Egy igazi nagymenő: Martin Scorsese

A New York olasz bevándorlók lakta részében született Scorsese az asztmája miatt kiskorában az utca helyett a mozikban töltötte idejét. Papnak készült, és bár végül a film kedvéért otthagyta a szemináriumot, műveiben tetten érhető a hívő katolikus szellemiség. Rendezőként mindig a saját útját járta, így folyamatosan szembesült a dilemmával: hogyan maradhat szuverén egyéniség, miközben eleget tesz a producerek elvárásainak. Sajátos megoldásként afféle mesteremberként dolgozott megrendelésre is, majd a gázsiból leforgatta saját filmjeit.

Számos alkotását önéletrajzi elemek inspirálták,

sokat foglalkozott az Amerikába kivándorolt olaszokkal, az európai művészfilmek és a klasszikus hollywoodi mozi hatása egyaránt tetten érhető munkáiban.

Névjegyét 1973-ban az Aljas utcák című filmmel tette le, ebben már együtt dolgozott Robert De Niróval, egyik kedvenc színészével. 1974-ben következett az Alice már nem lakik itt, amelynek címszerepéért Ellen Burstyn Oscar-díjat nyert.

Az áttörést a Taxisofőr hozta meg számára.

A vérfürdőbe torkolló film egy álmatlanságban szenvedő, ezért éjszakai sofőrként dolgozó vietnámi veteránról szól; a főszerepekben emlékezetes alakítást nyújtott Robert De Niro és a 12 éves prostituáltat alakító Jodie Foster. 1978-ban a legendás The Band együttes búcsúkoncertjéről forgatta Az utolsó valcert, minden idők egyik legjobb koncertfilmjét. Később is vonzódott a zenéhez, így készített filmsorozatot a bluesról, dokumentumfilmet Bob Dylanről (No Direction Home), George Harrisonról (Living in the Material World) és a Rolling Stonesról (Shine a Light). 1987-ben ő rendezte Michael Jackson Bad című videoklipjét, amelynek hosszabb, 18 perces változata lényegében egy kisfilm, a tévékben persze a rövidebb, ötperces verziót játszották.

Fekete-fehérben forgatta az 1980-as Dühöngő bikát Jake La Motta profi bokszoló tündökléséről és bukásáról, a szerep kedvéért De Niro fél évig edzett, s csaknem húsz kiló izmot szedett magára.

Scorsese legnagyobb vihart kavart alkotása az 1988-as Krisztus utolsó megkísértése.

A hívő katolikus rendező vívódó, emberi Krisztust állított a néző elé, aki a kereszten Mária Magdolnáról hallucinál. A jelenet miatt a katolikus egyház vallásgyalázónak minősítette a filmet.

Maffiatémát boncolgat a Nagymenők (1990) és a Kaszinó (1995) is: ezekben a felszín a ragyogás, a pénz és a gyönyörű nők, a mélyben azonban morális fertő rejlik, amely a hősök pusztulását okozza. 1991-ben újraforgatta A rettegés foka című thrillert, amelyben egy börtönből szabadult bűnöző tartja sakkban egykori ügyvédjét és annak családját. Ezután néhány kevésbé sikeres alkotás következett, a dalai láma életéről készült, látványos Kundun című 1997-es filmeposz iránt a nézők kevés érdeklődést mutattak, a kínai kormány viszont kitiltotta a rendezőt. Negyedszázadig dédelgette a világváros születését megéneklő New York bandái ötletét, a 2002-re elkészült film azonban a sztárparádé és a számtalan jelölés ellenére egyetlen Oscar-díjat sem kapott. A különc milliárdos Howard Hughes életét feldolgozó Aviátort 2004-ben tizenhárom Oscarra jelölték, amelyből hatot nyert el, és csak egy (a legjobb női mellékszereplő) tartozott a fontosabbak közé.

A rendező üzletileg és szakmailag legsikeresebb vállalkozása A tégla lett, amelyért 2007-ben átvehette az Oscar-díjat.

A hongkongi ötleten alapuló filmben a maffiafőnök a rendőrség maffiaellenes csoportjába, a zsaruk viszont hozzá építenek be fedett ügynököt: az izgalmas történet végén szinte mindegyik főszereplő meghal. 2009-ben Viharsziget címmel thrillert készített, majd leforgatta a Gengszterkorzó című televíziós sorozatot, amelyért Emmy-díjat nyert.

A 2011-ben a mozikba került A leleményes Hugo című háromdimenziós családi kalandfilmjéért Golden Globe-díjjal tüntették ki, s a legjobb film és a legjobb rendező kategóriában is jelölték az Oscarra. 2013-ban egy parádés szereposztású tőzsdethrillerre vállalkozott A Wall Street farkasa címmel, olyan sztárokkal, mint Leonardo DiCaprio, akivel ez volt ötödik közös munkája, valamint Jean Dujardin és Matthew McConaughey. A 2016-os Némaság című filmjével visszatért a vallás témájához, egy 17. századi portugál jezsuita történetét mutatta be a keresztényellenes Japánban.

2019-ben a maffia bérgyilkosáról szóló, Az ír című alkotását tíz kategóriában, őt rendezőként kilencedszer jelölték az Oscar-díjra, de egyetlen szobrocskát sem nyert. Érdekesség, hogy a több évtizedet átfogó alkotásban a szereplőket digitálisan megfiatalították.

Bár saját bevallása szerint kényelmetlenül érzi magát a kamera másik oldalán, Scorsese színészként feltűnt Robert Redford Kvíz-show című filmjében, bérgyilkosként saját, Aljas utcák című filmjének utolsó jelenetében, a Taxisofőrben pedig utasként, a Cápamese című rajzfilmben egy karakternek kölcsönözte hangját.

Ő volt az executive producere Mundruczó Kornél Pieces of a Woman, valamint Evolúció című filmjének.

A legendás filmes elkötelezett támogatója a nemzetközi filmes örökség megőrzésének, 2013-ban először nyitotta meg filmes magánarchívumát egy berlini kiállítás kedvéért. A többi közt megkapta a brit filmakadémia BAFTA-díját, az Amerikai Filmintézet Életműdíját, a Cecile B. DeMille-ről elnevezett Golden Globe-életműdíjat, a francia César-, a japán Praemium Imperiale, a spanyol Asztúria hercegnője-díjat, a Grammy- és az Emmy-díjat, több nemzetközi filmfesztivál életműdíját. Tavaly decemberben jelentették be, hogy egykori alma matere, a New York-i Egyetem Martin Scorsese Intézetet hoz létre.

Nyitókép: AFP/Daniel Leal