fbpx

Egy igazi nagymenő: Martin Scorsese

1942. november 17-én született Martin Scorsese, a legkülönfélébb műfajokban alkotó Oscar-díjas amerikai filmrendező, producer, napjaink filmművészetének egyik meghatározó alakja.

US filmmaker Martin Scorsese arrives to attend the international premiere of the film "The Irishman" during the closing night gala of the 2019 BFI London Film Festival in London on October 13, 2019. (Photo by Daniel LEAL / AFP)

A New York olasz bevándorlók lakta részében született Scorsese az asztmája miatt kiskorában az utca helyett a mozikban töltötte idejét. Papnak készült, és bár végül a film kedvéért otthagyta a szemináriumot, műveiben tetten érhető a hívő katolikus szellemiség. Rendezőként mindig a saját útját járta, így folyamatosan szembesült a dilemmával: hogyan maradhat szuverén egyéniség, miközben eleget tesz a producerek elvárásainak. Sajátos megoldásként afféle mesteremberként dolgozott megrendelésre is, majd a gázsiból leforgatta saját filmjeit.

Számos alkotását önéletrajzi elemek inspirálták,

sokat foglalkozott az Amerikába kivándorolt olaszokkal, az európai művészfilmek és a klasszikus hollywoodi mozi hatása egyaránt tetten érhető munkáiban.

Névjegyét 1973-ban az Aljas utcák című filmmel tette le, ebben már együtt dolgozott Robert De Niróval, egyik kedvenc színészével. 1974-ben következett az Alice már nem lakik itt, amelynek címszerepéért Ellen Burstyn Oscar-díjat nyert.

Az áttörést a Taxisofőr hozta meg számára.

A vérfürdőbe torkolló film egy álmatlanságban szenvedő, ezért éjszakai sofőrként dolgozó vietnámi veteránról szól; a főszerepekben emlékezetes alakítást nyújtott Robert De Niro és a 12 éves prostituáltat alakító Jodie Foster. 1978-ban a legendás The Band együttes búcsúkoncertjéről forgatta Az utolsó valcert, minden idők egyik legjobb koncertfilmjét. Később is vonzódott a zenéhez, így készített filmsorozatot a bluesról, dokumentumfilmet Bob Dylanről (No Direction Home), George Harrisonról (Living in the Material World) és a Rolling Stonesról (Shine a Light). 1987-ben ő rendezte Michael Jackson Bad című videoklipjét, amelynek hosszabb, 18 perces változata lényegében egy kisfilm, a tévékben persze a rövidebb, ötperces verziót játszották.

Robert De Niro és Martin Scorsese a Taxisofőr forgatásán. Fotó: Photo12 via AFP/Archives du 7eme Art

Fekete-fehérben forgatta az 1980-as Dühöngő bikát Jake La Motta profi bokszoló tündökléséről és bukásáról, a szerep kedvéért De Niro fél évig edzett, s csaknem húsz kiló izmot szedett magára.

Scorsese legnagyobb vihart kavart alkotása az 1988-as Krisztus utolsó megkísértése.

A hívő katolikus rendező vívódó, emberi Krisztust állított a néző elé, aki a kereszten Mária Magdolnáról hallucinál. A jelenet miatt a katolikus egyház vallásgyalázónak minősítette a filmet.

Maffiatémát boncolgat a Nagymenők (1990) és a Kaszinó (1995) is: ezekben a felszín a ragyogás, a pénz és a gyönyörű nők, a mélyben azonban morális fertő rejlik, amely a hősök pusztulását okozza. 1991-ben újraforgatta A rettegés foka című thrillert, amelyben egy börtönből szabadult bűnöző tartja sakkban egykori ügyvédjét és annak családját. Ezután néhány kevésbé sikeres alkotás következett, a dalai láma életéről készült, látványos Kundun című 1997-es filmeposz iránt a nézők kevés érdeklődést mutattak, a kínai kormány viszont kitiltotta a rendezőt. Negyedszázadig dédelgette a világváros születését megéneklő New York bandái ötletét, a 2002-re elkészült film azonban a sztárparádé és a számtalan jelölés ellenére egyetlen Oscar-díjat sem kapott. A különc milliárdos Howard Hughes életét feldolgozó Aviátort 2004-ben tizenhárom Oscarra jelölték, amelyből hatot nyert el, és csak egy (a legjobb női mellékszereplő) tartozott a fontosabbak közé.

A rendező üzletileg és szakmailag legsikeresebb vállalkozása A tégla lett, amelyért 2007-ben átvehette az Oscar-díjat.

A hongkongi ötleten alapuló filmben a maffiafőnök a rendőrség maffiaellenes csoportjába, a zsaruk viszont hozzá építenek be fedett ügynököt: az izgalmas történet végén szinte mindegyik főszereplő meghal. 2009-ben Viharsziget címmel thrillert készített, majd leforgatta a Gengszterkorzó című televíziós sorozatot, amelyért Emmy-díjat nyert.

A 2011-ben a mozikba került A leleményes Hugo című háromdimenziós családi kalandfilmjéért Golden Globe-díjjal tüntették ki, s a legjobb film és a legjobb rendező kategóriában is jelölték az Oscarra. 2013-ban egy parádés szereposztású tőzsdethrillerre vállalkozott A Wall Street farkasa címmel, olyan sztárokkal, mint Leonardo DiCaprio, akivel ez volt ötödik közös munkája, valamint Jean Dujardin és Matthew McConaughey. A 2016-os Némaság című filmjével visszatért a vallás témájához, egy 17. századi portugál jezsuita történetét mutatta be a keresztényellenes Japánban.

2019-ben a maffia bérgyilkosáról szóló, Az ír című alkotását tíz kategóriában, őt rendezőként kilencedszer jelölték az Oscar-díjra, de egyetlen szobrocskát sem nyert. Érdekesség, hogy a több évtizedet átfogó alkotásban a szereplőket digitálisan megfiatalították.

Bár saját bevallása szerint kényelmetlenül érzi magát a kamera másik oldalán, Scorsese színészként feltűnt Robert Redford Kvíz-show című filmjében, bérgyilkosként saját, Aljas utcák című filmjének utolsó jelenetében, a Taxisofőrben pedig utasként, a Cápamese című rajzfilmben egy karakternek kölcsönözte hangját.

Ő volt az executive producere Mundruczó Kornél Pieces of a Woman, valamint Evolúció című filmjének.

A legendás filmes elkötelezett támogatója a nemzetközi filmes örökség megőrzésének, 2013-ban először nyitotta meg filmes magánarchívumát egy berlini kiállítás kedvéért. A többi közt megkapta a brit filmakadémia BAFTA-díját, az Amerikai Filmintézet Életműdíját, a Cecile B. DeMille-ről elnevezett Golden Globe-életműdíjat, a francia César-, a japán Praemium Imperiale, a spanyol Asztúria hercegnője-díjat, a Grammy- és az Emmy-díjat, több nemzetközi filmfesztivál életműdíját. Tavaly decemberben jelentették be, hogy egykori alma matere, a New York-i Egyetem Martin Scorsese Intézetet hoz létre.

Nyitókép: AFP/Daniel Leal

A rovat további cikkei