Róbert
Fotó: Asztali beszélgetések Facebook-oldala

A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) és az Asztali beszélgetések című programsorozat keretén belül ezúttal március 15-éről, 1848-ról és annak kultuszáról esett szó. A Jelen vagy múlt idő ? 1848 kultusza című előadáson Galambos Ádám evangélikus teológus beszélgetett a jelenlévőkkel, akiktől már az est elején azt kérdezte, mégis mi volt az a gyújtópont, amely kiváltotta ?48 eseményeit. A választ Hermann Róbert történész adta meg, aki elmondta: 1848 követelései, az egyéni és a kollektív jogok, mint a népszuverenitás, a jogegyenlőség, a szabadságjogok, vagyis az alkotmányos rendszer bevezetésének követelése, jóval régebbre nyúlnak vissza 1848-nál. Már hamarabb érezhetőek voltak ezek a követelések, az, hogy az emberek érvényesíteni akarták a természetes jogaikat, már előbb megfogalmazódott, azonban a korábbi forradalmak tapasztalatai, azok erőszakos lépései ? lásd az 1789-es francia forradalmat ? visszariasztottak mindenkit a határozott fellépéstől. Ez az európai forradalmi hullámmal természetesen megváltozott, ugyanis ahogy kitört a francia, az olasz, a német és az osztrák forradalom, úgy a magyar események is felgyorsultak, és a magyar politikai elit is meglátta a cselekvés lehetőségét ebben a helyzetben ? fűzte hozzá a történész, aki ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is: ezek a mozgalmak csupán petíciós mozgalmaknak indultak, nem forradalomnak. Ezzel értett egyet Kalla Zsuzsanna is, aki kiemelte: különbséget kell tenni mozgalom, lázadás és forradalom között, ugyanis Európa ebben az időben forradalomellenes volt, így akkoriban inkább mozgalomként tekintettek ezekre az eseményekre. Ma viszont már tágabb értelemben használjuk a forradalom szót, ezért is lehet 1848 eseményeire ezzel az elnevezéssel illetni, hiszen hirtelen következett be egy óriási változás, ez pedig a mai értelemben már forradalomnak tekinthető ? fűzte hozzá Csorba László. Majd kiemelte: Kossuth március 3-ai, pozsonyi beszéde, melyet németre is lefordítottak, és Petőfiék a József-napi vásáron is terjeszteni akartak, szintén azt mutatja, hogy már korábban megszületett a tenni akarás gondolata. ?Sajátos szimbólumrendszere volt Petőfiéknek, erősen direkt közeget teremtettek? ? mondta Kalla Zsuzsanna, majd hozzátette: erre mind szükség volt ahhoz, hogy megteremtsék a forradalmi légkört. Csorba László történész szerint március 15-ének éppen ezért van szépen felépített szerkezete, hiszen Petőfiék rájöttek, hogy látványos akcióval kell elérni, hogy szabad legyen a sajtó, hiszen ez látható, kézzelfogható intézkedés, amely beindítja az eseményeket. A cselekvés határozott útja a demonstráció volt ? fűzte hozzá a történész.

26731603_2303395909686418_3014493208206724808_n
Fotó: Jelen vagy múlt idő ? 1848 kultusza Facebook-oldala

Hogyan épült kultusz március 15-e köré? ? tette fel a kérdést a moderátor. Az első ünnepet valójában már 1849. március 15-én megtartották ? adta meg a választ Csorba László, majd hozzátette: bár Kossuth leveléből tudjuk, hogy ő maga jóváhagyta az ünnepséget, hiszen felismerte az esemény szimbolikáját, mégsem tartotta kiemelten fontosnak a pesti eseményeket, hiszen úgy vélte, hogy igazán nagy eredményt ők értek el a pozsonyi országgyűlésen. Kalla Zsuzsanna is úgy vélte, hogy már a maga idejében kialakult 1848 kultusza, mely megállapítással Hermann Róbert is egyetértett, aki felhívta a figyelmet arra: tudatosan segítették a kultusz létrejöttét azzal, hogy már a résztvevők is megírták saját élményeiket a korabeli sajtóban. A Kossuth-emigráció és a neoabszolutizmus idején nem ünnepelték március 15-ét, hiszen akkoriban ez az időszak inkább a gyászé volt, ugyanis az emberek az aradi vértanúkra emlékeztek. Ám annak ellenére, hogy sokáig a gyász váltotta fel az ünneplést, nem halt el 1848 kultusza ? fűzte hozzá Hermann Róbert. Csorba László úgy vélte: ez az időnek köszönhető, hiszen minden kultusz az idővel igazolható, 1848 eseményei pedig azért rögzültek ennyire a köztudatban, mert egy idő után a szabadság és a fiatalság szimbólumaivá váltak. Hivatalosan ugyan csak 1990-ben lett ünnep március 15-e, az emberek ennek ellenére mindig megünnepelték ?48 eseményeit, melyeknek pontosan ezért rendkívüli közösségteremtő hatásai lettek. Ez a fiatalság napja is, olyan fiataloké, akiknek erős jövőképe volt, akik ki merték mondani a köz követeléseit és előre akartak haladni ? fűzte hozzá Kalla Zsuzsanna. ?Március 15-e nem formalizálható ünnep, sosem lesz olyan, mint augusztus 20-a, mert állandóan változik, hiszen mindenkit a saját szabadságára emlékeztet? ? fűzte hozzá Hermann Róbert.

Petofi_1848_marcius_15
Petőfi Sándor elszavalja a Nemzeti dalt
Fotó: wikipedia.org

Bár az emberek nagyon sokáig nem ünnepelhették hivatalosan március 15-ét, a népi hagyományokban fenntartották, és talán pontosan e miatt a rendkívül erős üzenete miatt nem tudott egyetlen diktatúra, egyetlen rendszer sem mit kezdeni ezzel az ünneppel ? mondta Csorba László, aki azonban mégis úgy vélte: március 15-e olyan hagyomány, amelyre rávetíthető az aktuális politikai helyzet. Így a Rákosi-rendszer is megpróbálta felhasználni az 1848?49-es forradalmat a saját történelmének igazolására, bár mindezt rendkívül sikertelenül tette, ahogyan a Kádár-korszakban is felhasználták a forradalmat a saját ideológiájuk leképezésére. ?Kossuth Lajossal azonban egyik rendszer sem tudott mit kezdeni, éppen ezért kellett egy viszonylag semleges figurát kiemelni az eseményekből, aki változást akart, de nem a szabadságot hirdette, ez pedig nem volt más, mint Széchenyi? ? mondta el Csorba László, aki felhívta a figyelmet arra is: ezeket a politikai, ideológiai sallangokat egy idő után levetkőzi magáról a történelem, és újra a valós események kerülnek felszínre. Erre azonban, Hermann Róbert szerint, egészen a rendszerváltás utánig, az 1990-es évekig várni kellett. Ugyanis míg a Rákosi-rendszerben Görgeyt még árulónak tartották, a Batthyány-kormány és a Honvédség szerepe felett pedig elsiklottak, addig ez a Kádár-rendszerben puhult ugyan, de nem változott meg. A rendszerváltásig pedig jóval nagyobb hangsúlyt kaptak a pesti, mint a pozsonyi események. Ez mára természetesen megváltozott, és helyére kerültek a dolgok ? fűzte hozzá a történész.

3e0d
Az 1848-as országgyűlés megnyitása
Fotó: mek.oszk.hu

Mindezek után mit jelent ma március 15-e? Az emberek politikai vagy családi eseményként tekintenek rá? ? tette fel a beszélgetést lezáró kérdést a moderátor. ?A Petőfi Irodalmi Múzeum évek óta arra törekszik, hogy ezt a napot családi hagyománnyá tegye, hogy a fiatalok és az idősek együtt ünnepelhessék meg március 15-ét? ? mondta Kalla Zsuzsanna. Ez a nap képessé vált arra, hogy a családokban mély, belső hagyománnyá váljon, amelyet a családtagok együtt tudnak megélni ? fűzte hozzá Csorba László. Hermann Róbert szerint ez főként a vidéki városokra igaz, hiszen minél távolabb kerülünk a fővárostól, annál inkább válik le az ünnepről az aktuálpolitika.

Politikai színezet ide vagy oda, mára március 15-e valóban a közösség napja lett. Egy nap, melyet mindenki a szerettei, a családja körében tölt és többek között arra emlékezik, hogy a változás elérhető, ha a közösség összefog.

 

Fischer Viktória